1910-ben a világ másképp nézett ki. William Davis Hassler 1905-ben érkezett New Yorkba egy pennsylvaniai kisvárosból feleségével és fiával, és 1909-től hivatásos fotósként dolgozott ott. Joseph P. Day ingatlanügynök, aki már eladta Brooklyn és Queens nagy részét, Bronxban látta a jövőt. "Az ember, aki eladta Bronxot" megbízta Hasslert, hogy fényképezze Bronxot, a beépítetlen telkeket, de a már beépített Bronxot is. Hassler a New York-i villamossági vállalatok számára készített fotókat elektromos berendezésekről, közeli felvételeket elektromos alkatrészekről, például egy lámpafoglalatról, és képeket az elektromosságról, például csodálatosan (elektromosan) megvilágított utcákról és kirakatokról. Az egyik látványos fotó a Manhattan-hidat mutatja felülről, a Brooklyn-toronyból fényképezve, a háttérben az East River régi mólóival.
A New-York-i Történelmi Társulatban őrzött több mint 5000 fénykép közül azonban számoson Hassler családja és inwoodi lakónegyede játssza a főszerepet. Inwood Manhattan legészakibb kerülete, amelyet nyugaton a Hudson folyó, északon és keleten pedig a Harlem folyó határol. Akkoriban Inwood még szinte vidéki, provinciális jellegű volt. Hassler parkokat, iskolai osztályokat, régimódi, gőzölgő és még mindig lovak által húzott tűzoltóautókat, a környék valahogy "kvintesszenciálisan amerikai" rendőrpárosát, házsorokat, utcákat, a sok földutat is, gyárakat, csónakházakat a Harlem folyón, kirándulóhajókat, közösségi fesztiválokat fotózott. Számos fotó mutatja a lakását, a mindennapi életet a szabadban és a házban, családi ünnepségeket, a családot a kertben, kirándulásokat, és nagyon sok felvételen a fiát, Reddy és Peach macskáit: Peach egy kosárban, egy kukoricacsutkából és paradicsomból álló csendélet közepén; William Gray, körülbelül nyolcéves, mélyen alszik, karjában egy mackóval; William Gray és Reddy macska reggelizik a kisgyerekek asztalánál. A jelenetek pillanatképeknek tűnnek - de: minden egyes fotó gondosan megrendezett. A gyerekek macskás reggelijén egy gyertya ég dekoratívan egy csomag "Quakers Puffed Rice Cereal", egy tipikus amerikai kész reggeli zabkása mellett - a fotó valószínűleg megrendelt reklámfelvétel volt. Megörökíteni a fiú megdöbbent, meghökkent tekintetét, amikor a macska feláll, hogy tejet nyaljon az asztalról - ez Hassler nagy fotóművészete.
Mert: spontán fotózni mobiltelefonnal? Ez 1915-ben még nem létezett. William Davis Hassler a Kodak No. 8 Cirkut felszerelést használta a profik számára, amely állvánnyal akár 180 fokos szögben is képes volt panorámafotókat készíteni. De az egész kamerafelszerelés körülbelül 20 kilogrammot nyomott. Az analóg fotózásnál pedig előbb negatívokat kellett előhívni. Hassler üveglemezeket használt, a legelterjedtebb fotográfiai hordozót, mielőtt a tekercselhető celluloidból készült filmek jó fotóminőséget tudtak volna biztosítani. Az üveglemezeket fényérzékeny emulzióval - fekete-fehér zselatinból készült filmmel - vonták be, és a fénykép elkészítése után negatívvá fejlesztették. Az expozíciós idők, és így a tiszta képkészítési folyamat is sokkal hosszabb volt, mint manapság, ezért volt szükség az állványra. Másrészt az üveglemezes eljárással fekete-fehér fényképek készülnek, gyönyörű szürke tónusokkal és elmosódott területekkel, miközben a részletesség magas szintje megmarad.
Miért érintenek meg minket Hassler fotói? Visszatekintés a múltunkba, egy rég letűnt New York-i világba?
