Sebastiano Ricci barokk festő "Vénusz és szatír" című művében egy mitológiai jelenetet ábrázol. A festmény nézője egy idilli tájkép előtt térdelő szatírt lát, aki a meztelen, alvó Vénuszt szemléli. Mellette alszik a kis Ámor, a fia. A Vénuszt részben egy piros lepedő borítja, amelynek színe még inkább fokozza a mű erotikus konnotációit. Kontrasztban áll a fehér lepedővel, amelyen Vénusz fekszik, valamint sápadt, tejszerű bőrével. Ezenkívül egy piros masni, amellyel a haját kötötte, meglazul. Ámor nyilai és íja szintén piros színűek. Míg Vénusz a gyengéd nőiességet és érzékiséget testesíti meg, addig az izmos és szőrös szatír a férfiasság és a nyersesség szimbóluma. A festmény 1716 és 1720 között készült, és a barokk számos Vénusz-ábrázolás hagyományába illeszkedik.

---

Vénusz és Szatír · Sebastiano Ricci