Thomas Shotter Boys 1803-ban született London északi külvárosában, Pentonville-ben. És nagyjából ennyi a korai életéről szóló információ. Gyermekkoráról szinte semmit sem tudunk. Akárhogy is legyen. Van egy régi mondás, amely így szól: "A cselekedeteikről ismeritek meg őket". És ebben a tekintetben az angol akvarellfestő és litográfus nem hagyta magát veszni. Festői akvarellfestményeivel beírta magát a művészettörténetbe, és a litográfiai eljárás használatának újító erejeként is számon tartják.
Tizennégy éves korában Thomas Shotter Boys-t a sikeres metsző és rézmetsző George Cooke vette fel tanoncnak, akinek mintegy kétszáz rajzot készített - például Conrad Loddiges botanikus műveinek terjedelmes katalógusához. Thomas Shotter Boy legkorábbi fennmaradt munkája egy 1819-ben készült metszet. 1825 körül, tanonckodásának befejezése után Párizsba költözött, ahol metszőként akart dolgozni. A dolgok másképp alakultak. A francia fővárosban megismerkedett Richard Parkes Bonington angol akvarellfestővel, aki befogadta őt művészkörébe, közeli barátja lett, és meggyőzte arról, hogy legalább mellékállásban az akvarellfestészet felé forduljon. Az az állítás azonban, hogy Thomas Shotter Boys Bonington tanítványa volt, erősen kétséges. Mindenesetre Boys szakmai kollégája és jó barátja, az William Callow, akivel közös párizsi stúdióban dolgozott, kategorikusan cáfolta ezt az állítást.
A festői siker kezdetben elmaradt, mert Thomas Shotter Boys-t méltánytalanul "Bonington-imitátorként" utasították el. Azonban nem hagyta magát elkeseríteni, és elég gyorsan sikerült kialakítania és megalapoznia saját, jellegzetes stílusát. Richard Parkes Bonington 1828-ban bekövetkezett korai halála után befejezte barátja néhány befejezetlen művét, és megtanulta a litográfia technikáját. Kiterjedt utazásokra is vállalkozott. A vándorévek állomásai között szerepelt Brüsszel, Ausztria, Csehország, Németország és Olaszország. Végül visszatért Angliába, ahol először dolgozott az akkor még új litográfiai eljárással. Ezen a téren több olyan forradalmi alkotást ért el, amely páratlan volt. Nem túlzás azt állítani, hogy a világ még soha nem látott ehhez hasonlót. De minden litográfusi sikere ellenére ez idő alatt is hű maradt az akvarellfestészethez. És ebben a metierben is áttörést ért el.
A művészeti metropoliszokban, Londonban és Párizsban már hírességnek számított; munkásságáért hálából Lajos Fülöp francia király még egy értékes gyűrűt is adott neki - az "L.P." monogramot vésve és egy gyémántból készült francia koronával díszítve. Thomas Shotter Boys újabb nagy megtiszteltetésben részesült, amikor 1841-ben az Új Akvarellfestők Társaságának teljes jogú tagjává nevezték ki. De aztán művészi-alkotói karrierje meredeken lejtőre került. Az érdeklődés iránta és művei iránt alábbhagyott, és kénytelen volt visszatérni régi szakmájához, a metszőhöz. Thomas Shotter Boys leghíresebb vagy legemlékezetesebb művéről felesleges találgatni. Inkább a kedvenc témájáról lehet nyilatkozni. A szentmihályi régi városházáról van szó, amelyet összesen hét alkalommal festett meg. Itt jól tette, mert az épület legalább képileg megmaradt. 1831-ben nagyrészt lebontották, csak egy maradványa kerülhetett még műemléki védelem alá.
Thomas Shotter Boys 1803-ban született London északi külvárosában, Pentonville-ben. És nagyjából ennyi a korai életéről szóló információ. Gyermekkoráról szinte semmit sem tudunk. Akárhogy is legyen. Van egy régi mondás, amely így szól: "A cselekedeteikről ismeritek meg őket". És ebben a tekintetben az angol akvarellfestő és litográfus nem hagyta magát veszni. Festői akvarellfestményeivel beírta magát a művészettörténetbe, és a litográfiai eljárás használatának újító erejeként is számon tartják.
Tizennégy éves korában Thomas Shotter Boys-t a sikeres metsző és rézmetsző George Cooke vette fel tanoncnak, akinek mintegy kétszáz rajzot készített - például Conrad Loddiges botanikus műveinek terjedelmes katalógusához. Thomas Shotter Boy legkorábbi fennmaradt munkája egy 1819-ben készült metszet. 1825 körül, tanonckodásának befejezése után Párizsba költözött, ahol metszőként akart dolgozni. A dolgok másképp alakultak. A francia fővárosban megismerkedett Richard Parkes Bonington angol akvarellfestővel, aki befogadta őt művészkörébe, közeli barátja lett, és meggyőzte arról, hogy legalább mellékállásban az akvarellfestészet felé forduljon. Az az állítás azonban, hogy Thomas Shotter Boys Bonington tanítványa volt, erősen kétséges. Mindenesetre Boys szakmai kollégája és jó barátja, az William Callow, akivel közös párizsi stúdióban dolgozott, kategorikusan cáfolta ezt az állítást.
A festői siker kezdetben elmaradt, mert Thomas Shotter Boys-t méltánytalanul "Bonington-imitátorként" utasították el. Azonban nem hagyta magát elkeseríteni, és elég gyorsan sikerült kialakítania és megalapoznia saját, jellegzetes stílusát. Richard Parkes Bonington 1828-ban bekövetkezett korai halála után befejezte barátja néhány befejezetlen művét, és megtanulta a litográfia technikáját. Kiterjedt utazásokra is vállalkozott. A vándorévek állomásai között szerepelt Brüsszel, Ausztria, Csehország, Németország és Olaszország. Végül visszatért Angliába, ahol először dolgozott az akkor még új litográfiai eljárással. Ezen a téren több olyan forradalmi alkotást ért el, amely páratlan volt. Nem túlzás azt állítani, hogy a világ még soha nem látott ehhez hasonlót. De minden litográfusi sikere ellenére ez idő alatt is hű maradt az akvarellfestészethez. És ebben a metierben is áttörést ért el.
A művészeti metropoliszokban, Londonban és Párizsban már hírességnek számított; munkásságáért hálából Lajos Fülöp francia király még egy értékes gyűrűt is adott neki - az "L.P." monogramot vésve és egy gyémántból készült francia koronával díszítve. Thomas Shotter Boys újabb nagy megtiszteltetésben részesült, amikor 1841-ben az Új Akvarellfestők Társaságának teljes jogú tagjává nevezték ki. De aztán művészi-alkotói karrierje meredeken lejtőre került. Az érdeklődés iránta és művei iránt alábbhagyott, és kénytelen volt visszatérni régi szakmájához, a metszőhöz. Thomas Shotter Boys leghíresebb vagy legemlékezetesebb művéről felesleges találgatni. Inkább a kedvenc témájáról lehet nyilatkozni. A szentmihályi régi városházáról van szó, amelyet összesen hét alkalommal festett meg. Itt jól tette, mert az épület legalább képileg megmaradt. 1831-ben nagyrészt lebontották, csak egy maradványa kerülhetett még műemléki védelem alá.
Oldal 1 / 4