| Született | ca. 1531 (Benifairó de les Valls) |
| Elhunyt | 1588. augusztus 8. (Madrid) |
| Nemzetiség | Spanyolország |
| Korszakok | Késő reneszánsz, spanische Renaissance |
| Műfaj | arckép |
| Foglalkozás | festőművész |
| Család | Gyermeke: Isabel Sanchez Coello |
| Ismert művek | Die Dame mit dem Pelz (1577), Die Infantinnen Isabel Clara Eugenia und Catalina Micaela (1575), Don John of Austria (1560), Prince Don Carlos (1555), Infantinnen Clara Eugenia und ihre Schwester Caterina Michela (1569) |
| Múzeumok | Art Institute of Chicago, Museo de Bellas Artes de Bilbao, Walters Art Museum, Clark Art Institute, Museo Lazaro Galdiano |
Alonso Sánchez Coello leginkább a portréfestészetéről híres. II. Fülöp udvari festőjeként olyan kifejezésmódot adott a művészetnek, amelyet sokáig jellegzetesen spanyolnak tekintettek. Sánchez Coello 1531/32-ben született a spanyolországi Valencia közelében, majd 10 éves korában Portugáliába költözött. III. János király felismerte a fiatal művésznövendék tehetségét, és finanszírozta flamandiai tartózkodását, ahol 1550-től Granvela bíborosnak dolgozott, és a holland Antonio Morótól tanult. 1552-ben visszatért a portugál udvarba, és körülbelül két évig dolgozott Mánuel János trónörökösnek. Amikor a halála után özvegye visszatért Spanyolországba, hogy átvegye bátyja, II. Fülöp helyét, Sánchez Coello Don Carlos infánsnak dolgozott Valladolidban, a királyi székhelyen. 1559-ben II. Fülöp visszatért Spanyolországba, de korábbi udvari festője, Antonio Moro az inkvizíciótól való félelmében elhagyta az országot. Sánchez Coello követte tanárát az udvari festői posztra, és végül Madridban, a király mellett telepedett le, aki egyben bizalmasa is lett. Óriási siker, hiszen addig a spanyol udvar mindig is a külföldi művészeket részesítette előnyben.
Ettől kezdve az udvari portréfestészet spanyol kézben volt. Udvari festőként Sánchez Coello elsősorban a királyi család háromnegyedes és egészalakos portréit készítette. A portrékban megjelenő formátum és az udvari életmód kifejezése megfelelt a király és a nemesség reprezentációs igényeinek. Nem véletlen, hogy sok ilyen portrét küldtek más udvarokba, ahol megerősítették a meglévő kapcsolatokat, és hangsúlyozták az uralkodó hatalmi igényét. Az első portré, amelyet biztonsággal Sánchez Coellónak tulajdoníthatunk, az Infante Don Carlos portréja. A festő többször megfestette Izabella Clara Eugenia infánsnőt, valamint nővérét, Katharina Michaelát. Ausztriai Annával való jó kapcsolatát egy portré is tükrözte, és II. Fülöp egyetlen fennmaradt portréja is tőle származik. A számos portré mellett Sánchez Coello néhány vallásos művet is készített, mint például a "Szent Katalin házassága" (El Escorial) vagy a "Sebastián Krisztussal és Máriával" a madridi San Geronimóban.
Vallásos festményei nem emelkednek ki jobban. Megfelelnek a kor konvencióinak, és kézműves kivitelezés szempontjából jól kivitelezettek. Portréi viszont olyan megkülönböztetést adtak ennek a művészeti ágnak, amely Velazquesig jellegzetesen spanyolnak számított. Tanára, Antonio Moro hatása éppúgy felismerhető, mint a Tiziano által rá gyakorolt hatás. Az ábrázolás méltóságteljes komolysága, a meleg színek, a póz könnyedsége, valamint a kiváló technikai kivitelezés azonban a festő önálló tehetségéről tanúskodik, aki példásan megörökítette a spanyol udvar formavilágát és szerénységét. 1588-ban bekövetkezett halálával egy sor tanítvány vette át művészi örökségét.
