| Született | 1824. szeptember 18. (London) |
| Elhunyt | 1883. december 10. (London) 59 éves korában |
| Nemzetiség | Egyesült Királyság |
| Korszakok | Viktoriánus művészet, fairy painting |
| Foglalkozás | illusztrátor, festőművész |
| Család | Apja: John Doyle Testvére: James William Edmund Doyle, Charles Altamont Doyle, Henry Edward Doyle |
| Ismert művek | Title page for Punch, vol. VIII (1845), Bluebeard Giving the Keys to Fatima, Design for the Title Page of Punch, Crowned Heads, from Pictures of Extra Articles and Visitors to the Exhibition (1851) |
| Múzeumok | National Gallery of Ireland, Art Institute of Chicago, Metropolitan Museum of Art |
A politikai szatíra lényegében egyidős magával a politikával - gondoljunk csak Szophoklészre az ókori Görögországban vagy az udvari bolondra Shakespeare Lear királyában. Viktória királynő idején brit emberként, aki a legújabb társadalmi vagy akár politikai gúnyolódásoknak akart hódolni, 1841-től kezdve általában a "Punch"-ot követelte. A Punch brit megfelelőjét bemutató borítót Richard Doyle írta, aki az első "rajzfilmek" némelyikét is készítette.
Richard Doyle egy karikaturista és portréfestő kisebbik fiaként született bele ebbe a művészetbe. Állítólag már tizenkét éves korában gúnyos képekkel illusztrálta Homéroszt. Már fiatalon híre ment tehetségének - 1840-től John Leech karikaturistával dolgozott együtt; Doyle megrendelői között volt John Ruskin, William M. Thackerey és Charkes Dickens regényíró is. E tekintetben fontos megjegyezni, hogy a fényképezés kora előtt sok regényt rajzokkal, fametszetekkel vagy acélmetszetekkel illusztráltak. A jó szerzők jó illusztrátorokat követeltek; ez az egyik oka annak, hogy az irodalmi klasszikusok első kiadásai ma olyan értékesek.
1843-ban Doyle a Punch munkatársa lett. Alapítója, Henry Mayhew elkötelezett volt a szociális reformok mellett - máig ismert név az elszegényedett brit munkások és kézművesek helyzetét vizsgáló kiterjedt statisztikai kutatásai miatt -, és a viktoriánus korszak minden rosszának szócsövét követelte. A magazin, valamint a benne megjelenő újszerű "rajzfilmek" (rajzolt képregények) gyorsan terjedtek, és Richard Doyle-nak nagy szerepe volt abban, hogy ez megvalósuljon.
De Doyle nemcsak rajzceruzával gúnyolódott, hanem - ahogy ír vezetékneve is mutatja - hívő katolikus is volt. Amikor a Punch bírálta IX. Piusz pápa politikaváltását (Piusz, aki eleinte liberális reformer volt, az 1848-as forradalom hatására konzervatív irányba fordult), Doyle anno 1850-ben lemondott, és ismét a könyvillusztráció, különösen a mesék és legendák illusztrálása felé fordult. Utolsó nagy műve az 1884-ben The Princess Nobody címmel megjelent rajzgyűjtemény volt, Andrew Lang szövegével.
Richard Doyle nem érte meg a Láthatatlan hercegnő sikerét: 1883-ban agyvérzés következtében meghalt. Ekkorra korábbi társai, Charles Dickens mint író és a "The Punch" mint szatirikus lap már régen irodalom- és médiatörténelmet írtak.
Oldal 1 / 2
| Született | 1824. szeptember 18. (London) |
| Elhunyt | 1883. december 10. (London) 59 éves korában |
| Nemzetiség | Egyesült Királyság |
| Korszakok | Viktoriánus művészet, fairy painting |
| Foglalkozás | illusztrátor, festőművész |
| Család | Apja: John Doyle Testvére: James William Edmund Doyle, Charles Altamont Doyle, Henry Edward Doyle |
| Ismert művek | Title page for Punch, vol. VIII (1845), Bluebeard Giving the Keys to Fatima, Design for the Title Page of Punch, Crowned Heads, from Pictures of Extra Articles and Visitors to the Exhibition (1851) |
| Múzeumok | National Gallery of Ireland, Art Institute of Chicago, Metropolitan Museum of Art |
A politikai szatíra lényegében egyidős magával a politikával - gondoljunk csak Szophoklészre az ókori Görögországban vagy az udvari bolondra Shakespeare Lear királyában. Viktória királynő idején brit emberként, aki a legújabb társadalmi vagy akár politikai gúnyolódásoknak akart hódolni, 1841-től kezdve általában a "Punch"-ot követelte. A Punch brit megfelelőjét bemutató borítót Richard Doyle írta, aki az első "rajzfilmek" némelyikét is készítette.
Richard Doyle egy karikaturista és portréfestő kisebbik fiaként született bele ebbe a művészetbe. Állítólag már tizenkét éves korában gúnyos képekkel illusztrálta Homéroszt. Már fiatalon híre ment tehetségének - 1840-től John Leech karikaturistával dolgozott együtt; Doyle megrendelői között volt John Ruskin, William M. Thackerey és Charkes Dickens regényíró is. E tekintetben fontos megjegyezni, hogy a fényképezés kora előtt sok regényt rajzokkal, fametszetekkel vagy acélmetszetekkel illusztráltak. A jó szerzők jó illusztrátorokat követeltek; ez az egyik oka annak, hogy az irodalmi klasszikusok első kiadásai ma olyan értékesek.
1843-ban Doyle a Punch munkatársa lett. Alapítója, Henry Mayhew elkötelezett volt a szociális reformok mellett - máig ismert név az elszegényedett brit munkások és kézművesek helyzetét vizsgáló kiterjedt statisztikai kutatásai miatt -, és a viktoriánus korszak minden rosszának szócsövét követelte. A magazin, valamint a benne megjelenő újszerű "rajzfilmek" (rajzolt képregények) gyorsan terjedtek, és Richard Doyle-nak nagy szerepe volt abban, hogy ez megvalósuljon.
De Doyle nemcsak rajzceruzával gúnyolódott, hanem - ahogy ír vezetékneve is mutatja - hívő katolikus is volt. Amikor a Punch bírálta IX. Piusz pápa politikaváltását (Piusz, aki eleinte liberális reformer volt, az 1848-as forradalom hatására konzervatív irányba fordult), Doyle anno 1850-ben lemondott, és ismét a könyvillusztráció, különösen a mesék és legendák illusztrálása felé fordult. Utolsó nagy műve az 1884-ben The Princess Nobody címmel megjelent rajzgyűjtemény volt, Andrew Lang szövegével.
Richard Doyle nem érte meg a Láthatatlan hercegnő sikerét: 1883-ban agyvérzés következtében meghalt. Ekkorra korábbi társai, Charles Dickens mint író és a "The Punch" mint szatirikus lap már régen irodalom- és médiatörténelmet írtak.