| Született | 1873. február 14. (2. Arrondissement von Paris) |
| Elhunyt | 1942. augusztus 10. (Faux-en-Périgord) 69 éves korában |
| Nemzetiség | Franciaország |
| Korszakok | Karikatúrák, képregény |
| Foglalkozás | festőművész, képregényrajzoló, plakátművész, karikaturista, litográfus, rajzoló, illusztrátor, akvarellista, formatervező |
| Család | Apja: Edmond Guillaume Testvére: Marie Guillaume-Lami |
| Tanította | Jean-Léon Gérôme |
Albert André Guillaume művész plakátjai ma is igazi gyöngyszemek és történelmi értékű műalkotások. Guillaume 1873-ban született Párizsban, egy építész fiaként. Guillaume már fiatalon nevet szerzett magának mint zsánerfestő, plakátművész, illusztrátor és karikaturista. Miután a párizsi Ecole des beaux-arts-on tanult, a párizsi polgári életet meglehetősen szatirikusan szemlélő művekkel kezdte pályafutását. Nem kellett sok idő, hogy a média felfedezze a művész tehetségét. Ettől kezdve Albert André Guillaume számára izgalmas megbízások adódtak, a könyvillusztrációktól kezdve a különböző magazinok számára készített harapós és hegyes karikatúrákig. Ez gyorsan növelte a művész hírnevét és népszerűségét. Művei és illusztrációi a "Le Figaro", a "Gil Blas", a "Le Pays de France", a "Le Rire" és a "Le Frou-Frou" című ismert kiadványokban jelentek meg. A köztereken rendszeresen megcsodálhatták reklámplakátjait és színházi előadásokról szóló hirdetményeit.
Bátyjával, Henrivel együtt művészi hozzájárulást készített az 1900-as párizsi világkiállításra "Théâtre des Bonshommes Guillaume" címmel. Ők ketten bronzérmet kaptak híres személyiségek szatirikus bábok formájában történő ábrázolásáért, és nagy elismerést kaptak a közönségtől. Az ábrázolást akusztikusan egy fonográf kísérte. Minden művére jellemző a humoros és karikaturisztikus alaphang. Műveiben humoros módon tükrözte a korabeli viszonyokat és az akkori Franciaországban uralkodó társadalmi konvenciókat. Legyen szó reklámplakátról, illusztrációról, karikatúráról vagy karikatúráról, Guillaume művei mind nagy felismerési értékkel bírnak. Képességgel és stílusosan közvetítik a kor hangulatát és körülményeit. A művész és tervező különösen sikeres volt plakátjaival a 19. század végén. A médium ebben az időben egyre népszerűbbé vált. Albert André Guillaume valószínűleg nem kis mértékben járult hozzá ehhez a fejlődéshez. 1899-től kezdve műveit rendszeresen megcsodálhattuk a "Société des Artistes Français szalonjában". A humoros és többnyire társadalomkritikus alkotások, valamint a művészien megtervezett plakátok még ma is mosolyt csalnak a néző arcára.
Guillaume legjobb és legsikeresebb munkáit a "Les maîtres de l'affiche", azaz "A plakát mesterei" című gyűjteményben jelentette meg. Ezt a reklámplakát-gyűjteményt 1895 és 1900 között adta ki Jules Cheret, akit a plakátművészet atyjának neveztek. Több mint 256 plakátot tartalmaz közel 80 ismert művész alkotásaiból. Sikerei ellenére a művész élete utolsó éveiben csendes, falusi környezetben telepedett le. A dordogne-i Faux faluban élt 1942-ben bekövetkezett haláláig.
Oldal 1 / 1
| Született | 1873. február 14. (2. Arrondissement von Paris) |
| Elhunyt | 1942. augusztus 10. (Faux-en-Périgord) 69 éves korában |
| Nemzetiség | Franciaország |
| Korszakok | Karikatúrák, képregény |
| Foglalkozás | festőművész, képregényrajzoló, plakátművész, karikaturista, litográfus, rajzoló, illusztrátor, akvarellista, formatervező |
| Család | Apja: Edmond Guillaume Testvére: Marie Guillaume-Lami |
| Tanította | Jean-Léon Gérôme |
Albert André Guillaume művész plakátjai ma is igazi gyöngyszemek és történelmi értékű műalkotások. Guillaume 1873-ban született Párizsban, egy építész fiaként. Guillaume már fiatalon nevet szerzett magának mint zsánerfestő, plakátművész, illusztrátor és karikaturista. Miután a párizsi Ecole des beaux-arts-on tanult, a párizsi polgári életet meglehetősen szatirikusan szemlélő művekkel kezdte pályafutását. Nem kellett sok idő, hogy a média felfedezze a művész tehetségét. Ettől kezdve Albert André Guillaume számára izgalmas megbízások adódtak, a könyvillusztrációktól kezdve a különböző magazinok számára készített harapós és hegyes karikatúrákig. Ez gyorsan növelte a művész hírnevét és népszerűségét. Művei és illusztrációi a "Le Figaro", a "Gil Blas", a "Le Pays de France", a "Le Rire" és a "Le Frou-Frou" című ismert kiadványokban jelentek meg. A köztereken rendszeresen megcsodálhatták reklámplakátjait és színházi előadásokról szóló hirdetményeit.
Bátyjával, Henrivel együtt művészi hozzájárulást készített az 1900-as párizsi világkiállításra "Théâtre des Bonshommes Guillaume" címmel. Ők ketten bronzérmet kaptak híres személyiségek szatirikus bábok formájában történő ábrázolásáért, és nagy elismerést kaptak a közönségtől. Az ábrázolást akusztikusan egy fonográf kísérte. Minden művére jellemző a humoros és karikaturisztikus alaphang. Műveiben humoros módon tükrözte a korabeli viszonyokat és az akkori Franciaországban uralkodó társadalmi konvenciókat. Legyen szó reklámplakátról, illusztrációról, karikatúráról vagy karikatúráról, Guillaume művei mind nagy felismerési értékkel bírnak. Képességgel és stílusosan közvetítik a kor hangulatát és körülményeit. A művész és tervező különösen sikeres volt plakátjaival a 19. század végén. A médium ebben az időben egyre népszerűbbé vált. Albert André Guillaume valószínűleg nem kis mértékben járult hozzá ehhez a fejlődéshez. 1899-től kezdve műveit rendszeresen megcsodálhattuk a "Société des Artistes Français szalonjában". A humoros és többnyire társadalomkritikus alkotások, valamint a művészien megtervezett plakátok még ma is mosolyt csalnak a néző arcára.
Guillaume legjobb és legsikeresebb munkáit a "Les maîtres de l'affiche", azaz "A plakát mesterei" című gyűjteményben jelentette meg. Ezt a reklámplakát-gyűjteményt 1895 és 1900 között adta ki Jules Cheret, akit a plakátművészet atyjának neveztek. Több mint 256 plakátot tartalmaz közel 80 ismert művész alkotásaiból. Sikerei ellenére a művész élete utolsó éveiben csendes, falusi környezetben telepedett le. A dordogne-i Faux faluban élt 1942-ben bekövetkezett haláláig.