"Szeretem az életemet művészként, és eredeti festményeket készítek, amelyek reményeim szerint ezt az örömöt tükrözik. Nekem van, amikor dolgozom rajtuk. Szeretném megosztani a színeket, a fényt és az energiát." Sylvia Paul festőművész, aki immár több mint 40 éves tapasztalattal rendelkezik. A festőművész a művészeti akadémiákon töltött időszaka óta sikeres, nemzetközi elismertséget élvező éveket tudhat maga mögött. Évek, amelyek befolyásolták munkáját, és kreatív dinamikának vetették alá. Ahogy a művésznő szeretné, a néző érzi a természet és Anglia egyedülálló tájai iránti kitartó szeretetét. Amikor Sylvia Paul elhagyja essex-i kerti műtermét, a festőnő belép az ihlet birodalmába. A virágzó kert, a zöld tájak és a fény, amely a természetes színeket ragyogóvá teszi. Sylvia imádja a virágos csendéleteket, ezek lehetőséget adnak neki arra, hogy a színek szinte végtelen palettáját használja, és a legkülönfélébb árnyalatokat újra és újra összehozza. A művész csendéletei és tájképei ismerősnek tűnnek, és azt a benyomást keltik, mintha valahol már láttuk volna pontosan ezt a virágképet. A festőnek sikerül egy hétköznapi találkozásból a különleges varázsát kidolgoznia.
A kortárs festészet az egyéni művésznek a lehető legnagyobb szabadságot biztosítja saját fejlődésében. A művészet ma dinamikus és változékony. A világ új kulturális sokszínűséget tapasztalt, és a művészet az anyagok, koncepciók és témák kombinálásából él. Sylvia Paul munkáira vetett első futó pillantásra az impresszionista festészet gondolata jut eszünkbe. A fény és a múló ecsetvonások, amelyekkel a virágzó tisztást és a nyári réteket megörökíti, van Gogh-ra emlékeztetnek. A pasztaszerű olajfestéket nagyvonalúan alkalmazzák, utalva a festési folyamat során beáramló érzelmekre. Ha alaposan szemügyre vesszük, észrevesszük, hogy Sylvia Paul milyen finom papírokat és szeretettel válogatott papírokat használ kollázsaihoz. Japánból származó, kézzel készített papírok, régi képeslapok és magazinok, amelyek tájképi elemekké alakulnak át. Sylvia Paul képi történeteket talál ki a papírokhoz, amelyeket akrilfestékkel és olajjal dolgoz ki a papírelemek körül. Egy papírdarabból ruha lesz, amelynek viselője sétát tesz a városban. Házakat épít papírból, és intenzív expresszivitást kölcsönöz a tájképfestészetnek.
Sylvia Paul finom közelségben van Japánhoz. A művésznő többször állította ki műveit az ázsiai országban, amelyet utazásai során fedezett fel. Ő maga azt mondja, hogy ez az élmény maradandó benyomást tett rá. Festészete az utazás után egyre absztraktabbá vált. Sylvia festményei tele vannak mozgással, színekkel és kifejező textúrával. A művésznő a mai napig szereti kihívás elé állítani kreativitását, és folyamatosan továbbfejleszteni azt.
"Szeretem az életemet művészként, és eredeti festményeket készítek, amelyek reményeim szerint ezt az örömöt tükrözik. Nekem van, amikor dolgozom rajtuk. Szeretném megosztani a színeket, a fényt és az energiát." Sylvia Paul festőművész, aki immár több mint 40 éves tapasztalattal rendelkezik. A festőművész a művészeti akadémiákon töltött időszaka óta sikeres, nemzetközi elismertséget élvező éveket tudhat maga mögött. Évek, amelyek befolyásolták munkáját, és kreatív dinamikának vetették alá. Ahogy a művésznő szeretné, a néző érzi a természet és Anglia egyedülálló tájai iránti kitartó szeretetét. Amikor Sylvia Paul elhagyja essex-i kerti műtermét, a festőnő belép az ihlet birodalmába. A virágzó kert, a zöld tájak és a fény, amely a természetes színeket ragyogóvá teszi. Sylvia imádja a virágos csendéleteket, ezek lehetőséget adnak neki arra, hogy a színek szinte végtelen palettáját használja, és a legkülönfélébb árnyalatokat újra és újra összehozza. A művész csendéletei és tájképei ismerősnek tűnnek, és azt a benyomást keltik, mintha valahol már láttuk volna pontosan ezt a virágképet. A festőnek sikerül egy hétköznapi találkozásból a különleges varázsát kidolgoznia.
A kortárs festészet az egyéni művésznek a lehető legnagyobb szabadságot biztosítja saját fejlődésében. A művészet ma dinamikus és változékony. A világ új kulturális sokszínűséget tapasztalt, és a művészet az anyagok, koncepciók és témák kombinálásából él. Sylvia Paul munkáira vetett első futó pillantásra az impresszionista festészet gondolata jut eszünkbe. A fény és a múló ecsetvonások, amelyekkel a virágzó tisztást és a nyári réteket megörökíti, van Gogh-ra emlékeztetnek. A pasztaszerű olajfestéket nagyvonalúan alkalmazzák, utalva a festési folyamat során beáramló érzelmekre. Ha alaposan szemügyre vesszük, észrevesszük, hogy Sylvia Paul milyen finom papírokat és szeretettel válogatott papírokat használ kollázsaihoz. Japánból származó, kézzel készített papírok, régi képeslapok és magazinok, amelyek tájképi elemekké alakulnak át. Sylvia Paul képi történeteket talál ki a papírokhoz, amelyeket akrilfestékkel és olajjal dolgoz ki a papírelemek körül. Egy papírdarabból ruha lesz, amelynek viselője sétát tesz a városban. Házakat épít papírból, és intenzív expresszivitást kölcsönöz a tájképfestészetnek.
Sylvia Paul finom közelségben van Japánhoz. A művésznő többször állította ki műveit az ázsiai országban, amelyet utazásai során fedezett fel. Ő maga azt mondja, hogy ez az élmény maradandó benyomást tett rá. Festészete az utazás után egyre absztraktabbá vált. Sylvia festményei tele vannak mozgással, színekkel és kifejező textúrával. A művésznő a mai napig szereti kihívás elé állítani kreativitását, és folyamatosan továbbfejleszteni azt.
Oldal 1 / 2