William Hodges

A 18. század nagy felfedezőútjai jelzik a világ európai hatalmak általi kisajátítását. A világ tudományos feltárása mellett a kézzelfogható katonai és gazdasági érdekek is előtérbe kerültek. James Cook a Föld körülhajózásával és a Csendes-óceán felfedezésével megteremtette a Brit Birodalom gyarmati terjeszkedésének alapjait. A térképészek munkája kitöltötte a korabeli világkép fehér foltjait, és összehozta Európát a legkülönfélébb kultúrájú őslakosokkal. Cook déltengeri és antarktiszi útjai szintén megmozgatták az emberek fantáziáját egy olyan országban, amely egy korszakos változás, az ipari forradalom kezdetén állt. Cook útleírásai mellett Anglia ipari központjaiban forradalmi technológia bontakozott ki a gőzgép formájában. A felfedezések és a modern technológia képezték a brit világhatalom alapját.

Az expedíciók részeként a térképészet, a természettudományok és a néprajz képviselői mindig a képzőművészet egy-egy képviselőjével együtt utaztak, akik az új világok képi megjelenítését vállalták. William Hodges számára, akit addig színház- és tájképfestőként ismertek, a James Cook második déltengeri útján való részvétel lehetőséget nyújtott arra, hogy népszerűségre és elismerésre tegyen szert. Hodges kiválasztása a Royal Society által ennek megfelelően két lehetőséget kínált. Egyrészt, hogy ő legyen az első művész, aki új világokat tervez, másrészt, hogy sikeres hazatérés után itthon kezdjen új karriert. 1772-ben James Cook parancsnoksága alatt két hajó elindult a Föld megkerülésére. A Horn-fok áthaladása után az expedíció az Antarktisz felé hajózott, és elsőként szelte át a déli sarkkört. Ez az úttörő teljesítmény vezetett többek között ahhoz, hogy az Antarktiszon egy hegyet ma Hodges Knoll néven neveztek el róla. Ezt követően a hajók a Déli-tenger és Új-Zéland felé vették az irányt. Hodges felfedezőútja során készült vázlatait az a pontosság és részletesség jellemzi, amellyel a bennszülöttek életét ábrázolja. A később megjelenő déltengeri képek az európaiak számára egy olyan vágyakozó helyet jelentettek, amely a civilizációs korlátokon túli békés és nyugodt életet jelképezte. Hodges az expedíció 1775-ös visszatérése után az Admiralitásnál kapott állást, hogy vázlatait kidolgozza és festményeket vagy metszeteket készítsen belőlük. Cook úti beszámolói Hodges metszeteivel együtt jelentek meg.

A festmények és metszetek azonban heves vitákra adtak okot az expedíció tagjai között. Georg és Johann Forster porosz természettudósok, akik tudományosan kísérték az utat, különösen kritikusan szemlélték Hodges festményeinek néprajzi pontatlanságait. A déltengeri idill és a tudományos igényesség közötti konfliktusban a brit festő az előbbit választotta. Hodges kielégítette kortársai vágyakozását. Minden, ami ellentmondott ennek a képnek vagy a kor erkölcsi felfogásának, csak az eredeti vázlatokon maradt fenn.