| Született | 1853. március 27. (Krefeld) |
| Elhunyt | 1916. június 13. (Krems) 63 éves korában |
| Nemzetiség | Németország |
| Műfaj | arckép |
| Foglalkozás | festőművész, illusztrátor |
| Ismert művek | Armenspeisung (1911) |
A bécsi Hofburg fényes parkettjén világoskék ruhás táncosnő perdül, uszálya utána lebben. Jobbra, ahol az egyenruhások sora kezdődik, fehér kabátban, dús pofaszakállal beszélget egy idős úr, I. Ferenc József császár, körülötte magyar főurak, prémmel szegett kabátot viselő főnemesek. Csillárok, pálmák, zsúfolt karzat - a „Udvari bál a Hofburgban, 1900” című akvarell egy egész társaságot sűrít egyetlen lapra. A zenét hozzá kell képzelnünk, de a lengő ruhák és a tükröződő parkett így is megmutatják ritmusát.
Ezt a jelenetet egy messziről érkezett művész festette. Wilhelm Gause 1853. március 27-én született Krefeldben, a Düsseldorfi Akadémián tanult, többek között Eduard von Gebhardtnál, majd 1879-ben Bécsbe költözött - németből osztrákká vált, és mindkét ország magáénak vallja. Festőként és sajtórajzolóként kora nagy képes folyóiratainak, a Die Gartenlaubénak és az Illustrirte Zeitungnak dolgozott; igazi témájára ott talált rá, ahol a város önmagát figyelte: a bálokon és az ünnepségeken. Akvarelljeiért 1889-ben Drezdában díszoklevelet, Párizsban pedig ezüstérmet kapott.
Egy másik báli kép, a „A bécsi bál” másféle terembe vezet: gótikus tagolás, vörös bársonyfüggönyök, a kőszobrokig érő virágdíszek; az egyenruhák helyett fekete frakkok uralkodnak, éppen senki sem táncol, mindenki áll, üdvözli a másikat, néz és megmutatja magát. Eduard Pötzl, a Neues Wiener Tagblatt tárcaírója Gause megbízója és közeli barátja volt; amikor Pötzl egy húsmérgezés után már alig tudott írni, utolsó, 1913. március 26-án megjelent cikkét barátjának, Wilhelm Gausénak szentelte.
Gause Bécsen túlra is követte az előkelő világot. A stuttgarti Deutsche Verlagsanstalt 1896-ban megjelent díszkiadványa 29 karlsbadi akvarelljét egyesítette heliogravűrök, finom mélynyomású táblák formájában. A „Am Mühlbrunnen (A malomforrásnál)”, amely az egyik karlsbadi gyógyforrásról kapta a címét, egy esős napot örökít meg: fekete ernyők torlódnak az oszlopcsarnok előtt, a nedves kövezet tükröződik, egy hölgy az időjárással dacolva tartja ernyőjét, a fürdővendégek pedig a tető alá menekülnek. A „Carlsbad” című lap magaslati nézőpontot választ: két hölgy áll egy sziklánál, alattuk a völgykatlanba simuló fürdőváros. A festő ekkorra már rég a csendbe helyezte át saját életét: 1889-ben Bécsből Stein an der Donauba költözött, ott napfordulós tüzeket és a Wachau tájait rajzolta, miközben látta felnőni lányait, Minit, Gretét és Isoldét, akik mindannyian festőművészek lettek.
A Meisterdrucke Wilhelm Gause 56 művét kínálja; az eredetik túlnyomórészt akvarellek és metszetek. A vásárlók kedvence az udvari bált ábrázoló lap, amelyet több karlsbadi látkép követ. A két báli kép szemmel láthatóan kiegészíti egymást: itt a Hofburg egyenruháinak fehérje, ott fekete frakkok a gótikus ívek alatt.
Wilhelm Gause és az általa oly gyakran megörökített császár ugyanabban az évben, 1916-ban halt meg. A festő június 13-án hunyt el Stein an der Donauban, a ma Kremshez tartozó kisvárosban, amely csaknem három évtizeden át volt az otthona.
