A Wilhelm Maria Hubertus Leibl vásznain kibontakozó lendületes ecsetvonások, a fény és árnyék játéka a mindennapi élet csendes dallamait és magának az életnek a kendőzetlen jellegét hordozza. Az 1844. október 23-án Kölnben született és 1900. december 4-én Würzburgban elhunyt Leibl a németországi realizmus meghatározó képviselőjeként hagyta hátra örökségét, amely minden egyes grafikánkban tükröződik. Wilhelm Leibl, Carl Leibl dómkápolnamester hat gyermeke közül az ötödik, a művészeti pályára lépett, miután abbahagyta a lakatos tanoncképzőt. Első ecsetvonásait Hermann Beckertől tanulta Kölnben, majd a müncheni Királyi Művészeti Akadémián folytatta tanulmányait. Ott olyan neves tanároknál tanult, mint Hermann Anschütz, Alexander Strähuber, Arthur Georg von Ramberg és Karl Theodor von Piloty. Művészi útját azonban jelentősen meghatározta az Gustave Courbet-mal való találkozása és barátsága. A Gedon asszony portréja (1868/69), e korai időszak egyik fő műve, amely ma már keresett műnyomat, szoros kapcsolatba hozta Courbet-vel és realista festészetével.
Leibl művészként mindig is kereste a hasonlóan gondolkodó lelkeket. 1870-ben Münchenben maga köré gyűjtött egy művészcsoportot, a Leibl-kört, amelynek tagjai a MŰVÉSZET4, a MŰVÉSZET5 és a MŰVÉSZET6 voltak. Bár 1873-tól visszavonult a müncheni művészeti életből, soha nem hagyta magát eltéríteni szenvedélyétől. Johann Sperl festőművésszel Felső-Bajorországba vonult vissza, és folytatta munkásságát. A szabadban végzett munka lehetővé tette Leibl számára, hogy megragadja a természetes fény finom árnyalatait, és elképesztő részletgazdagságot érjen el műveiben, ami Leibl műveiről készült nyomatainkon is átjön.
Wilhelm Leibl művei nemcsak a világ pontos ábrázolása, hanem a hétköznapi élet iránti szenvedélyes tisztelgés is. Részletgazdag festészetét, amely 1890-től kezdve az impresszionizmushoz közelített, mindig alakjainak zárt testiség jellemezte. Leibl mindenekelőtt az emberek ábrázolója volt. Művei, mint például a híres "Három nő a templomban" (1881), hihetetlen festői tehetségéről és az emberek valódi természetének megragadására való páratlan képességéről tanúskodnak. Büszkék vagyunk arra, hogy lenyűgöző műveit képzőművészeti nyomatok gyűjteményében kínálhatjuk, amelyeket a lehető legnagyobb figyelmet fordítva a minőségre és a részletekre, hogy igazságot szolgáltassunk Leibl mesteri műveinek. Wilhelm Leibl művei ma is lenyűgöző ablakot nyitnak a múltba, és egyben az emberi természet tükörképei. Minden egyes, az életművét reprezentáló nyomat magán viseli művészi útjának és a művészet iránti élethosszig tartó szenvedélyének nyomait. A műnyomatainkban rejlő legnagyobb gondossággal és minőséggel igyekszünk továbbvinni ezt az örökséget, és életben tartani Wilhelm Leibl művészetének szellemét az elkövetkező generációk számára.
A Wilhelm Maria Hubertus Leibl vásznain kibontakozó lendületes ecsetvonások, a fény és árnyék játéka a mindennapi élet csendes dallamait és magának az életnek a kendőzetlen jellegét hordozza. Az 1844. október 23-án Kölnben született és 1900. december 4-én Würzburgban elhunyt Leibl a németországi realizmus meghatározó képviselőjeként hagyta hátra örökségét, amely minden egyes grafikánkban tükröződik. Wilhelm Leibl, Carl Leibl dómkápolnamester hat gyermeke közül az ötödik, a művészeti pályára lépett, miután abbahagyta a lakatos tanoncképzőt. Első ecsetvonásait Hermann Beckertől tanulta Kölnben, majd a müncheni Királyi Művészeti Akadémián folytatta tanulmányait. Ott olyan neves tanároknál tanult, mint Hermann Anschütz, Alexander Strähuber, Arthur Georg von Ramberg és Karl Theodor von Piloty. Művészi útját azonban jelentősen meghatározta az Gustave Courbet-mal való találkozása és barátsága. A Gedon asszony portréja (1868/69), e korai időszak egyik fő műve, amely ma már keresett műnyomat, szoros kapcsolatba hozta Courbet-vel és realista festészetével.
Leibl művészként mindig is kereste a hasonlóan gondolkodó lelkeket. 1870-ben Münchenben maga köré gyűjtött egy művészcsoportot, a Leibl-kört, amelynek tagjai a MŰVÉSZET4, a MŰVÉSZET5 és a MŰVÉSZET6 voltak. Bár 1873-tól visszavonult a müncheni művészeti életből, soha nem hagyta magát eltéríteni szenvedélyétől. Johann Sperl festőművésszel Felső-Bajorországba vonult vissza, és folytatta munkásságát. A szabadban végzett munka lehetővé tette Leibl számára, hogy megragadja a természetes fény finom árnyalatait, és elképesztő részletgazdagságot érjen el műveiben, ami Leibl műveiről készült nyomatainkon is átjön.
Wilhelm Leibl művei nemcsak a világ pontos ábrázolása, hanem a hétköznapi élet iránti szenvedélyes tisztelgés is. Részletgazdag festészetét, amely 1890-től kezdve az impresszionizmushoz közelített, mindig alakjainak zárt testiség jellemezte. Leibl mindenekelőtt az emberek ábrázolója volt. Művei, mint például a híres "Három nő a templomban" (1881), hihetetlen festői tehetségéről és az emberek valódi természetének megragadására való páratlan képességéről tanúskodnak. Büszkék vagyunk arra, hogy lenyűgöző műveit képzőművészeti nyomatok gyűjteményében kínálhatjuk, amelyeket a lehető legnagyobb figyelmet fordítva a minőségre és a részletekre, hogy igazságot szolgáltassunk Leibl mesteri műveinek. Wilhelm Leibl művei ma is lenyűgöző ablakot nyitnak a múltba, és egyben az emberi természet tükörképei. Minden egyes, az életművét reprezentáló nyomat magán viseli művészi útjának és a művészet iránti élethosszig tartó szenvedélyének nyomait. A műnyomatainkban rejlő legnagyobb gondossággal és minőséggel igyekszünk továbbvinni ezt az örökséget, és életben tartani Wilhelm Leibl művészetének szellemét az elkövetkező generációk számára.
Oldal 1 / 1