Totoya Hokkei japán művész 1780-ban született Edóban (ma Tokió). Hokkei eredetileg egyszerű halárusként kereste a kenyerét. Később megvalósíthatta álmát, hogy úgynevezett ukiyo-e művész legyen. A híres japán művész, Kano Yosen mellett tanult festészetet. Ezt követően, jó fejlődésének és nagy tehetségének köszönhetően a tehetséges Hokkei abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a köztiszteletben álló rajzoló és ukiyo-e mester Katsushika Hokusai tanítványa lehetett. A művészeti kritikusok akkor és most is Hokkei-t Hokusai egyik legjobb és legsikeresebb tanítványaként dicsérik.
Hokkei festményei a japán művészetben hagyománynak számító, erősen redukált hátterek és üres terek segítségével élnek. Hasonlóképpen általános gyakorlat volt, hogy a festménybe szövegeket építettek be, amelyeket grafikailag integráltak a műbe, és gondosan elhelyeztek a kompozíció részeként. Hokkai motívumai az ókori Japán mindennapi helyzetei. A táncosok, utazók és gésák mellett isteneket is faragott, akiket minden alkalommal növények, tárgyak, díszek vagy egy sugallt horizont vett körül. A japán tájképeket, például a hófödte Fudzsi-hegyet ábrázoló lapok szintén népszerű megrendelések voltak. Hokkei festményei a Japánra jellemző fantáziadús dimenzióval rendelkeztek, amely még a kortárs mangára is emlékeztetett. A Fudzsi-hegy például egy felhő fölött lebeg, vagy a gésa arca kicsinyes, szinte képregényszerű kifejezést ölt.
A tehetséges Hokkei maga is szurimonókra specializálódott. Ezek a fametszetek magánmegrendelésre készültek, többnyire jómódú mecénások által. Hokkei mecénásai szülővárosának, Edónak (Tokió) gazdag és művelt rétegéből kerültek ki. Hokkei fametszeteit a 19. század végén, jóval a híres művész halála után nagy számban sokszorosították. Ezeket a példányokat egyenként vagy készletekben adták el a külföldi turistáknak, akiknek akkoriban végre lehetőségük nyílt arra, hogy elutazzanak az egykor "tiltott országba". A precízen újravágott fakockák gyakran az eredetiek minden kecses vonásával rendelkeznek. Az összes dombornyomást és fémpigmentet majdnem azonos módon újraalkották. Ma ezeket a másolatokat Meiji A, B, C vagy D másolatoknak nevezik: A betű a minőségi besorolást jelzi. A legmagasabb minőségi osztály. Sajnos, mivel a kereskedők döntik el a fametszetek osztályzatát, ezek nem sokat jelentenek. A Surimono-Meiji másolatai azonban szinte megkülönböztethetetlenek az eredetitől. Az egyik különbség a papír, amely sokkal merevebb a példányokban. A második különbség a színek frissessége, amelyek azonban többnyire antik hatást keltenek a barnás árnyalatokban, így a laikusok és a tapasztalt kereskedők számára szinte megkülönböztethetetlenek. Mindazonáltal a Meidzsi szurimono másolatok jó minőségük miatt, valamint azért is, mert az eredeti Hokkeisek többnyire már nem léteznek, elismert gyűjtői darabokká váltak.
A szurimono egyes lapok mellett Hokkei könyvillusztrációkat is készített. Ez adta magát, hogy az ókori Japánban a könyveket ugyanolyan fametszetű technikával készítették, mint a művészi egyes leveleket.
Totoya Hokkei japán művész 1780-ban született Edóban (ma Tokió). Hokkei eredetileg egyszerű halárusként kereste a kenyerét. Később megvalósíthatta álmát, hogy úgynevezett ukiyo-e művész legyen. A híres japán művész, Kano Yosen mellett tanult festészetet. Ezt követően, jó fejlődésének és nagy tehetségének köszönhetően a tehetséges Hokkei abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a köztiszteletben álló rajzoló és ukiyo-e mester Katsushika Hokusai tanítványa lehetett. A művészeti kritikusok akkor és most is Hokkei-t Hokusai egyik legjobb és legsikeresebb tanítványaként dicsérik.
Hokkei festményei a japán művészetben hagyománynak számító, erősen redukált hátterek és üres terek segítségével élnek. Hasonlóképpen általános gyakorlat volt, hogy a festménybe szövegeket építettek be, amelyeket grafikailag integráltak a műbe, és gondosan elhelyeztek a kompozíció részeként. Hokkai motívumai az ókori Japán mindennapi helyzetei. A táncosok, utazók és gésák mellett isteneket is faragott, akiket minden alkalommal növények, tárgyak, díszek vagy egy sugallt horizont vett körül. A japán tájképeket, például a hófödte Fudzsi-hegyet ábrázoló lapok szintén népszerű megrendelések voltak. Hokkei festményei a Japánra jellemző fantáziadús dimenzióval rendelkeztek, amely még a kortárs mangára is emlékeztetett. A Fudzsi-hegy például egy felhő fölött lebeg, vagy a gésa arca kicsinyes, szinte képregényszerű kifejezést ölt.
A tehetséges Hokkei maga is szurimonókra specializálódott. Ezek a fametszetek magánmegrendelésre készültek, többnyire jómódú mecénások által. Hokkei mecénásai szülővárosának, Edónak (Tokió) gazdag és művelt rétegéből kerültek ki. Hokkei fametszeteit a 19. század végén, jóval a híres művész halála után nagy számban sokszorosították. Ezeket a példányokat egyenként vagy készletekben adták el a külföldi turistáknak, akiknek akkoriban végre lehetőségük nyílt arra, hogy elutazzanak az egykor "tiltott országba". A precízen újravágott fakockák gyakran az eredetiek minden kecses vonásával rendelkeznek. Az összes dombornyomást és fémpigmentet majdnem azonos módon újraalkották. Ma ezeket a másolatokat Meiji A, B, C vagy D másolatoknak nevezik: A betű a minőségi besorolást jelzi. A legmagasabb minőségi osztály. Sajnos, mivel a kereskedők döntik el a fametszetek osztályzatát, ezek nem sokat jelentenek. A Surimono-Meiji másolatai azonban szinte megkülönböztethetetlenek az eredetitől. Az egyik különbség a papír, amely sokkal merevebb a példányokban. A második különbség a színek frissessége, amelyek azonban többnyire antik hatást keltenek a barnás árnyalatokban, így a laikusok és a tapasztalt kereskedők számára szinte megkülönböztethetetlenek. Mindazonáltal a Meidzsi szurimono másolatok jó minőségük miatt, valamint azért is, mert az eredeti Hokkeisek többnyire már nem léteznek, elismert gyűjtői darabokká váltak.
A szurimono egyes lapok mellett Hokkei könyvillusztrációkat is készített. Ez adta magát, hogy az ókori Japánban a könyveket ugyanolyan fametszetű technikával készítették, mint a művészi egyes leveleket.
Oldal 1 / 1