Oldal 1 / 1
| Született | 1853. március 27. (Krefeld) |
| Elhunyt | 1916. június 13. (Krems) 63 éves korában |
| Nemzetiség | Németország |
| Műfaj | arckép |
| Foglalkozás | festőművész, illusztrátor |
| Ismert művek | Armenspeisung (1911) |
A bécsi Hofburg fényes parkettjén világoskék ruhás táncosnő perdül, uszálya utána lebben. Jobbra, ahol az egyenruhások sora kezdődik, fehér kabátban, dús pofaszakállal beszélget egy idős úr, I. Ferenc József császár, körülötte magyar főurak, prémmel szegett kabátot viselő főnemesek. Csillárok, pálmák, zsúfolt karzat - a „Udvari bál a Hofburgban, 1900” című akvarell egy egész társaságot sűrít egyetlen lapra. A zenét hozzá kell képzelnünk, de a lengő ruhák és a tükröződő parkett így is megmutatják ritmusát.
Ezt a jelenetet egy messziről érkezett művész festette. Wilhelm Gause 1853. március 27-én született Krefeldben, a Düsseldorfi Akadémián tanult, többek között Eduard von Gebhardtnál, majd 1879-ben Bécsbe költözött - németből osztrákká vált, és mindkét ország magáénak vallja. Festőként és sajtórajzolóként kora nagy képes folyóiratainak, a Die Gartenlaubénak és az Illustrirte Zeitungnak dolgozott; igazi témájára ott talált rá, ahol a város önmagát figyelte: a bálokon és az ünnepségeken. Akvarelljeiért 1889-ben Drezdában díszoklevelet, Párizsban pedig ezüstérmet kapott.
Egy másik báli kép, a „A bécsi bál” másféle terembe vezet: gótikus tagolás, vörös bársonyfüggönyök, a kőszobrokig érő virágdíszek; az egyenruhák helyett fekete frakkok uralkodnak, éppen senki sem táncol, mindenki áll, üdvözli a másikat, néz és megmutatja magát. Eduard Pötzl, a Neues Wiener Tagblatt tárcaírója Gause megbízója és közeli barátja volt; amikor Pötzl egy húsmérgezés után már alig tudott írni, utolsó, 1913. március 26-án megjelent cikkét barátjának, Wilhelm Gausénak szentelte.
Gause Bécsen túlra is követte az előkelő világot. A stuttgarti Deutsche Verlagsanstalt 1896-ban megjelent díszkiadványa 29 karlsbadi akvarelljét egyesítette heliogravűrök, finom mélynyomású táblák formájában. A „Am Mühlbrunnen (A malomforrásnál)”, amely az egyik karlsbadi gyógyforrásról kapta a címét, egy esős napot örökít meg: fekete ernyők torlódnak az oszlopcsarnok előtt, a nedves kövezet tükröződik, egy hölgy az időjárással dacolva tartja ernyőjét, a fürdővendégek pedig a tető alá menekülnek. A „Carlsbad” című lap magaslati nézőpontot választ: két hölgy áll egy sziklánál, alattuk a völgykatlanba simuló fürdőváros. A festő ekkorra már rég a csendbe helyezte át saját életét: 1889-ben Bécsből Stein an der Donauba költözött, ott napfordulós tüzeket és a Wachau tájait rajzolta, miközben látta felnőni lányait, Minit, Gretét és Isoldét, akik mindannyian festőművészek lettek.
A Meisterdrucke Wilhelm Gause 56 művét kínálja; az eredetik túlnyomórészt akvarellek és metszetek. A vásárlók kedvence az udvari bált ábrázoló lap, amelyet több karlsbadi látkép követ. A két báli kép szemmel láthatóan kiegészíti egymást: itt a Hofburg egyenruháinak fehérje, ott fekete frakkok a gótikus ívek alatt.
Wilhelm Gause és az általa oly gyakran megörökített császár ugyanabban az évben, 1916-ban halt meg. A festő június 13-án hunyt el Stein an der Donauban, a ma Kremshez tartozó kisvárosban, amely csaknem három évtizeden át volt az otthona.