Az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején sok olyan művész volt, aki tudatosan próbálkozott különböző irányzatokkal. Ez a célcsoport soha nem akart beskatulyázódni. Stevie Taylor is ebbe a célcsoportba tartozik. Olyan képeket készít, amelyekben megvan a potenciál, hogy igazi közönségvonzóvá váljanak. A szabad szellemű művész többféle festészeti technikát és anyagot használ művei elkészítéséhez. A pasztell, a szén, a tus és az akvarell mellett a tinta és a ceruza is fontos szerepet játszik. Stevie Taylor művei igazi értéket képviselnek a műtárgypiacon. Képi motívumai az ismerős és a megmagyarázhatatlan közötti feszültségteret tükrözik. Bár a festett képi tárgyak egy ismerős környezet benyomását keltik a nézőben, egyes benyomások szándékosan eltolódnak a váratlan összefüggésekkel.rnbr/br/rnStevie Taylor nem sokat gondol az irányelvekre és szabályokra, a festőnő csak feleslegesen érzi magát korlátozva alkotói lendületében. Ehelyett inkább új szín- és formaelrendezésekkel való kísérletezéshez folyamodik. Finoman vázolt képi részletei, amelyek egy kezet és egy szívet ábrázolnak, jól felismerhetők. Stevie Taylor e minták esetében finom színválasztást választott. A minimalista megjelenítés egészen különleges jelleget kölcsönöz a grafikáknak. A festő ugyanezt a sémát használta ismét egy másik, rendkívül szimbolikus alkotáshoz. Nevezetesen a vörös szalagokkal díszített képeken, amelyek valahogy a "Vörös szalagra" emlékeztetnek, a HIV-vel és AIDS-szel fertőzött emberekkel való szolidaritás világhírű szimbólumára. Stevie Taylor szándékosan választotta ezt az utánzatot, hogy a szeretetet és a reményt szimbolizálja.rnbr/br/rnA festő a portré kategóriában is nagy tehetségről tesz tanúbizonyságot. Szénnel és pasztellel lenyűgözően örökítette meg például Sigmund Freudot papírra vetve. Az 1997-ben készült "A táncosnő" című terv egyértelműen a modern művészeti festészetbe kalandozik. Szinte absztrakt vonások olvashatók ki az ábrából. A 'Tagadás' című portré egy jóképű férfit ábrázol, aki a fejét a kezére támasztja, és elgondolkodva néz. Ellenpéldaként egy konfliktustól gyötörtnek tűnő arc kerül a középpontba. Talán egy megosztott személyiségről szól az előadás Stevie Taylor valóban üzenetet rejtett a festménybe Mindenesetre ez a műalkotás sok értelmezési lehetőséget hagy, ha ránézünk. Pontosan ez volt a szándéka. Ezt a szándékot több más festménye is kifejezetten kifejezi, mint például az "Angyalok", a "Hasadás", az "Ember változik a szellemek jelenlétében" vagy a "Kiben bízhatsz". Minden egyes alkotás képes érzelmeket kiváltani és érdeklődést kelteni. Taylor képi világa magával ragadja a nézőt, és óhatatlanul mentális mozit vált ki. A festőnőnek sikerült lehetőséget adnia a közönségnek arra, hogy azonosuljon színes alkotásaival. A művek mindenképpen emlékezetesek.
Az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején sok olyan művész volt, aki tudatosan próbálkozott különböző irányzatokkal. Ez a célcsoport soha nem akart beskatulyázódni. Stevie Taylor is ebbe a célcsoportba tartozik. Olyan képeket készít, amelyekben megvan a potenciál, hogy igazi közönségvonzóvá váljanak. A szabad szellemű művész többféle festészeti technikát és anyagot használ művei elkészítéséhez. A pasztell, a szén, a tus és az akvarell mellett a tinta és a ceruza is fontos szerepet játszik. Stevie Taylor művei igazi értéket képviselnek a műtárgypiacon. Képi motívumai az ismerős és a megmagyarázhatatlan közötti feszültségteret tükrözik. Bár a festett képi tárgyak egy ismerős környezet benyomását keltik a nézőben, egyes benyomások szándékosan eltolódnak a váratlan összefüggésekkel.rnbr/br/rnStevie Taylor nem sokat gondol az irányelvekre és szabályokra, a festőnő csak feleslegesen érzi magát korlátozva alkotói lendületében. Ehelyett inkább új szín- és formaelrendezésekkel való kísérletezéshez folyamodik. Finoman vázolt képi részletei, amelyek egy kezet és egy szívet ábrázolnak, jól felismerhetők. Stevie Taylor e minták esetében finom színválasztást választott. A minimalista megjelenítés egészen különleges jelleget kölcsönöz a grafikáknak. A festő ugyanezt a sémát használta ismét egy másik, rendkívül szimbolikus alkotáshoz. Nevezetesen a vörös szalagokkal díszített képeken, amelyek valahogy a "Vörös szalagra" emlékeztetnek, a HIV-vel és AIDS-szel fertőzött emberekkel való szolidaritás világhírű szimbólumára. Stevie Taylor szándékosan választotta ezt az utánzatot, hogy a szeretetet és a reményt szimbolizálja.rnbr/br/rnA festő a portré kategóriában is nagy tehetségről tesz tanúbizonyságot. Szénnel és pasztellel lenyűgözően örökítette meg például Sigmund Freudot papírra vetve. Az 1997-ben készült "A táncosnő" című terv egyértelműen a modern művészeti festészetbe kalandozik. Szinte absztrakt vonások olvashatók ki az ábrából. A 'Tagadás' című portré egy jóképű férfit ábrázol, aki a fejét a kezére támasztja, és elgondolkodva néz. Ellenpéldaként egy konfliktustól gyötörtnek tűnő arc kerül a középpontba. Talán egy megosztott személyiségről szól az előadás Stevie Taylor valóban üzenetet rejtett a festménybe Mindenesetre ez a műalkotás sok értelmezési lehetőséget hagy, ha ránézünk. Pontosan ez volt a szándéka. Ezt a szándékot több más festménye is kifejezetten kifejezi, mint például az "Angyalok", a "Hasadás", az "Ember változik a szellemek jelenlétében" vagy a "Kiben bízhatsz". Minden egyes alkotás képes érzelmeket kiváltani és érdeklődést kelteni. Taylor képi világa magával ragadja a nézőt, és óhatatlanul mentális mozit vált ki. A festőnőnek sikerült lehetőséget adnia a közönségnek arra, hogy azonosuljon színes alkotásaival. A művek mindenképpen emlékezetesek.
Oldal 1 / 1