| Született | 1780 (Hanau) |
| Elhunyt | 1856 (Wien) |
| Nemzetiség | Ausztria |
| Korszakok | Zsánerfestészet, Portréfestészet |
| Műfaj | arckép |
| Foglalkozás | festőművész |
| Család | Apja: Johann Ignaz Krafft Anyja: Anna Katharina Magdalena Donné Házastársa: Juliana Preisinger Gyermeke: Albrecht Krafft, Marie Krafft, Julie Krafft Testvére: Joseph Krafft |
| Tanította | Heinrich Friedrich Füger |
| Tanítványa | Moritz von Schwind |
| Ismert művek | Equestrian Portrait of Franz I (1768-1835) (1832), Archduke Charles, Duke of Teschen, with his Staff at the Battle of Aspern-Essling, 21-22 May 1809 (1838) (1838), Siegesmeldung nach der Schlacht bei Leipzig 1813 (1839), Der Einzug von Kaiser Franz I. in Wien nach dem Pariser Frieden am 16. Juni 1814, Rüdiger und Angelica (Studie zu "Rüdiger und Angelica") (1842) |
| Múzeumok | Belvedere (Oesterreichische Galerie) |
Johann Peter Krafft művészi ambíciókkal teli családban nevelkedett, és 1799-ben, 19 évesen kezdte meg tanulmányait a bécsi Képzőművészeti Akadémia történelemfestészeti tanszékén, miután fiatalon sikeresen járt rajziskolába. Ezt követően München, Strasbourg és Párizs művészeti központjaiban folytatta tanulmányait. A romantikus festészet iránt elkötelezett útitársa, a romantikus festészet iránt elkötelezett MŰVÉSZTÁRS0 hatására, valamint a klasszicista udvari festő inspirációjára Krafft hazatérése után egyre inkább a jövedelmező portréfestészet felé fordult. A korabeli klasszikus irányzatok bűvöletében mitológiai és történelmi jeleneteket ábrázoló falfestményeket készített I. Ferenc császár felesége számára, majd a honoráriumból finanszírozta római tartózkodását.
Az ezt követő években lenyűgöző karrierre és teljes önéletrajzra tekinthetett vissza. Többek között 1813-ban a Képzőművészeti Akadémia, két évvel később pedig a Hanaui Rajzakadémia tagja lett. 1817-ben nagyméretű festményekkel látta el a bécsi Invalidenházat, 1823-ban pedig az Akadémia korrektorává és a történeti festészet professzorává nevezték ki. Itt eltávolodott az antik utánzástól, és a természet realisztikusabb megfigyelése felé fordult. A bécsi udvar megbízta őt a császári kancelláriaszárny audienciatermének díszítésével, és kinevezte a császári képtár igazgatójává. Mint a palota hivatalos igazgatója, családjával együtt a palota egyik szárnyában lévő munkahelyére költözött, és elvégezte a galéria átalakítását és a súlyosan elhanyagolt Belvedere-kert helyreállítását. Restaurálással és műemlékvédelemmel is foglalkozott, például a schönbrunni Nagy Galéria és a jezsuita templom freskóinak restaurálásával, valamint a Karlstein-kastély műemlékvédelmi szakvéleményeinek elkészítésével.
A bécsi udvar számára végzett kiterjedt tevékenysége mellett meglepő, hogy Krafft egyáltalán talált időt arra, hogy művészi tevékenységet folytasson. Mindazonáltal nagy hatással volt az osztrák festészetre, nem utolsósorban a biedermeier korszakra utaló Der Abschied des Landwehrmannes (1813) és Die Heimkehr des Landwehrmannes (1820) című festményei révén. Életművében I. Ferenc császár, II. Ferdinánd császár, II. Rudolf császár, a hadsereg és a nemesség magas rangú tagjai, valamint hölgyek portréi, keleti ábrázolások, korabeli háborús jelenetek, modern eseményfestmények, bibliai témájú tanulmányok, görög mondák, zsánerképek és klasszicista építészeti tanulmányok szerepelnek. Johann Peter Krafft 1856-ban bekövetkezett haláláig a Belvedere lakója maradt, majd a bécsi központi temetőben méltó sírba temették, és posztumusz a bécsi Leopoldstadtban (2. kerület) a Krafftgasse elnevezéssel tisztelegtek előtte.