Oldal 1 / 2
| Született | ca. 1531 (Benifairó de les Valls) |
| Elhunyt | 1588. augusztus 8. (Madrid) |
| Nemzetiség | Spanyolország |
| Korszakok | Késő reneszánsz, spanische Renaissance |
| Műfaj | arckép |
| Foglalkozás | festőművész |
| Család | Gyermeke: Isabel Sanchez Coello |
| Ismert művek | Die Dame mit dem Pelz (1577), Die Infantinnen Isabel Clara Eugenia und Catalina Micaela (1575), Don John of Austria (1560), Prince Don Carlos (1555), Infantinnen Clara Eugenia und ihre Schwester Caterina Michela (1569) |
| Múzeumok | Art Institute of Chicago, Museo de Bellas Artes de Bilbao, Walters Art Museum, Clark Art Institute, Museo Lazaro Galdiano |
Alonso Sánchez Coello leginkább a portréfestészetéről híres. II. Fülöp udvari festőjeként olyan kifejezésmódot adott a művészetnek, amelyet sokáig jellegzetesen spanyolnak tekintettek. Sánchez Coello 1531/32-ben született a spanyolországi Valencia közelében, majd 10 éves korában Portugáliába költözött. III. János király felismerte a fiatal művésznövendék tehetségét, és finanszírozta flamandiai tartózkodását, ahol 1550-től Granvela bíborosnak dolgozott, és a holland Antonio Morótól tanult. 1552-ben visszatért a portugál udvarba, és körülbelül két évig dolgozott Mánuel János trónörökösnek. Amikor a halála után özvegye visszatért Spanyolországba, hogy átvegye bátyja, II. Fülöp helyét, Sánchez Coello Don Carlos infánsnak dolgozott Valladolidban, a királyi székhelyen. 1559-ben II. Fülöp visszatért Spanyolországba, de korábbi udvari festője, Antonio Moro az inkvizíciótól való félelmében elhagyta az országot. Sánchez Coello követte tanárát az udvari festői posztra, és végül Madridban, a király mellett telepedett le, aki egyben bizalmasa is lett. Óriási siker, hiszen addig a spanyol udvar mindig is a külföldi művészeket részesítette előnyben.
Ettől kezdve az udvari portréfestészet spanyol kézben volt. Udvari festőként Sánchez Coello elsősorban a királyi család háromnegyedes és egészalakos portréit készítette. A portrékban megjelenő formátum és az udvari életmód kifejezése megfelelt a király és a nemesség reprezentációs igényeinek. Nem véletlen, hogy sok ilyen portrét küldtek más udvarokba, ahol megerősítették a meglévő kapcsolatokat, és hangsúlyozták az uralkodó hatalmi igényét. Az első portré, amelyet biztonsággal Sánchez Coellónak tulajdoníthatunk, az Infante Don Carlos portréja. A festő többször megfestette Izabella Clara Eugenia infánsnőt, valamint nővérét, Katharina Michaelát. Ausztriai Annával való jó kapcsolatát egy portré is tükrözte, és II. Fülöp egyetlen fennmaradt portréja is tőle származik. A számos portré mellett Sánchez Coello néhány vallásos művet is készített, mint például a "Szent Katalin házassága" (El Escorial) vagy a "Sebastián Krisztussal és Máriával" a madridi San Geronimóban.
Vallásos festményei nem emelkednek ki jobban. Megfelelnek a kor konvencióinak, és kézműves kivitelezés szempontjából jól kivitelezettek. Portréi viszont olyan megkülönböztetést adtak ennek a művészeti ágnak, amely Velazquesig jellegzetesen spanyolnak számított. Tanára, Antonio Moro hatása éppúgy felismerhető, mint a Tiziano által rá gyakorolt hatás. Az ábrázolás méltóságteljes komolysága, a meleg színek, a póz könnyedsége, valamint a kiváló technikai kivitelezés azonban a festő önálló tehetségéről tanúskodik, aki példásan megörökítette a spanyol udvar formavilágát és szerénységét. 1588-ban bekövetkezett halálával egy sor tanítvány vette át művészi örökségét.