| Született | 1805. április 20. (Menzenschwand) |
| Elhunyt | 1873. július 8. (Frankfurt am Main) 68 éves korában |
| Nemzetiség | Németország |
| Korszakok | Portréfestészet, Akademische Kunst, Rococo Revival |
| Műfaj | arckép, tájkép |
| Foglalkozás | festőművész, litográfus, rajzoló, arcképfestő |
| Család | Testvére: Hermann Winterhalter |
| Tanította | Karl Joseph Stieler, Peter von Cornelius |
| Tanítványa | Carl Wahlbom, Federico de Madrazo y Kuntz, Gottlieb Bodmer |
| Ismert művek | Eugénie von Frankreich mit ihren Hofdamen (1855), Florinda (1853), Queen Victoria (1843), The cousins: Queen Victoria and Victoire, Duchesse de Nemours (1852), Porträt von Napoleon III. in Uniform (1853) |
| Múzeumok | Staatliche Kunsthalle Karlsruhe, Metropolitan Museum of Art, Muzeum Narodowe w Warszawie, Staedtische Museen Freiburg, Belvedere (Oesterreichische Galerie) |
Egy kézműves fiaként már korán egy rézmetsző műhelyében tanult, majd a müncheni Képzőművészeti Akadémián folytatta tanulmányait. Ezt követően Olaszországba utazott, ahol különösen a velencei festészeti iskolát tanulmányozta. Nem sokkal később Párizs vonzotta, az a város, ahol az első császárok és királyok portréit festették.
Winterhalter virtuozitásától elragadtatva III. Napóleon műtermet biztosított számára a Tuilleries-ben. Portréfestővé válásának útja Sisi osztrák császárnőről készült festményeivel érte el csúcspontját. Mivel időközben a leghíresebb német portréfestővé emelkedett, Ferenc osztrák császár megbízta a festőt, hogy készítsen egy képet a császárnőről. Személyes, intim műnek kellett lennie, amelyet nem a nagyközönség szeme elé szántak. Nem sokkal korábban már elkészítette Sisi és férje reprezentatív portréját a nyilvánosság számára. Most egy olyan művet kellett készítenie, amely csak a császár szemének szól.
A portré a gyönyörű, mindenki által kedvelt császárnőt laza hajjal, finom, selymes köntösben, lazán köréje terítve ábrázolja. A császár dolgozószobájának díszítésére szánták. Mindenfelé híre ment, hogy a festő milyen hízelgően és szépen tudta ábrázolni különösen a nőket. A megrendelések olyan nagy számban érkeztek, hogy Winterhalter egyedül gyakran már nem tudott megbirkózni velük. Ezért a műtermében dolgozó bátyjával, Hermann-nal készíttette el legalább az állami portréknál szokásos másolatokat.
Oldal 1 / 4
| Született | 1805. április 20. (Menzenschwand) |
| Elhunyt | 1873. július 8. (Frankfurt am Main) 68 éves korában |
| Nemzetiség | Németország |
| Korszakok | Portréfestészet, Akademische Kunst, Rococo Revival |
| Műfaj | arckép, tájkép |
| Foglalkozás | festőművész, litográfus, rajzoló, arcképfestő |
| Család | Testvére: Hermann Winterhalter |
| Tanította | Karl Joseph Stieler, Peter von Cornelius |
| Tanítványa | Carl Wahlbom, Federico de Madrazo y Kuntz, Gottlieb Bodmer |
| Ismert művek | Eugénie von Frankreich mit ihren Hofdamen (1855), Florinda (1853), Queen Victoria (1843), The cousins: Queen Victoria and Victoire, Duchesse de Nemours (1852), Porträt von Napoleon III. in Uniform (1853) |
| Múzeumok | Staatliche Kunsthalle Karlsruhe, Metropolitan Museum of Art, Muzeum Narodowe w Warszawie, Staedtische Museen Freiburg, Belvedere (Oesterreichische Galerie) |
Egy kézműves fiaként már korán egy rézmetsző műhelyében tanult, majd a müncheni Képzőművészeti Akadémián folytatta tanulmányait. Ezt követően Olaszországba utazott, ahol különösen a velencei festészeti iskolát tanulmányozta. Nem sokkal később Párizs vonzotta, az a város, ahol az első császárok és királyok portréit festették.
Winterhalter virtuozitásától elragadtatva III. Napóleon műtermet biztosított számára a Tuilleries-ben. Portréfestővé válásának útja Sisi osztrák császárnőről készült festményeivel érte el csúcspontját. Mivel időközben a leghíresebb német portréfestővé emelkedett, Ferenc osztrák császár megbízta a festőt, hogy készítsen egy képet a császárnőről. Személyes, intim műnek kellett lennie, amelyet nem a nagyközönség szeme elé szántak. Nem sokkal korábban már elkészítette Sisi és férje reprezentatív portréját a nyilvánosság számára. Most egy olyan művet kellett készítenie, amely csak a császár szemének szól.
A portré a gyönyörű, mindenki által kedvelt császárnőt laza hajjal, finom, selymes köntösben, lazán köréje terítve ábrázolja. A császár dolgozószobájának díszítésére szánták. Mindenfelé híre ment, hogy a festő milyen hízelgően és szépen tudta ábrázolni különösen a nőket. A megrendelések olyan nagy számban érkeztek, hogy Winterhalter egyedül gyakran már nem tudott megbirkózni velük. Ezért a műtermében dolgozó bátyjával, Hermann-nal készíttette el legalább az állami portréknál szokásos másolatokat.