Oldal 1 / 4
| Született | 1780 (Hanau) |
| Elhunyt | 1856 (Wien) |
| Nemzetiség | Ausztria |
| Korszakok | Zsánerfestészet, Portréfestészet |
| Műfaj | arckép |
| Foglalkozás | festőművész |
| Család | Apja: Johann Ignaz Krafft Anyja: Anna Katharina Magdalena Donné Házastársa: Juliana Preisinger Gyermeke: Albrecht Krafft, Marie Krafft, Julie Krafft Testvére: Joseph Krafft |
| Tanította | Heinrich Friedrich Füger |
| Tanítványa | Moritz von Schwind |
| Ismert művek | Equestrian Portrait of Franz I (1768-1835) (1832), Archduke Charles, Duke of Teschen, with his Staff at the Battle of Aspern-Essling, 21-22 May 1809 (1838) (1838), Siegesmeldung nach der Schlacht bei Leipzig 1813 (1839), Der Einzug von Kaiser Franz I. in Wien nach dem Pariser Frieden am 16. Juni 1814, Rüdiger und Angelica (Studie zu "Rüdiger und Angelica") (1842) |
| Múzeumok | Belvedere (Oesterreichische Galerie) |
Johann Peter Krafft művészi ambíciókkal teli családban nevelkedett, és 1799-ben, 19 évesen kezdte meg tanulmányait a bécsi Képzőművészeti Akadémia történelemfestészeti tanszékén, miután fiatalon sikeresen járt rajziskolába. Ezt követően München, Strasbourg és Párizs művészeti központjaiban folytatta tanulmányait. A romantikus festészet iránt elkötelezett útitársa, a romantikus festészet iránt elkötelezett MŰVÉSZTÁRS0 hatására, valamint a klasszicista udvari festő inspirációjára Krafft hazatérése után egyre inkább a jövedelmező portréfestészet felé fordult. A korabeli klasszikus irányzatok bűvöletében mitológiai és történelmi jeleneteket ábrázoló falfestményeket készített I. Ferenc császár felesége számára, majd a honoráriumból finanszírozta római tartózkodását.
Az ezt követő években lenyűgöző karrierre és teljes önéletrajzra tekinthetett vissza. Többek között 1813-ban a Képzőművészeti Akadémia, két évvel később pedig a Hanaui Rajzakadémia tagja lett. 1817-ben nagyméretű festményekkel látta el a bécsi Invalidenházat, 1823-ban pedig az Akadémia korrektorává és a történeti festészet professzorává nevezték ki. Itt eltávolodott az antik utánzástól, és a természet realisztikusabb megfigyelése felé fordult. A bécsi udvar megbízta őt a császári kancelláriaszárny audienciatermének díszítésével, és kinevezte a császári képtár igazgatójává. Mint a palota hivatalos igazgatója, családjával együtt a palota egyik szárnyában lévő munkahelyére költözött, és elvégezte a galéria átalakítását és a súlyosan elhanyagolt Belvedere-kert helyreállítását. Restaurálással és műemlékvédelemmel is foglalkozott, például a schönbrunni Nagy Galéria és a jezsuita templom freskóinak restaurálásával, valamint a Karlstein-kastély műemlékvédelmi szakvéleményeinek elkészítésével.
A bécsi udvar számára végzett kiterjedt tevékenysége mellett meglepő, hogy Krafft egyáltalán talált időt arra, hogy művészi tevékenységet folytasson. Mindazonáltal nagy hatással volt az osztrák festészetre, nem utolsósorban a biedermeier korszakra utaló Der Abschied des Landwehrmannes (1813) és Die Heimkehr des Landwehrmannes (1820) című festményei révén. Életművében I. Ferenc császár, II. Ferdinánd császár, II. Rudolf császár, a hadsereg és a nemesség magas rangú tagjai, valamint hölgyek portréi, keleti ábrázolások, korabeli háborús jelenetek, modern eseményfestmények, bibliai témájú tanulmányok, görög mondák, zsánerképek és klasszicista építészeti tanulmányok szerepelnek. Johann Peter Krafft 1856-ban bekövetkezett haláláig a Belvedere lakója maradt, majd a bécsi központi temetőben méltó sírba temették, és posztumusz a bécsi Leopoldstadtban (2. kerület) a Krafftgasse elnevezéssel tisztelegtek előtte.