Fekvő meztelen lány csíkos köpenyben

Egon Schiele ragyogó, élénksárga alapon egy fekvő aktot mutat be. A művészre jellemző finom vonalak finoman közelítenek az ábrázolt női témához. A kék és piros színű finom hangsúlyok arra hívják a nézőt, hogy közeledjen a fekvő nőhöz. A tekintete viszonzás. A fekete-fehér csíkos köpeny nyitott, így láthatóvá válik a hátlap. Schiele empatikus és empatikus érzékiséggel mutat rá a vágyra és a vágyottra. Művészetét mindig is szubjektívnek és ellentmondásosnak tartották. Tekintete, munkássága és élete a kortársakra is rányomta bélyegét. Munkásságának középpontjába egyértelműen a nőiességet, az érzéki erotikát és a szexuális vágyat állítja. Így a köpeny a korabeli konzervatív szexuális erkölcsök szimbólumaként is értelmezhető. Ez a mű arra készteti a nézőt, hogy szembesüljön vágyaival, rejtett vágyaival, és azokat valódi, szubjektív élményként ismerje el. Mert, Egon Schiele szavaival zárva: "Az erotikus műalkotásnak is van szentsége". (Vázlatfüzet 1911)