1599-ben született Robert Walker, a figyelemre méltó angol portréfestő, aki a "Lord Protector" Oliver Cromwell és korának más kiváló parlamenti képviselőinek mesteri ábrázolásáról vált híressé. Walker művészetét, amelyre egyértelműen hatással volt az van Dyck, számos kiállításon csodálhatjuk meg a londoni National Portrait Galleryben. 1649 és 1660 között Walker az angliai nemzetközösség idején a parlamenti párt főfestőjének tekintélyes pozícióját töltötte be. Korai éveinek részleteit a történelem ködébe burkolja. Annak ellenére, hogy Van Dyck erősen inspirálta, festészeti stílusát sajátos stílus jellemzi, ami kizárja a Van Dyck alatti közvetlen tanítványságot. A portréfestészethez való hozzájárulása azonban tagadhatatlan. Cromwell megjelenéséről alkotott jelenlegi képünk elsősorban Walker festményein alapul, amelyeket kiegészítenek a MŰVÉSZ1 és a MŰVÉSZ2 portréi.
Walkernek megvolt az a ritka adottsága, hogy Cromwellt a legkülönfélébb ábrázolásokban örökítse meg, akár teljes páncélban, egy lapáttal a szíjjánál, akár intim portrékon, amelyeken az arcát derékig mutatják. Ezeket a műveket széles körben reprodukálták és utánozták, így Cromwell szilárdan rögzült képzeletünkben. Az első típus legszembetűnőbb ábrázolása talán az a festmény, amely most a National Portrait Galleryben látható, és amely korábban a Rich család gyűjteményéhez tartozott. A Cromwellről készült ikonikus munkáján kívül Walker a parlamenti kormányzás más vezető személyiségeiről is lenyűgöző portrékat hagyott hátra, például Henry Iretonról, John Lambertről, Charles Fleetwoodról és Richard Keble-ről. Művészként szerzett tekintélyes hírneve vonzotta John Evelyn naplóírót is, aki 1648-ban pózolt neki.
Művészetének egyik csúcspontja egy ismeretlen férfi portréja, amely jelenleg a National Portrait Galleryben található, és amelyet korábban tévesen az idősebb William Faithorne-nak tulajdonítottak. 1652-ben, Arundel grófjának halála után Walker lakást kapott a parlament által rekvirált Arundel House-ban. Művészi karrierje 1658-ban idő előtt véget ért, de ez nem csökkentette kulturális jelenlétét. Művészete ma is él az általunk kínált képzőművészeti nyomatokban, valamint a National Portrait Galleryben és az oxfordi Ashmolean Múzeumban kiállított lenyűgöző portrékban.
1599-ben született Robert Walker, a figyelemre méltó angol portréfestő, aki a "Lord Protector" Oliver Cromwell és korának más kiváló parlamenti képviselőinek mesteri ábrázolásáról vált híressé. Walker művészetét, amelyre egyértelműen hatással volt az van Dyck, számos kiállításon csodálhatjuk meg a londoni National Portrait Galleryben. 1649 és 1660 között Walker az angliai nemzetközösség idején a parlamenti párt főfestőjének tekintélyes pozícióját töltötte be. Korai éveinek részleteit a történelem ködébe burkolja. Annak ellenére, hogy Van Dyck erősen inspirálta, festészeti stílusát sajátos stílus jellemzi, ami kizárja a Van Dyck alatti közvetlen tanítványságot. A portréfestészethez való hozzájárulása azonban tagadhatatlan. Cromwell megjelenéséről alkotott jelenlegi képünk elsősorban Walker festményein alapul, amelyeket kiegészítenek a MŰVÉSZ1 és a MŰVÉSZ2 portréi.
Walkernek megvolt az a ritka adottsága, hogy Cromwellt a legkülönfélébb ábrázolásokban örökítse meg, akár teljes páncélban, egy lapáttal a szíjjánál, akár intim portrékon, amelyeken az arcát derékig mutatják. Ezeket a műveket széles körben reprodukálták és utánozták, így Cromwell szilárdan rögzült képzeletünkben. Az első típus legszembetűnőbb ábrázolása talán az a festmény, amely most a National Portrait Galleryben látható, és amely korábban a Rich család gyűjteményéhez tartozott. A Cromwellről készült ikonikus munkáján kívül Walker a parlamenti kormányzás más vezető személyiségeiről is lenyűgöző portrékat hagyott hátra, például Henry Iretonról, John Lambertről, Charles Fleetwoodról és Richard Keble-ről. Művészként szerzett tekintélyes hírneve vonzotta John Evelyn naplóírót is, aki 1648-ban pózolt neki.
Művészetének egyik csúcspontja egy ismeretlen férfi portréja, amely jelenleg a National Portrait Galleryben található, és amelyet korábban tévesen az idősebb William Faithorne-nak tulajdonítottak. 1652-ben, Arundel grófjának halála után Walker lakást kapott a parlament által rekvirált Arundel House-ban. Művészi karrierje 1658-ban idő előtt véget ért, de ez nem csökkentette kulturális jelenlétét. Művészete ma is él az általunk kínált képzőművészeti nyomatokban, valamint a National Portrait Galleryben és az oxfordi Ashmolean Múzeumban kiállított lenyűgöző portrékban.
Oldal 1 / 1