A sötét felületeken átsejlik a vászon finom rácsmintája, még az arcon és a világos szemek felett is. Franz von Stuck 1890-ben készült „Luzifer” című festménye egy férfi démon ábrázolását mutatja, aki frontálisan, szinte mozdulatlanul ül. Az egyik karja a behajlított lábán pihen, a keze az arcát támasztja; ez a elmélkedő testtartás éles ellentétben áll a merev tekintettel. A test halvány szürke, barna és tompa vörös színekben emelkedik ki a sötétségből. Bal oldalon kék láng pislákol, amelynek hideg fénye végigsimítja a talajt és az alakot. Semmi sem vonja el a figyelmet a figuráról. Éppen ez a sűrítettség adja a festménynek monumentális hatását: Lucifer nem dühöngő szörnyetegként jelenik meg, hanem éber, önmagába forduló ellenfélként. A kép Stuck sötét alkotói időszakához tartozik, és összefoglalja azt a mitikus alakokkal való foglalkozást, amely a német művészt jellemzi.
A Leonardo nevű, szaténos felületű vászonon készült reprodukció mérete 48 x 51 cm. Közelről jól látható a vászon szövetszerkezete: apró domborulatok húzódnak végig a test világos részein, míg a sötét nyomatrétegek helyenként szinte elmerítik a szövetet. A kék láng és a láb melletti függőleges vonalak vonzzák a tekintetet - ott egymásra helyezkedő ecsetvonások benyomását keltik, noha a felület megőrzi egyenletes, textilszerű rendezettségét. Üveg és paszpartu nélkül ez az anyagi jelleg közvetlenül megtapasztalható. A feszítőkeret feszesen tartja a vásznat; a fekete szegély körbefut a képen, és folytatja az amúgy is szűk kompozíciót, ahelyett, hogy díszítő jelleggel megszakítaná azt. Ennél több valóban nem is kell ehhez a műhöz: tapintható mélysége a szemcsés szövet és a sűrű nyomatrétegek váltakozásából fakad, a fekete szegély pedig láthatóvá teszi a képfelület és a testiség közötti kölcsönhatást.