Vittore Carpaccio művész Velencében született és nőtt fel. Fiatalkoráról keveset tudunk, ahogyan a neveltetéséről is keveset. Feltételezhető, hogy Gentile Bellini tanítványa volt, de az is lehetséges, hogy tanára csupán Bellini köréből származott. Korai művei arra is utalnak, hogy olyan régebbi velencei művészek hatottak rá, mint Avise Vivarini vagy Antonello da Messina. Nevének velencei formáját, a "Scarpazza"-t használva nőtt fel. Kevés művét szignálták még ezzel a névvel. Miután Velencében humanista körökbe került, megváltoztatta nevét arra a névre, amelyről ma is ismert. Családja széles körben elágazó és régóta letelepedett Velencében. Műveinek témája gyakran szentekről szóló történetek vagy a velenceiek mindennapi életéből vett jelenetek voltak. Különösen híres a "Szent Ursula legendája" című kilencrészes ciklusáról, amelyet még fiatal korában alkotott. Bár ma már a korai reneszánsz jelentős festőjeként tartják számon, munkássága Velencén kívül kevés elismerést kapott. Capriccio festményei tartogatnak meglepetéseket, különösen azok számára, akik alaposan szemügyre veszik őket: A Szent Jeromos halála című festményén egy olyan szemüveg képe látható, amely az ő korában nagyon ismeretlen volt. Festményein keresztül a néző betekintést nyerhet a velenceiek életébe. Carpaccio nemcsak a mindennapi életet, hanem a kor szokásait és ünnepeit is részletgazdagon ábrázolja. A török háborúkat újra és újra beépíti műveibe, sőt néha közvetlenül is megszólítja őket, például a Scuola degli Albanesi domborművén, amelyen Shkodra két ostromát ábrázolja. Ezek és művészetének egyéb részletei arra utalnak, hogy tájékozott, művelt és művelt volt az aktuális fejleményekkel kapcsolatban.
Jellegzetes színpalettája, amely elsősorban a vörös színekre helyezi a hangsúlyt, élete vége felé csökkent intenzitásában és tisztaságában. Ez főként a műhelysegédek által végzett növekvő munkamennyiségnek tulajdonítható. Későbbi munkáiban gyakran dolgozott együtt fiaival, Benedettóval és Pieróval. Kései munkássága Velencén kívüli alkotásokat is tartalmaz, dalmáciai és isztriai templomok számára is tevékenykedett. Élete utolsó éveit a velencei Capodistria városában töltötte, ahol meg is halt.
Vittore Carpaccio művész Velencében született és nőtt fel. Fiatalkoráról keveset tudunk, ahogyan a neveltetéséről is keveset. Feltételezhető, hogy Gentile Bellini tanítványa volt, de az is lehetséges, hogy tanára csupán Bellini köréből származott. Korai művei arra is utalnak, hogy olyan régebbi velencei művészek hatottak rá, mint Avise Vivarini vagy Antonello da Messina. Nevének velencei formáját, a "Scarpazza"-t használva nőtt fel. Kevés művét szignálták még ezzel a névvel. Miután Velencében humanista körökbe került, megváltoztatta nevét arra a névre, amelyről ma is ismert. Családja széles körben elágazó és régóta letelepedett Velencében. Műveinek témája gyakran szentekről szóló történetek vagy a velenceiek mindennapi életéből vett jelenetek voltak. Különösen híres a "Szent Ursula legendája" című kilencrészes ciklusáról, amelyet még fiatal korában alkotott. Bár ma már a korai reneszánsz jelentős festőjeként tartják számon, munkássága Velencén kívül kevés elismerést kapott. Capriccio festményei tartogatnak meglepetéseket, különösen azok számára, akik alaposan szemügyre veszik őket: A Szent Jeromos halála című festményén egy olyan szemüveg képe látható, amely az ő korában nagyon ismeretlen volt. Festményein keresztül a néző betekintést nyerhet a velenceiek életébe. Carpaccio nemcsak a mindennapi életet, hanem a kor szokásait és ünnepeit is részletgazdagon ábrázolja. A török háborúkat újra és újra beépíti műveibe, sőt néha közvetlenül is megszólítja őket, például a Scuola degli Albanesi domborművén, amelyen Shkodra két ostromát ábrázolja. Ezek és művészetének egyéb részletei arra utalnak, hogy tájékozott, művelt és művelt volt az aktuális fejleményekkel kapcsolatban.
Jellegzetes színpalettája, amely elsősorban a vörös színekre helyezi a hangsúlyt, élete vége felé csökkent intenzitásában és tisztaságában. Ez főként a műhelysegédek által végzett növekvő munkamennyiségnek tulajdonítható. Későbbi munkáiban gyakran dolgozott együtt fiaival, Benedettóval és Pieróval. Kései munkássága Velencén kívüli alkotásokat is tartalmaz, dalmáciai és isztriai templomok számára is tevékenykedett. Élete utolsó éveit a velencei Capodistria városában töltötte, ahol meg is halt.
Oldal 1 / 3