Szegény kis Thomas Fearnley mindössze ötéves volt, amikor Christianiába (ma Oslo) küldték, hogy nagynénjéhez és nagybátyjához költözzön. Ez a korai fordulat az életében azonban szerencsésnek bizonyult. Történt ugyanis, hogy felvették a norvég katonai akadémiára. És ez volt akkoriban Norvégiában azon kevés helyek egyike, ahol hivatásszerűen lehetett rajzolni tanulni. Sajnos Thomasnak nehézségei voltak a fegyelemmel, és 17 évesen megszakította katonai tanulmányait. A rajzoláshoz azonban hű maradt, és az akkoriban frissen megnyílt Tegneskolen (rajziskola) esti óráira járt. Tehetséges diák volt. Így Fearnley két festménye is szerepelt a rajziskola első nyilvános kiállításán. A fiatal művész rajzai egyenrangúak voltak a norvég művészettörténet olyan kiemelkedő neveivel, mint J. C. Dahl vagy Johannes Flintoe. A kiállítás, amelyen Thomas így a középpontban volt, szenzációt keltett. A fővárosiak először láthatták hazájukat egy művész szemével, és újra felfedezhették Norvégia csodálatos természeti szépségét.
Bármennyire is innovatív volt a rajziskola, a fiatal, pályakezdő művészek számára a művészeti lehetőségek nagyon korlátozottak voltak Norvégiában. Így Thomas úgy döntött, hogy Koppenhágában és Drezdában, Angliában, Hollandiában és Stockholmban folytatja tanulmányait. A svédországi döntés újabb szerencsés véletlennek bizonyult az életében. A svéd királyi család ugyanis több festményt is rendelt tőle. Sikerei ellenére azonban nem maradt sokáig Stockholmban. Nem sokkal később Fearnley Olaszországba indult. Gyalog tette meg a távolságot Münchenből az Alpokon át Veronába. Hideg és nedves út volt. Egyik társa és barátja, William Bendz dán festőművész tüdőgyulladást kapott, és nem sokkal a bella Italiába érkezése után meghalt.
Thomas maga két évig Olaszországban tartózkodott, ahol tökéletesítette a fénybeesés és az árnyékvetés technikáját. Amikor végül elindult visszafelé, a Berni-Alpokon át vezető utat választotta, és ott találta meg azt a motívumot, amely később az egyik fő motívumává vált: a felső grindelwaldi gleccsert, amely akkoriban még a faluba nyúlt le, és a turisták számára könnyen megközelíthető volt. Az éghajlatváltozás miatt mára az egykor hatalmas gleccserből csak egy maradvány maradt meg. Fearley festményei azonban emléket állítottak ennek. Kortársai gyakran emlegették őt tisztelettel "Az európai" néven, mivel sokat utazott ember volt. Barátai nagyra értékelték, hogy "mindig hajlandó volt megosztani egy üveg jó bort". És az utókor? Bár Thomas Fearnley mindössze 39 éves korában tífuszban halt meg, nagy nyomot hagyott a művészvilágban és a művészettörténetben. Sírja Oslóban, a Vår Frelsers temetőben található.
Szegény kis Thomas Fearnley mindössze ötéves volt, amikor Christianiába (ma Oslo) küldték, hogy nagynénjéhez és nagybátyjához költözzön. Ez a korai fordulat az életében azonban szerencsésnek bizonyult. Történt ugyanis, hogy felvették a norvég katonai akadémiára. És ez volt akkoriban Norvégiában azon kevés helyek egyike, ahol hivatásszerűen lehetett rajzolni tanulni. Sajnos Thomasnak nehézségei voltak a fegyelemmel, és 17 évesen megszakította katonai tanulmányait. A rajzoláshoz azonban hű maradt, és az akkoriban frissen megnyílt Tegneskolen (rajziskola) esti óráira járt. Tehetséges diák volt. Így Fearnley két festménye is szerepelt a rajziskola első nyilvános kiállításán. A fiatal művész rajzai egyenrangúak voltak a norvég művészettörténet olyan kiemelkedő neveivel, mint J. C. Dahl vagy Johannes Flintoe. A kiállítás, amelyen Thomas így a középpontban volt, szenzációt keltett. A fővárosiak először láthatták hazájukat egy művész szemével, és újra felfedezhették Norvégia csodálatos természeti szépségét.
Bármennyire is innovatív volt a rajziskola, a fiatal, pályakezdő művészek számára a művészeti lehetőségek nagyon korlátozottak voltak Norvégiában. Így Thomas úgy döntött, hogy Koppenhágában és Drezdában, Angliában, Hollandiában és Stockholmban folytatja tanulmányait. A svédországi döntés újabb szerencsés véletlennek bizonyult az életében. A svéd királyi család ugyanis több festményt is rendelt tőle. Sikerei ellenére azonban nem maradt sokáig Stockholmban. Nem sokkal később Fearnley Olaszországba indult. Gyalog tette meg a távolságot Münchenből az Alpokon át Veronába. Hideg és nedves út volt. Egyik társa és barátja, William Bendz dán festőművész tüdőgyulladást kapott, és nem sokkal a bella Italiába érkezése után meghalt.
Thomas maga két évig Olaszországban tartózkodott, ahol tökéletesítette a fénybeesés és az árnyékvetés technikáját. Amikor végül elindult visszafelé, a Berni-Alpokon át vezető utat választotta, és ott találta meg azt a motívumot, amely később az egyik fő motívumává vált: a felső grindelwaldi gleccsert, amely akkoriban még a faluba nyúlt le, és a turisták számára könnyen megközelíthető volt. Az éghajlatváltozás miatt mára az egykor hatalmas gleccserből csak egy maradvány maradt meg. Fearley festményei azonban emléket állítottak ennek. Kortársai gyakran emlegették őt tisztelettel "Az európai" néven, mivel sokat utazott ember volt. Barátai nagyra értékelték, hogy "mindig hajlandó volt megosztani egy üveg jó bort". És az utókor? Bár Thomas Fearnley mindössze 39 éves korában tífuszban halt meg, nagy nyomot hagyott a művészvilágban és a művészettörténetben. Sírja Oslóban, a Vår Frelsers temetőben található.
Oldal 1 / 1