A kelta legendák és a folklór alakította az 1821-ben Skóciában született Joseph Noel Paton festőt. Paton költőként, szobrászként és illusztrátorként is nevet szerzett magának. Ez megmutatta, hogy Paton művészi teljesítménye nem korlátozódott csupán a festészetre. Paton olyan családból származott, amely damaszttal kereste a kenyerét. Ő maga is kipróbálta magát egy rövid ideig az üzleti életben, tervezőként dolgozott egy pamutgyárban. Végül azonban Paton a művészetben látta a sorsát. Érdekes módon két testvére is művész volt: Amelia, a nővér, szobrász volt, a bátyja pedig ARTISTREPLEPLACE0 tájképfestőként dolgozott.
1843-ban Paton rövid ideig Londonban tanult a Művészeti Akadémián. Itt találkozott a festőművésszel John Everett Millais. Millais révén Paton kapcsolatba került a preraffaeliták néven ismert festőcsoporttal. Példaképük a nazarénusok és a 14. és 15. századi olasz festészet volt. A csoport a természet részletes reprodukciójával és az ember eleven ábrázolásával foglalkozott. Paton maga is allegorikus, vallási, mesei és történelmi témáknak szentelte festészetét.
Az "Oberon és Titánia veszekedése" remek példa arra, hogy Paton a figurák hatalmas arzenálját - némelyik mesebeli, némelyik mitológiai -, valamint a gazdag színpalettát felhasználva rendkívül élénk, ügyes perspektívával meggyőző festményt állít színpadra. Paton ezért a festményért a Skót Királyi Akadémia díját kapta. Illusztrátorként is nevet szerzett magának: 1842-ben Paton illusztrálta a "Brit balladák könyve" című kiadványt Samuel Carter Hall újságíró javaslatára, aki nagyra értékelte Paton irodalmi műveltségét. Paton 1901-ben halt meg, nagy kitüntetést kapott polgárként és művészként.
A kelta legendák és a folklór alakította az 1821-ben Skóciában született Joseph Noel Paton festőt. Paton költőként, szobrászként és illusztrátorként is nevet szerzett magának. Ez megmutatta, hogy Paton művészi teljesítménye nem korlátozódott csupán a festészetre. Paton olyan családból származott, amely damaszttal kereste a kenyerét. Ő maga is kipróbálta magát egy rövid ideig az üzleti életben, tervezőként dolgozott egy pamutgyárban. Végül azonban Paton a művészetben látta a sorsát. Érdekes módon két testvére is művész volt: Amelia, a nővér, szobrász volt, a bátyja pedig ARTISTREPLEPLACE0 tájképfestőként dolgozott.
1843-ban Paton rövid ideig Londonban tanult a Művészeti Akadémián. Itt találkozott a festőművésszel John Everett Millais. Millais révén Paton kapcsolatba került a preraffaeliták néven ismert festőcsoporttal. Példaképük a nazarénusok és a 14. és 15. századi olasz festészet volt. A csoport a természet részletes reprodukciójával és az ember eleven ábrázolásával foglalkozott. Paton maga is allegorikus, vallási, mesei és történelmi témáknak szentelte festészetét.
Az "Oberon és Titánia veszekedése" remek példa arra, hogy Paton a figurák hatalmas arzenálját - némelyik mesebeli, némelyik mitológiai -, valamint a gazdag színpalettát felhasználva rendkívül élénk, ügyes perspektívával meggyőző festményt állít színpadra. Paton ezért a festményért a Skót Királyi Akadémia díját kapta. Illusztrátorként is nevet szerzett magának: 1842-ben Paton illusztrálta a "Brit balladák könyve" című kiadványt Samuel Carter Hall újságíró javaslatára, aki nagyra értékelte Paton irodalmi műveltségét. Paton 1901-ben halt meg, nagy kitüntetést kapott polgárként és művészként.
Oldal 1 / 1