A 19. századi Amerikát három fő téma uralta. A föld felfedezése, a felfedezés és a vidék megtelepedése Nyugaton. Az optimizmus szelleme uralkodott. A keleti parton már előrehaladott városiasodásnak nyugatra kellett átterjednie. A nyugati part városaiban a század elejére kialakult egy művészeti szcéna. Különösen New Yorkban és Philadelphiában művészek egy csoportja vállalta magára, hogy megörökíti a keleti tájakat, és megteremti az ember és a természet szimbiózisát. A philadelphiai születésű William Trost Richards festő a kezdeti kézművességgel való ismerkedés után az amerikai tájképfestők között találta meg művészi otthonát.
Richards a személyes környezetében találta meg kedvenc témáit. Alkotói pályája elején a Hudson partjai és a Catskills-hegység vonzotta. Később a festő a tengerparti tájat, az Atlanti-óceán hullámait és Rhode Island vadregényes szikláit kedvelte. A művészi fejlődés időszakában Richards rendszeresen utazott Európába. A romantika korának fényjátékai hatással voltak a művészre, és formálták szellős tengeri tájképeket ábrázoló műveit. Richards az észak-európai tanulmányutakon gyűjtött tengeri ihletet. Különösen Anglia nyűgözte le annyira a festőt, hogy az Egyesült Királyságban töltötte utolsó éveit.
William Trost Richards az ébredés korában született, és olyan művésszé fejlődött, akit nehéz egy korszak tipikus képviselőjeként meghatározni. A művek a Hudson River School vonalába illeszkednek, és a realizmus felé orientált és a romantika hatásainak kitett művészet teljes skáláját mutatják. Miközben az amerikai nyugati parti művészeti szcéna egyéni profil kialakítására törekedett, a bevándorló európaiak folyamatosan olyan hatásokat hoztak a művészetbe, amelyek vitákhoz és felfordulásokhoz vezettek. Richard munkássága árnyalt, és - különösen az utolsó években - az európai impresszionisták hatásait mutatja. A kezdeti realizmus átadja helyét egy hangulatos, ideális tájnak.
A 19. századi Amerikát három fő téma uralta. A föld felfedezése, a felfedezés és a vidék megtelepedése Nyugaton. Az optimizmus szelleme uralkodott. A keleti parton már előrehaladott városiasodásnak nyugatra kellett átterjednie. A nyugati part városaiban a század elejére kialakult egy művészeti szcéna. Különösen New Yorkban és Philadelphiában művészek egy csoportja vállalta magára, hogy megörökíti a keleti tájakat, és megteremti az ember és a természet szimbiózisát. A philadelphiai születésű William Trost Richards festő a kezdeti kézművességgel való ismerkedés után az amerikai tájképfestők között találta meg művészi otthonát.
Richards a személyes környezetében találta meg kedvenc témáit. Alkotói pályája elején a Hudson partjai és a Catskills-hegység vonzotta. Később a festő a tengerparti tájat, az Atlanti-óceán hullámait és Rhode Island vadregényes szikláit kedvelte. A művészi fejlődés időszakában Richards rendszeresen utazott Európába. A romantika korának fényjátékai hatással voltak a művészre, és formálták szellős tengeri tájképeket ábrázoló műveit. Richards az észak-európai tanulmányutakon gyűjtött tengeri ihletet. Különösen Anglia nyűgözte le annyira a festőt, hogy az Egyesült Királyságban töltötte utolsó éveit.
William Trost Richards az ébredés korában született, és olyan művésszé fejlődött, akit nehéz egy korszak tipikus képviselőjeként meghatározni. A művek a Hudson River School vonalába illeszkednek, és a realizmus felé orientált és a romantika hatásainak kitett művészet teljes skáláját mutatják. Miközben az amerikai nyugati parti művészeti szcéna egyéni profil kialakítására törekedett, a bevándorló európaiak folyamatosan olyan hatásokat hoztak a művészetbe, amelyek vitákhoz és felfordulásokhoz vezettek. Richard munkássága árnyalt, és - különösen az utolsó években - az európai impresszionisták hatásait mutatja. A kezdeti realizmus átadja helyét egy hangulatos, ideális tájnak.
Oldal 1 / 3