| Született | 1839 (Aix-en-Provence) |
| Elhunyt | 1906 (Aix-en-Provence) |
| Nemzetiség | Franciaország |
| Korszakok | Poszt impresszionizmus, Impresszionizmus |
| Műfaj | csendélet, zsánerfestészet, tájkép, arckép |
| Foglalkozás | festőművész, grafikusművész, litográfus, rajzoló |
| Család | Apja: Louis-Auguste Cézanne Anyja: Anne Elisabeth Aubert Házastársa: Marie-Hortense Fiquet Gyermeke: Paul Cézanne |
| Tanította | Joseph Marc Gibert |
| Hatások | Eugène Delacroix, Gustave Courbet |
| Ismert művek | Die großen Badenden (1906), Fastnacht (Pierot und Harlequin) (1888), Der Knabe mit der roten Weste (1889), The Basket of Apples (1893), Porträt einer Dame in Blau (1904) |
| Múzeumok | Barnes Foundation, National Gallery of Art, Art Institute of Chicago, Metropolitan Museum of Art, Musee d'Orsay Paris |
A történelem szemszögéből nézve az impresszionizmus korszaka gyakran a művészet gondtalan korszakának tűnik. Művészek, akik káprázatos lábnyomokat hagytak maguk után, és személyes természetszemléletükkel lenyűgözték az utókort. Az ábrázolásmódba olyan szabadság költözött, amely nem volt inspiráló a korszak minden festője számára. Paul Cezanne a művészeti élet egyik kívülállója volt. A hatalmas provence-i tájban otthonosan mozgott, Párizs nyüzsgő városi élete azonban lelassította kreativitását. Művésztársai körében Cezanne-t mogorva és elutasítónak tartották. Cezanne olyan festő volt, aki alkotói életének sok évét töltötte kereséssel. A festőből hiányzott az a temperamentum és lendületesség, amellyel Manet festette képeit. Cezanne komolyan gondolta, órákat töltött azzal, hogy a palettáján addig keverte az árnyalatokat, amíg az árnyalat meg nem felelt meg neki. A festék felhordása nem volt spontán. Koncentráltan és nagyfokú perfekcionizmussal születtek a nagy művek.
"Semmit sem festek, amit nem láttam" - mondta a művész a művészetéről. Cezanne sokat látott. Szivacsként szívta magába a környezetét, és az emlékeiből, érzéseiből színes festményeket készített. Ugyanúgy festett a szabadban, mint a műteremben. A festő csak későbbi éveiben találta meg jellegzetes stílusát. A festészet Cezanne számára a színes tervezés, a szín alkalmazása a legtisztább szépségében. A művész lemondott a kontúrokról, a fény és a sötétség játékáról. A kép kompozícióját a színes felületek határozzák meg. Ha a művészek gyakran dicsekednek is azzal, hogy a valóságban a szépséget szemmel látják, Cezanne számára ez a szem teljesen jelentéktelen volt. Paul Cezanne azt akarta, hogy a szépség kivirágozzon a vásznon. A festő nem dolgozott modellekkel, csak a felesége pózolhatott néha a műtermében.
A Nagy fürdőzők című festményen a háromszögletű kompozíció kizárólag az alakok és a fák csoportosításán alapul. A festmény a modernista festészet szempontjából meghatározó. Cezanne olyan festő volt, aki a hagyományos képi nyelv számos elemét egyéni módon fejezte ki. A párizsi művészeti szcénával nem volt szoros kapcsolata. Cezanne nem osztotta meg meglátásait, és magányosságáról hírnevet szerzett. Nem bírta elviselni, hogy festés közben megfigyeljék, ezért a vidéken eremita életet élt.
Oldal 1 / 21
| Született | 1839 (Aix-en-Provence) |
| Elhunyt | 1906 (Aix-en-Provence) |
| Nemzetiség | Franciaország |
| Korszakok | Poszt impresszionizmus, Impresszionizmus |
| Műfaj | csendélet, zsánerfestészet, tájkép, arckép |
| Foglalkozás | festőművész, grafikusművész, litográfus, rajzoló |
| Család | Apja: Louis-Auguste Cézanne Anyja: Anne Elisabeth Aubert Házastársa: Marie-Hortense Fiquet Gyermeke: Paul Cézanne |
| Tanította | Joseph Marc Gibert |
| Hatások | Eugène Delacroix, Gustave Courbet |
| Ismert művek | Die großen Badenden (1906), Fastnacht (Pierot und Harlequin) (1888), Der Knabe mit der roten Weste (1889), The Basket of Apples (1893), Porträt einer Dame in Blau (1904) |
| Múzeumok | Barnes Foundation, National Gallery of Art, Art Institute of Chicago, Metropolitan Museum of Art, Musee d'Orsay Paris |
A történelem szemszögéből nézve az impresszionizmus korszaka gyakran a művészet gondtalan korszakának tűnik. Művészek, akik káprázatos lábnyomokat hagytak maguk után, és személyes természetszemléletükkel lenyűgözték az utókort. Az ábrázolásmódba olyan szabadság költözött, amely nem volt inspiráló a korszak minden festője számára. Paul Cezanne a művészeti élet egyik kívülállója volt. A hatalmas provence-i tájban otthonosan mozgott, Párizs nyüzsgő városi élete azonban lelassította kreativitását. Művésztársai körében Cezanne-t mogorva és elutasítónak tartották. Cezanne olyan festő volt, aki alkotói életének sok évét töltötte kereséssel. A festőből hiányzott az a temperamentum és lendületesség, amellyel Manet festette képeit. Cezanne komolyan gondolta, órákat töltött azzal, hogy a palettáján addig keverte az árnyalatokat, amíg az árnyalat meg nem felelt meg neki. A festék felhordása nem volt spontán. Koncentráltan és nagyfokú perfekcionizmussal születtek a nagy művek.
"Semmit sem festek, amit nem láttam" - mondta a művész a művészetéről. Cezanne sokat látott. Szivacsként szívta magába a környezetét, és az emlékeiből, érzéseiből színes festményeket készített. Ugyanúgy festett a szabadban, mint a műteremben. A festő csak későbbi éveiben találta meg jellegzetes stílusát. A festészet Cezanne számára a színes tervezés, a szín alkalmazása a legtisztább szépségében. A művész lemondott a kontúrokról, a fény és a sötétség játékáról. A kép kompozícióját a színes felületek határozzák meg. Ha a művészek gyakran dicsekednek is azzal, hogy a valóságban a szépséget szemmel látják, Cezanne számára ez a szem teljesen jelentéktelen volt. Paul Cezanne azt akarta, hogy a szépség kivirágozzon a vásznon. A festő nem dolgozott modellekkel, csak a felesége pózolhatott néha a műtermében.
A Nagy fürdőzők című festményen a háromszögletű kompozíció kizárólag az alakok és a fák csoportosításán alapul. A festmény a modernista festészet szempontjából meghatározó. Cezanne olyan festő volt, aki a hagyományos képi nyelv számos elemét egyéni módon fejezte ki. A párizsi művészeti szcénával nem volt szoros kapcsolata. Cezanne nem osztotta meg meglátásait, és magányosságáról hírnevet szerzett. Nem bírta elviselni, hogy festés közben megfigyeljék, ezért a vidéken eremita életet élt.