A brit metropolisz, London árnyékában, 1842-ben egy olyan művész látta meg a napvilágot, aki az akvarell szakma mestere lett: Thomas Matthews Rooke. Kiterjedt tehetsége lehetővé tette számára, hogy tervezőként dolgozzon, más művészeket támogasson, és végül nem más, mint az John Ruskin megbízást kapott építészeti rajzok készítésére. Munkája és élete a művészet és az építészet állandó szimbiózisát tükrözte, amely minden egyes grafikájában kifejezésre jut.
John Ruskin, a kiváló viktoriánus művészetelméletíró és kritikus felismerte Rooke tehetségét, és 1879-ben szolgálatába vette. Rooke 1887-ben már fizetést kapott Ruskintól, 1884-ben pedig már olasz építészetet festett. Ruskin ambiciózus projektjének célja a veszélyeztetett tájak és épületek dokumentálása volt, más művészek, például Frank Randal és féltucatnyi másik művész bevonásával.
Ezzel párhuzamosan Rooke 1868 és 1898 között Edward Burne-Jones műtermi asszisztenseként dolgozott, amely munka tovább csiszolta készségeit és művészeti ismereteit. Rooke emellett közreműködött Sydney Cockerell és a Society for the Protection of Ancient Buildings (Társaság az Ősi Épületek Védelmére) munkáiban, és munkáit a Royal Academyben és a Grosvenor Galériában állította ki. Külön kiemelkedő volt az 1882-ben megjelent Bedford Park című munkája, amelyben az akkoriban divatos kertvárost ünnepelte.
Ami a magánéletet illeti, Rooke feleségül vette Leonora Jane Jonest. Házasságukból született a fametsző Noel Rooke. Thomas Matthews Rooke művei, akár eredetiben, akár kiváló minőségű képzőművészeti nyomat formájában, művészi útjának lényegét hordozzák, és a brit művészeti örökség szerves részét képezik.
A brit metropolisz, London árnyékában, 1842-ben egy olyan művész látta meg a napvilágot, aki az akvarell szakma mestere lett: Thomas Matthews Rooke. Kiterjedt tehetsége lehetővé tette számára, hogy tervezőként dolgozzon, más művészeket támogasson, és végül nem más, mint az John Ruskin megbízást kapott építészeti rajzok készítésére. Munkája és élete a művészet és az építészet állandó szimbiózisát tükrözte, amely minden egyes grafikájában kifejezésre jut.
John Ruskin, a kiváló viktoriánus művészetelméletíró és kritikus felismerte Rooke tehetségét, és 1879-ben szolgálatába vette. Rooke 1887-ben már fizetést kapott Ruskintól, 1884-ben pedig már olasz építészetet festett. Ruskin ambiciózus projektjének célja a veszélyeztetett tájak és épületek dokumentálása volt, más művészek, például Frank Randal és féltucatnyi másik művész bevonásával.
Ezzel párhuzamosan Rooke 1868 és 1898 között Edward Burne-Jones műtermi asszisztenseként dolgozott, amely munka tovább csiszolta készségeit és művészeti ismereteit. Rooke emellett közreműködött Sydney Cockerell és a Society for the Protection of Ancient Buildings (Társaság az Ősi Épületek Védelmére) munkáiban, és munkáit a Royal Academyben és a Grosvenor Galériában állította ki. Külön kiemelkedő volt az 1882-ben megjelent Bedford Park című munkája, amelyben az akkoriban divatos kertvárost ünnepelte.
Ami a magánéletet illeti, Rooke feleségül vette Leonora Jane Jonest. Házasságukból született a fametsző Noel Rooke. Thomas Matthews Rooke művei, akár eredetiben, akár kiváló minőségű képzőművészeti nyomat formájában, művészi útjának lényegét hordozzák, és a brit művészeti örökség szerves részét képezik.
Oldal 1 / 1