1910-ben a világ másképp nézett ki. William Davis Hassler 1905-ben érkezett New Yorkba egy pennsylvaniai kisvárosból feleségével és fiával, és 1909-től hivatásos fotósként dolgozott ott. Joseph P. Day ingatlanügynök, aki már eladta Brooklyn és Queens nagy részét, Bronxban látta a jövőt. "Az ember, aki eladta Bronxot" megbízta Hasslert, hogy fényképezze Bronxot, a beépítetlen telkeket, de a már beépített Bronxot is. Hassler a New York-i villamossági vállalatok számára készített fotókat elektromos berendezésekről, közeli felvételeket elektromos alkatrészekről, például egy lámpafoglalatról, és képeket az elektromosságról, például csodálatosan (elektromosan) megvilágított utcákról és kirakatokról. Az egyik látványos fotó a Manhattan-hidat mutatja felülről, a Brooklyn-toronyból fényképezve, a háttérben az East River régi mólóival.
A New-York-i Történelmi Társulatban őrzött több mint 5000 fénykép közül azonban számoson Hassler családja és inwoodi lakónegyede játssza a főszerepet. Inwood Manhattan legészakibb kerülete, amelyet nyugaton a Hudson folyó, északon és keleten pedig a Harlem folyó határol. Akkoriban Inwood még szinte vidéki, provinciális jellegű volt. Hassler parkokat, iskolai osztályokat, régimódi, gőzölgő és még mindig lovak által húzott tűzoltóautókat, a környék valahogy "kvintesszenciálisan amerikai" rendőrpárosát, házsorokat, utcákat, a sok földutat is, gyárakat, csónakházakat a Harlem folyón, kirándulóhajókat, közösségi fesztiválokat fotózott. Számos fotó mutatja a lakását, a mindennapi életet a szabadban és a házban, családi ünnepségeket, a családot a kertben, kirándulásokat, és nagyon sok felvételen a fiát, Reddy és Peach macskáit: Peach egy kosárban, egy kukoricacsutkából és paradicsomból álló csendélet közepén; William Gray, körülbelül nyolcéves, mélyen alszik, karjában egy mackóval; William Gray és Reddy macska reggelizik a kisgyerekek asztalánál. A jelenetek pillanatképeknek tűnnek - de: minden egyes fotó gondosan megrendezett. A gyerekek macskás reggelijén egy gyertya ég dekoratívan egy csomag "Quakers Puffed Rice Cereal", egy tipikus amerikai kész reggeli zabkása mellett - a fotó valószínűleg megrendelt reklámfelvétel volt. Megörökíteni a fiú megdöbbent, meghökkent tekintetét, amikor a macska feláll, hogy tejet nyaljon az asztalról - ez Hassler nagy fotóművészete.
Mert: spontán fotózni mobiltelefonnal? Ez 1915-ben még nem létezett. William Davis Hassler a Kodak No. 8 Cirkut felszerelést használta a profik számára, amely állvánnyal akár 180 fokos szögben is képes volt panorámafotókat készíteni. De az egész kamerafelszerelés körülbelül 20 kilogrammot nyomott. Az analóg fotózásnál pedig előbb negatívokat kellett előhívni. Hassler üveglemezeket használt, a legelterjedtebb fotográfiai hordozót, mielőtt a tekercselhető celluloidból készült filmek jó fotóminőséget tudtak volna biztosítani. Az üveglemezeket fényérzékeny emulzióval - fekete-fehér zselatinból készült filmmel - vonták be, és a fénykép elkészítése után negatívvá fejlesztették. Az expozíciós idők, és így a tiszta képkészítési folyamat is sokkal hosszabb volt, mint manapság, ezért volt szükség az állványra. Másrészt az üveglemezes eljárással fekete-fehér fényképek készülnek, gyönyörű szürke tónusokkal és elmosódott területekkel, miközben a részletesség magas szintje megmarad.
Miért érintenek meg minket Hassler fotói? Visszatekintés a múltunkba, egy rég letűnt New York-i világba?
Oldal 1 / 4