Jan Gossaert holland festő pályafutása során számos különböző nevet használt. Más művésznevek és szinonimák, amelyekkel ismerték: Jan Mabuse, amely szülőhelyéről, Mabeuge-ról származik, vagy Jennyn van Hennegouwe. Ez utóbbi néven 1503-ban bejegyezték az antwerpeni Szent Lukács céhbe. Pályafutásáról keveset tudunk. Művészi tehetsége azonban arra enged következtetni, hogy jó nevelést élvezhetett. 1503 és 1508 között Gossaert Antwerpenben élt és dolgozott. Ez idő alatt több tanítványa is volt, köztük Jan van Dornicke. További tanítványai, akik nála tanultak, voltak Jan van Scorel és ifjabb Jan Mertens. 1508-tól Gossaert burgundi Fülöp szolgálatába állt. Élete hátralévő részében szinte kizárólag nemesi házaknak dolgozott. Más ügyfelei közül néhányan pártfogója és munkaadója barátai és ismerősei voltak.
Amikor Burgundi Fülöpöt követként Rómába és II. Julius pápához küldték a Vatikánba, Gossaert elkísérte őt. Ezzel ő lett az első holland művész, aki abban az időben Olaszországba utazott, és ő lett az úttörője sok más művész, például az Peter Paul Rubens olaszországi utazásának. Az olasz művészet benyomásai nagy hatást gyakoroltak a flamand festőre. Így lett Gossaert a románnak is nevezett holland reneszánsz egyik első festője. Gossaert 1509-ben, Olaszországból való visszatérése után is igyekezett folytatni az olasz művészet tanulmányozását Marcantonio Raimondi és Jacopo de Barbari metszeteinek tanulmányozásával. Míg korábbi művei erősen támaszkodtak az antwerpeni iskola stílusára és olyan művészekre, mint a MŰVÉSZET3 és a MŰVÉSZET4, későbbi műveiben egyre inkább az olasz stílust próbálta másolni.
Gossaert Fülöp halála után bátyja, Adolph, Veeren márki szolgálatába állt. Carel van Mander flamand festő életrajzában azt állította, hogy Gossaert meglehetősen féktelen életmódot folytatott. Ugyanakkor azt is elismerte, hogy mestere volt a szakmájának, és mindig ápolt volt a megjelenése. Gossaertnek állítólag alkoholproblémái voltak, ami miatt bajba került. Egy alkalommal, amikor a márki V. Károly császár látogatását várta, elrendelte, hogy mindenki, köztük Gossaert is, fehér damasztba öltözve jelenjen meg. Gossaert azonban elég szerencsétlen volt ahhoz, hogy nem sokkal korábban eladta damasztruháit, hogy alkoholt vásároljon. Ezért megpróbálta becsapni a többieket, és egy nagyon finom papírból készült jelmezben jelent meg. A terv azonban nem vált be, és a márki annyira feldühödött, hogy Gossaertet be akarta záratni. De a császár állítólag annyira el volt ragadtatva, hogy megkímélte a bebörtönzéstől. Gossaert számos műve és az a tény, hogy ép családi életet élt, arra utal, hogy a függőség nem uralta az életét.
Jan Gossaert holland festő pályafutása során számos különböző nevet használt. Más művésznevek és szinonimák, amelyekkel ismerték: Jan Mabuse, amely szülőhelyéről, Mabeuge-ról származik, vagy Jennyn van Hennegouwe. Ez utóbbi néven 1503-ban bejegyezték az antwerpeni Szent Lukács céhbe. Pályafutásáról keveset tudunk. Művészi tehetsége azonban arra enged következtetni, hogy jó nevelést élvezhetett. 1503 és 1508 között Gossaert Antwerpenben élt és dolgozott. Ez idő alatt több tanítványa is volt, köztük Jan van Dornicke. További tanítványai, akik nála tanultak, voltak Jan van Scorel és ifjabb Jan Mertens. 1508-tól Gossaert burgundi Fülöp szolgálatába állt. Élete hátralévő részében szinte kizárólag nemesi házaknak dolgozott. Más ügyfelei közül néhányan pártfogója és munkaadója barátai és ismerősei voltak.
Amikor Burgundi Fülöpöt követként Rómába és II. Julius pápához küldték a Vatikánba, Gossaert elkísérte őt. Ezzel ő lett az első holland művész, aki abban az időben Olaszországba utazott, és ő lett az úttörője sok más művész, például az Peter Paul Rubens olaszországi utazásának. Az olasz művészet benyomásai nagy hatást gyakoroltak a flamand festőre. Így lett Gossaert a románnak is nevezett holland reneszánsz egyik első festője. Gossaert 1509-ben, Olaszországból való visszatérése után is igyekezett folytatni az olasz művészet tanulmányozását Marcantonio Raimondi és Jacopo de Barbari metszeteinek tanulmányozásával. Míg korábbi művei erősen támaszkodtak az antwerpeni iskola stílusára és olyan művészekre, mint a MŰVÉSZET3 és a MŰVÉSZET4, későbbi műveiben egyre inkább az olasz stílust próbálta másolni.
Gossaert Fülöp halála után bátyja, Adolph, Veeren márki szolgálatába állt. Carel van Mander flamand festő életrajzában azt állította, hogy Gossaert meglehetősen féktelen életmódot folytatott. Ugyanakkor azt is elismerte, hogy mestere volt a szakmájának, és mindig ápolt volt a megjelenése. Gossaertnek állítólag alkoholproblémái voltak, ami miatt bajba került. Egy alkalommal, amikor a márki V. Károly császár látogatását várta, elrendelte, hogy mindenki, köztük Gossaert is, fehér damasztba öltözve jelenjen meg. Gossaert azonban elég szerencsétlen volt ahhoz, hogy nem sokkal korábban eladta damasztruháit, hogy alkoholt vásároljon. Ezért megpróbálta becsapni a többieket, és egy nagyon finom papírból készült jelmezben jelent meg. A terv azonban nem vált be, és a márki annyira feldühödött, hogy Gossaertet be akarta záratni. De a császár állítólag annyira el volt ragadtatva, hogy megkímélte a bebörtönzéstől. Gossaert számos műve és az a tény, hogy ép családi életet élt, arra utal, hogy a függőség nem uralta az életét.
Oldal 1 / 2