Maurice Quentin de La Tour francia rokokó portréfestő volt. Főleg pasztellkrétával dolgozott. Apja zenész és trombitás volt, és állítólag nem értett egyet fia szakmaválasztásával. Amikor 19 évesen Párizsba ment, de La Tour már festőnek látta magát. Egy ideig egy párizsi akadémián és a flamand Spoede művésznél tanult, majd hamarosan önállóan dolgozott. Megismerkedett Louis Boullogne és Jean Restout francia festőkkel, akik nagy hatással voltak rá. Az olasz Rosalba Carriera hozta el a pasztellfestészetet Párizsba, és de La Tour is ennek a festészetnek szentelte magát. A legrégebbi ismert portréja a filozófus Voltaire-ről készült kép. Ezután portrékat festett XV. Lajosról, a filozófus Jean-Jacques Rousseau-ról és még sok másról. XV. Lajos feleségéről, Madame Pompadourról 1756-ban életnagyságú portrét készített. A holland írónőről, Isabelle de Charrière-ről készült portréja ma a genfi Musée d'art et d'histoire-ban található, Jean-Baptiste le Rond d'Alembert matematikus és fizikus portréja pedig a Louvre gyűjteményének része. A "pasztellfestők hercege" az egyik legnépszerűbb udvari festő, később pedig a francia király udvari festője lett. Több mint 20 évig gyakorolta ezt a szakmát.
1737-ben a párizsi Szalonban kiállította "Madame Boucher" portréját és egy önarcképet, majd a következő évtizedekben 150 portréból álló sorozatot állított ki. Ugyanebben az évben felvételt nyert a Királyi Festészeti és Szobrászati Akadémiára, és először figyelt fel rá a francia udvar. De La Tourt a Louvre műtermeiben fogadott műteremszobáiban élő művészei jó kedélyű, intelligens és elbűvölő művészként jellemezték, aki ugyanakkor nagyon különc is tudott lenni. Az önarcképein is mosolyog, míg a legtöbben pózolnak hozzá. Tanítványa volt többek között Joseph Ducreux festőművész (egyik festménye nemrég internetes mém lett), Joseph Boze portréfestő és Adelaide Labille-Guiard klasszicista festőművész is.
De La Tour sokat tudott keresni a jutalékaiból. Szülővárosában, Saint-Quentinben rajziskolát alapított, amelyet a szegényeknek és az idősödő művészeknek és kézműveseknek adományozott. A Királyi Festészeti és Szobrászati Akadémia jótevője és tanácsadója is volt. 80 éves korában visszavonult szülővárosába, mentális betegsége miatt testvére gondozta. Néhány évvel később meghalt. Számos pasztellje ma is szülőházában, az Antoine Lécuyer Múzeumban található, más festményei pedig a Louvre-ban. A Francia Nemzeti Bank 1976-tól 1992-ig emlékjelként az ő arcképét nyomtatta az 50 frankos bankjegyre.
Maurice Quentin de La Tour francia rokokó portréfestő volt. Főleg pasztellkrétával dolgozott. Apja zenész és trombitás volt, és állítólag nem értett egyet fia szakmaválasztásával. Amikor 19 évesen Párizsba ment, de La Tour már festőnek látta magát. Egy ideig egy párizsi akadémián és a flamand Spoede művésznél tanult, majd hamarosan önállóan dolgozott. Megismerkedett Louis Boullogne és Jean Restout francia festőkkel, akik nagy hatással voltak rá. Az olasz Rosalba Carriera hozta el a pasztellfestészetet Párizsba, és de La Tour is ennek a festészetnek szentelte magát. A legrégebbi ismert portréja a filozófus Voltaire-ről készült kép. Ezután portrékat festett XV. Lajosról, a filozófus Jean-Jacques Rousseau-ról és még sok másról. XV. Lajos feleségéről, Madame Pompadourról 1756-ban életnagyságú portrét készített. A holland írónőről, Isabelle de Charrière-ről készült portréja ma a genfi Musée d'art et d'histoire-ban található, Jean-Baptiste le Rond d'Alembert matematikus és fizikus portréja pedig a Louvre gyűjteményének része. A "pasztellfestők hercege" az egyik legnépszerűbb udvari festő, később pedig a francia király udvari festője lett. Több mint 20 évig gyakorolta ezt a szakmát.
1737-ben a párizsi Szalonban kiállította "Madame Boucher" portréját és egy önarcképet, majd a következő évtizedekben 150 portréból álló sorozatot állított ki. Ugyanebben az évben felvételt nyert a Királyi Festészeti és Szobrászati Akadémiára, és először figyelt fel rá a francia udvar. De La Tourt a Louvre műtermeiben fogadott műteremszobáiban élő művészei jó kedélyű, intelligens és elbűvölő művészként jellemezték, aki ugyanakkor nagyon különc is tudott lenni. Az önarcképein is mosolyog, míg a legtöbben pózolnak hozzá. Tanítványa volt többek között Joseph Ducreux festőművész (egyik festménye nemrég internetes mém lett), Joseph Boze portréfestő és Adelaide Labille-Guiard klasszicista festőművész is.
De La Tour sokat tudott keresni a jutalékaiból. Szülővárosában, Saint-Quentinben rajziskolát alapított, amelyet a szegényeknek és az idősödő művészeknek és kézműveseknek adományozott. A Királyi Festészeti és Szobrászati Akadémia jótevője és tanácsadója is volt. 80 éves korában visszavonult szülővárosába, mentális betegsége miatt testvére gondozta. Néhány évvel később meghalt. Számos pasztellje ma is szülőházában, az Antoine Lécuyer Múzeumban található, más festményei pedig a Louvre-ban. A Francia Nemzeti Bank 1976-tól 1992-ig emlékjelként az ő arcképét nyomtatta az 50 frankos bankjegyre.
Oldal 1 / 2