Tommy McRae (1835-1901 körül) befolyásos ausztrál őslakos művész volt, aki részletes és egyedi rajzairól volt ismert. A Felső-Murray vidékéről származott, és a Wahgunyah törzshöz tartozott. Első nyelve a wiradjuri volt. McRae a pásztor telepes társadalom kialakulása idején élt és dolgozott hazájában. Különböző pásztorállomásokon dolgozott Észak-Viktória államban, és feltehetően 1849 és 1857 között Andrew Hume állattartója volt az új-dél-walesi Corowában található Brocklesby állomáson. 1865-ben már David Reid állomásán élt a Felső-Murray folyón. McRae első rajzait 1861 és 1864 között Theresa Walker szobrászművész gyűjtötte össze.
McRae rajzkönyveket készített és árult, amelyekben a hagyományos aboriginal életet, többek között a szertartásokat, a vadászatot és a halászatot ábrázolta. Az ábrázolások főként sziluettként készültek, gyéren álló fákkal és földdel borított tájakon. Művei között voltak földfoglalók és kínaiak ábrázolásai is, valamint William Buckley, aki 30 évig élt a wathaurungokkal. Néhány rajza bekerült K. Langloh Parker Australian Legendary Tales (1896) című könyvének első kiadásába. Sajnos McRae-t ebben a műben nem említették, de a könyv szerkesztője, Andrew Lang iratainak vizsgálata később megerősítette az érintettségét.
Az 1860-as években McRae a Moodemere-tó partján, a Victoria állambeli Wahgunyahban telepedett le. Roderick Kilborn kanadai borász és távírómester az 1880-as évek elején McRae pártfogója és védelmezője lett. Sajnálatos módon 1890 és 1897 között McRae gyermekeit a viktoriánus kormány előírásai szerint elválasztották tőle és rezervátumba küldték. McRae 1901. október 15-én halt meg, és a wahgunyahi Carlyle-temetőben temették el. Művei ma több jelentős ausztrál intézményben is megtekinthetők, például az Ausztrál Nemzeti Múzeumban, a National Gallery of Australia-ban, a canberrai National Library of Australia-ban, a Victoria Állami Könyvtárban, az Új-Dél-Wales Állami Könyvtárban és a melbourne-i múzeumban.
Tommy McRae (1835-1901 körül) befolyásos ausztrál őslakos művész volt, aki részletes és egyedi rajzairól volt ismert. A Felső-Murray vidékéről származott, és a Wahgunyah törzshöz tartozott. Első nyelve a wiradjuri volt. McRae a pásztor telepes társadalom kialakulása idején élt és dolgozott hazájában. Különböző pásztorállomásokon dolgozott Észak-Viktória államban, és feltehetően 1849 és 1857 között Andrew Hume állattartója volt az új-dél-walesi Corowában található Brocklesby állomáson. 1865-ben már David Reid állomásán élt a Felső-Murray folyón. McRae első rajzait 1861 és 1864 között Theresa Walker szobrászművész gyűjtötte össze.
McRae rajzkönyveket készített és árult, amelyekben a hagyományos aboriginal életet, többek között a szertartásokat, a vadászatot és a halászatot ábrázolta. Az ábrázolások főként sziluettként készültek, gyéren álló fákkal és földdel borított tájakon. Művei között voltak földfoglalók és kínaiak ábrázolásai is, valamint William Buckley, aki 30 évig élt a wathaurungokkal. Néhány rajza bekerült K. Langloh Parker Australian Legendary Tales (1896) című könyvének első kiadásába. Sajnos McRae-t ebben a műben nem említették, de a könyv szerkesztője, Andrew Lang iratainak vizsgálata később megerősítette az érintettségét.
Az 1860-as években McRae a Moodemere-tó partján, a Victoria állambeli Wahgunyahban telepedett le. Roderick Kilborn kanadai borász és távírómester az 1880-as évek elején McRae pártfogója és védelmezője lett. Sajnálatos módon 1890 és 1897 között McRae gyermekeit a viktoriánus kormány előírásai szerint elválasztották tőle és rezervátumba küldték. McRae 1901. október 15-én halt meg, és a wahgunyahi Carlyle-temetőben temették el. Művei ma több jelentős ausztrál intézményben is megtekinthetők, például az Ausztrál Nemzeti Múzeumban, a National Gallery of Australia-ban, a canberrai National Library of Australia-ban, a Victoria Állami Könyvtárban, az Új-Dél-Wales Állami Könyvtárban és a melbourne-i múzeumban.
Oldal 1 / 1