| Született | 1880. május 6. (Aschaffenburg) |
| Elhunyt | 1938. június 15. (Davos Frauenkirch) 58 éves korában |
| Nemzetiség | Németország |
| Korszakok | Expresszionizmus, Expresszionizmus |
| Műfaj | arckép, tájkép, zsánerfestészet, akt, állatfestészet, csendélet |
| Foglalkozás | festőművész, illusztrátor, fotográfus, grafikusművész, szobrász, formatervező, építészeti műszaki rajzoló, rajzoló |
| Család | Apja: Ernst Kirchner |
| Tagságok | Die Brücke, berlini szecesszió |
| Ismert művek | Berliner Straßenszene (1913), Weiblicher Halbakt mit Hut (1911), Selbstbilnis als Soldat (1915), Fünf Frauen auf der Straße (1913), Porträt Erna Schilling (1913) |
| Múzeumok | Staatliche Kunsthalle Karlsruhe, Staatliche Museen zu Berlin, Staedel Museum, National Gallery of Art, Bayerische Staatsgemaeldesammlungen (Pinakothek) |
Az impresszionizmus nagy festői előkészítették a modernista festészet útját. A társadalomban és a festészetben jelentős változást jelentett az expresszionizmus felé fordulás. A művész belső kifejezésének a természet fölé helyezése a társadalmi változások logikus folytatása volt. Ernst Ludwig Kirchner művészi módon foglalkozott a fokozódó iparosodással. Munch műveivel olyan impulzust váltott ki, amely elterjedt a német művészeti életben. Kirchner az expresszív festészetnek szentelte magát. A színt mint médiumot használja, hogy a művész érzéseinek nyelvet adjon. A forma alacsony prioritást élvez, és a számok néha nyersnek tűnnek. Kirchner gyakran szögletes testformát választott, ami részben a gyors ecsetkezelésnek köszönhető, de a művészre is jellemző.
Az expresszionista festőket a korszak elején kritika érte. A kritikák között szerepel a tehetség hiánya és a művészi konvenciók figyelmen kívül hagyása. Amikor a további fejlődés az oktatási lehetőségek hiánya miatt megakad, néhány követője megalakítja a Brücke művészcsoportot. Ernst Ludwig Kirchner az egyik alapító tag, akik a művészet új kifejezési módjainak kidolgozásában látják feladatukat. Olyan festők, mint Nolde és Pechstein tartoztak az egyesülethez. A festők autodidakta módon dolgozták ki annak lehetőségét, hogy a vásznat érzelmeik tükörképeként használják.
Ernst Ludwig Kirchner munkássága személyiségének két oldalát mutatja meg. Kirchner a berlini utcák életét örökítette meg. Megragadta a vaudeville és a vendéglők látványosságait, és megörökítette a nagyváros mozgalmas és gyakran szürke hétköznapjait. A művész a belső békéért Davosba vonzódott. Itt színpompás, expresszív képi nyelvezetű műveket alkotott. Kirchner ebben az időben depresszióban szenvedett, és a művészettörténészek a betegség fázisait fedezik fel munkáiban. Amikor Németországban a nemzetiszocialista rezsim átvette a hatalmat, Kirchner művészetét degeneráltnak nyilvánították. A festő számos műve megsemmisült. Egy olyan művész számára, aki mély érzelmeit ábrázolta és kötődött a műveihez, a jogsértés mértéke elképzelhetetlen. Kirchner számára a veszteségek öngyilkossághoz vezettek, és 1938-ban öngyilkos lett.
Oldal 1 / 20
| Született | 1880. május 6. (Aschaffenburg) |
| Elhunyt | 1938. június 15. (Davos Frauenkirch) 58 éves korában |
| Nemzetiség | Németország |
| Korszakok | Expresszionizmus, Expresszionizmus |
| Műfaj | arckép, tájkép, zsánerfestészet, akt, állatfestészet, csendélet |
| Foglalkozás | festőművész, illusztrátor, fotográfus, grafikusművész, szobrász, formatervező, építészeti műszaki rajzoló, rajzoló |
| Család | Apja: Ernst Kirchner |
| Tagságok | Die Brücke, berlini szecesszió |
| Ismert művek | Berliner Straßenszene (1913), Weiblicher Halbakt mit Hut (1911), Selbstbilnis als Soldat (1915), Fünf Frauen auf der Straße (1913), Porträt Erna Schilling (1913) |
| Múzeumok | Staatliche Kunsthalle Karlsruhe, Staatliche Museen zu Berlin, Staedel Museum, National Gallery of Art, Bayerische Staatsgemaeldesammlungen (Pinakothek) |
Az impresszionizmus nagy festői előkészítették a modernista festészet útját. A társadalomban és a festészetben jelentős változást jelentett az expresszionizmus felé fordulás. A művész belső kifejezésének a természet fölé helyezése a társadalmi változások logikus folytatása volt. Ernst Ludwig Kirchner művészi módon foglalkozott a fokozódó iparosodással. Munch műveivel olyan impulzust váltott ki, amely elterjedt a német művészeti életben. Kirchner az expresszív festészetnek szentelte magát. A színt mint médiumot használja, hogy a művész érzéseinek nyelvet adjon. A forma alacsony prioritást élvez, és a számok néha nyersnek tűnnek. Kirchner gyakran szögletes testformát választott, ami részben a gyors ecsetkezelésnek köszönhető, de a művészre is jellemző.
Az expresszionista festőket a korszak elején kritika érte. A kritikák között szerepel a tehetség hiánya és a művészi konvenciók figyelmen kívül hagyása. Amikor a további fejlődés az oktatási lehetőségek hiánya miatt megakad, néhány követője megalakítja a Brücke művészcsoportot. Ernst Ludwig Kirchner az egyik alapító tag, akik a művészet új kifejezési módjainak kidolgozásában látják feladatukat. Olyan festők, mint Nolde és Pechstein tartoztak az egyesülethez. A festők autodidakta módon dolgozták ki annak lehetőségét, hogy a vásznat érzelmeik tükörképeként használják.
Ernst Ludwig Kirchner munkássága személyiségének két oldalát mutatja meg. Kirchner a berlini utcák életét örökítette meg. Megragadta a vaudeville és a vendéglők látványosságait, és megörökítette a nagyváros mozgalmas és gyakran szürke hétköznapjait. A művész a belső békéért Davosba vonzódott. Itt színpompás, expresszív képi nyelvezetű műveket alkotott. Kirchner ebben az időben depresszióban szenvedett, és a művészettörténészek a betegség fázisait fedezik fel munkáiban. Amikor Németországban a nemzetiszocialista rezsim átvette a hatalmat, Kirchner művészetét degeneráltnak nyilvánították. A festő számos műve megsemmisült. Egy olyan művész számára, aki mély érzelmeit ábrázolta és kötődött a műveihez, a jogsértés mértéke elképzelhetetlen. Kirchner számára a veszteségek öngyilkossághoz vezettek, és 1938-ban öngyilkos lett.