Ruth Addinall kortárs festő és szobrász, aki Edinburgh-ban él és dolgozik. Munkáit az 1990-es évek óta rendszeresen kiállítják, de a művészet iránti szenvedélyét viszonylag későn és inkább véletlenül fedezte fel. Miközben román tanulmányai részeként művészettörténeti szemináriumon vett részt, először foglalkozott intenzíven különböző korszakok és mozgalmak művészeivel - ekkor egy teljesen új világ tárult fel előtte. Addinall hamar érdeklődést mutatott a művészi tevékenység iránt, és elkezdte elkészíteni első festményeit és szobrait. Eleinte több évig autodidakta művészként dolgozott. Később a párizsi Frinck szobrásziskolában kezdte meg tanulmányait. Emellett zongoratanárként is dolgozik.
Addinall repertoárjában szerepelnek ábrázoló festmények, virágmotívumos csendéletek, tájképek és portrék. Figuratív festményeinek témái emberek, gyakran nők egyedi ábrázolásai, amelyek a bensőséges elgondolkodottság és a világtól való elzárkózás benyomásait közvetítik. Addinallt elsősorban létezésünk hétköznapisága érdekli, és az, hogyan alakítjuk életünk külső valóságát az érzések és gondolatok belső világán keresztül. Szereplőit hétköznapi helyzetekben ábrázolja, amelyekben úgy tűnik, mintha gondolataiba merülnének, és befelé fordulnának, teljesen elzárkózva a külvilágtól: Írás, olvasás, kávézás, dohányzás vagy várakozás a buszmegállóban. A szürreális testarányok, amelyek stilizált formában szinte statikus fizikai megjelenést idéznek, hangsúlyozzák a művek kontemplatív jellegét. Addinall festői munkáiban a szobrászat iránti vonzódása is megmutatkozik a szoborszerűnek tűnő formák alkalmazásával.
Bár Addinall kifejezi érdeklődését a különböző művészeti stílusokkal való kísérletezés iránt, kétségtelenül kialakított egy jellegzetes, eredeti művészi stílust, amely kortárs módon közvetíti saját belső világának intim, gondolataiba veszett állapotait. Ami a művészetről alkotott felfogását és személyes alkotói szándékát illeti, ezt Max Beckmann német művész egyik kijelentésére hagyatkozik. "Levél egy festőhöz" című írásában a művészek munkáját "fegyelmezett őrületként" írja le, amely a "művészet fantáziapalotájából" ered. Ez a palota Addinall szerint lehetővé teszi, hogy az ember kiszabaduljon a külső világ szűkösségéből, és a belső végtelen tágasságából merítsen.
Ruth Addinall kortárs festő és szobrász, aki Edinburgh-ban él és dolgozik. Munkáit az 1990-es évek óta rendszeresen kiállítják, de a művészet iránti szenvedélyét viszonylag későn és inkább véletlenül fedezte fel. Miközben román tanulmányai részeként művészettörténeti szemináriumon vett részt, először foglalkozott intenzíven különböző korszakok és mozgalmak művészeivel - ekkor egy teljesen új világ tárult fel előtte. Addinall hamar érdeklődést mutatott a művészi tevékenység iránt, és elkezdte elkészíteni első festményeit és szobrait. Eleinte több évig autodidakta művészként dolgozott. Később a párizsi Frinck szobrásziskolában kezdte meg tanulmányait. Emellett zongoratanárként is dolgozik.
Addinall repertoárjában szerepelnek ábrázoló festmények, virágmotívumos csendéletek, tájképek és portrék. Figuratív festményeinek témái emberek, gyakran nők egyedi ábrázolásai, amelyek a bensőséges elgondolkodottság és a világtól való elzárkózás benyomásait közvetítik. Addinallt elsősorban létezésünk hétköznapisága érdekli, és az, hogyan alakítjuk életünk külső valóságát az érzések és gondolatok belső világán keresztül. Szereplőit hétköznapi helyzetekben ábrázolja, amelyekben úgy tűnik, mintha gondolataiba merülnének, és befelé fordulnának, teljesen elzárkózva a külvilágtól: Írás, olvasás, kávézás, dohányzás vagy várakozás a buszmegállóban. A szürreális testarányok, amelyek stilizált formában szinte statikus fizikai megjelenést idéznek, hangsúlyozzák a művek kontemplatív jellegét. Addinall festői munkáiban a szobrászat iránti vonzódása is megmutatkozik a szoborszerűnek tűnő formák alkalmazásával.
Bár Addinall kifejezi érdeklődését a különböző művészeti stílusokkal való kísérletezés iránt, kétségtelenül kialakított egy jellegzetes, eredeti művészi stílust, amely kortárs módon közvetíti saját belső világának intim, gondolataiba veszett állapotait. Ami a művészetről alkotott felfogását és személyes alkotói szándékát illeti, ezt Max Beckmann német művész egyik kijelentésére hagyatkozik. "Levél egy festőhöz" című írásában a művészek munkáját "fegyelmezett őrületként" írja le, amely a "művészet fantáziapalotájából" ered. Ez a palota Addinall szerint lehetővé teszi, hogy az ember kiszabaduljon a külső világ szűkösségéből, és a belső végtelen tágasságából merítsen.
Oldal 1 / 1