| Született | 1836 (Edinburgh) |
| Elhunyt | 1921 (London) |
| Nemzetiség | Egyesült Királyság |
| Korszakok | Tájképfestészet |
| Foglalkozás | festőművész |
| Tagságok | Royal Academy of Arts |
| Ismert művek | A passing shower (1891), Spate in The Highlands (1868), Self Portrait (1882), Cormorants of the Scottish Coast, Twilight after Rain (1864) |
Peter Graham skót festő 1836-ban született Edinburgh-ban és 1921-ben halt meg. Tájképeiről volt ismert, amelyeket lenyűgöző módon, vad ecsetvonásokkal örökített meg. Kétségtelen, hogy Skócia zord természete hatott rá, amelyet többször is izgalmas festményeken ábrázolt. A művész 1859-ig az edinburgh-i Trustees Academy-n tanult portréfestészetet. 1866-ban Londonba költözött, ahol Viktória királynő megbízásából tájképeket festett. Ezek a megbízások nagy hírnevet hoztak neki; 1881-ben a Királyi Művészeti Akadémia rendes tagja lett.
A vadregényes romantika mindig Graham munkáinak középpontjában áll, amelyek előszeretettel mutatják be a skót felföldet. Ködfelhők, meredek sziklák, habzó hullámok és marhaversenyek a művész kedvenc motívumai. A kék, szürke, fekete és fehér tónusú színezés és a tájképek hatásos perspektívája miatt a képek már a festő életében nagy figyelmet keltettek. Munkásságának hatalmas elterjedését a nyomtatás megjelenése segítette elő. A festő mindig is szívesen rajzolt felföldi szarvasmarhákat, amelyek közül néhányat a Buckinghamshire-i vidéki háza területén tartott. Ezek gyakran szolgáltak modellként számára, mivel nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy minél valósághűbben és részletesebben ábrázolja őket.
Graham az Árvíz a Felföldön című festményével vált híressé, amelyet 1866-ban állítottak ki a Királyi Akadémián. Ezen és más tájképfestményein is érződik a MŰVÉSZTÁRS0 festményeinek hatása, valamint Sir Walter Scott költészetének hatása, akinek művei maradandó hatást gyakoroltak rá. A fény és az árnyék olyan mélységet és dinamizmust kölcsönöz tájábrázolásainak, amelyet kortársai munkáiban gyakran hiába keresnek. Bár tájképei a romantika szellemének hatása alatt állnak, a színvilág miatt sohasem csúsznak át a festőiségbe. Inkább vad, zabolátlan és eredetien szép, elsősorban skót tájképei tűnnek vadnak.
Oldal 1 / 1
| Született | 1836 (Edinburgh) |
| Elhunyt | 1921 (London) |
| Nemzetiség | Egyesült Királyság |
| Korszakok | Tájképfestészet |
| Foglalkozás | festőművész |
| Tagságok | Royal Academy of Arts |
| Ismert művek | A passing shower (1891), Spate in The Highlands (1868), Self Portrait (1882), Cormorants of the Scottish Coast, Twilight after Rain (1864) |
Peter Graham skót festő 1836-ban született Edinburgh-ban és 1921-ben halt meg. Tájképeiről volt ismert, amelyeket lenyűgöző módon, vad ecsetvonásokkal örökített meg. Kétségtelen, hogy Skócia zord természete hatott rá, amelyet többször is izgalmas festményeken ábrázolt. A művész 1859-ig az edinburgh-i Trustees Academy-n tanult portréfestészetet. 1866-ban Londonba költözött, ahol Viktória királynő megbízásából tájképeket festett. Ezek a megbízások nagy hírnevet hoztak neki; 1881-ben a Királyi Művészeti Akadémia rendes tagja lett.
A vadregényes romantika mindig Graham munkáinak középpontjában áll, amelyek előszeretettel mutatják be a skót felföldet. Ködfelhők, meredek sziklák, habzó hullámok és marhaversenyek a művész kedvenc motívumai. A kék, szürke, fekete és fehér tónusú színezés és a tájképek hatásos perspektívája miatt a képek már a festő életében nagy figyelmet keltettek. Munkásságának hatalmas elterjedését a nyomtatás megjelenése segítette elő. A festő mindig is szívesen rajzolt felföldi szarvasmarhákat, amelyek közül néhányat a Buckinghamshire-i vidéki háza területén tartott. Ezek gyakran szolgáltak modellként számára, mivel nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy minél valósághűbben és részletesebben ábrázolja őket.
Graham az Árvíz a Felföldön című festményével vált híressé, amelyet 1866-ban állítottak ki a Királyi Akadémián. Ezen és más tájképfestményein is érződik a MŰVÉSZTÁRS0 festményeinek hatása, valamint Sir Walter Scott költészetének hatása, akinek művei maradandó hatást gyakoroltak rá. A fény és az árnyék olyan mélységet és dinamizmust kölcsönöz tájábrázolásainak, amelyet kortársai munkáiban gyakran hiába keresnek. Bár tájképei a romantika szellemének hatása alatt állnak, a színvilág miatt sohasem csúsznak át a festőiségbe. Inkább vad, zabolátlan és eredetien szép, elsősorban skót tájképei tűnnek vadnak.