Randolph Caldecott gyermekkora valószínűleg a viktoriánus korszakra jellemző volt. Olyan családban nőtt fel, amelyet ma úgy jellemeznek, hogy sokgyermekes. Az apa üzletember volt, és biztos gazdasági keretet adott a családnak. Randolph már nagyon fiatalon megszerette a rajzolást és a formatervezést. Kedvenc motívumai az állatok voltak, amelyeket képileg és fából faragva is ábrázolt. A család személyes környezetében Rudolfot csodagyereknek tartották. A reumás láz meghiúsította a tehetséges fiú jövőre vonatkozó terveit. Apja hatására Randolph Caldecott elfogadott egy állást egy bankban. Amennyire a betegség utóhatásai engedték, Randolph esténként művészetet tanult. Hamarosan magazinok és folyóiratok számára készített megrendeléseket, amelyek sok pozitív visszhangot váltottak ki a művészből. Randolph, aki inkább művész, mint bankár volt, hátat fordított a pénzügyi világnak, és az illusztráció világának szentelte magát.
A romantika korának társadalmi fejleményei hatással voltak a képeskönyvre. Az olvasóközönség növekvő kíváncsisága a gazdagon illusztrált könyvek megjelenéséhez vezetett, és a művészet egy tevékenységi körrel bővült: a hivatásos illusztrátorokkal. A gyermekeknek szóló képeskönyvek különösen átalakultak. Az első gyermekkönyvek olyan nevelési útmutatók voltak, amelyek a kor pedagógiai felfogását tükrözték. A gyermekkor az idealizálás szigorú elképzeléseinek volt alávetve. A romantikus korszakkal a képeskönyvek elbeszélő jellegűvé váltak. Az egyes képek és képsorozatok először növelték a tényirodalmi könyvek kifejezőerejét, és egyre inkább a könyv elbeszélő elemévé váltak. A szövegek gyermekeknek megfelelő módon költőivé váltak. A rímek, dalok és különösen a mesék kerültek a középpontba. Az illusztrációk elvesztették szigorúságukat, és a szövegeket vidám gyermekfigurák és emberi alakú állatok kísérték. Randolph Caldecott ebben a közegben találta meg magát. Művészi pályafutása kezdetén megrendelői rangos magazinok és információs médiumok voltak, később pedig gyermekirodalmi írók és sikeres kiadók.
A művész leghíresebb művei számos gyermekszemet ragyogtattak fel. Caldecott illusztrációi kiemelkedtek a kiadói média nagy tömegéből. Randolph világának szereplői barátságosak, látszólag mindig mosolyognak. Az emberi vonásokkal rendelkező, gyakran emberi alakban megjelenő állatok a gyermeki fantáziák figuratív ábrázolása. A művész ötletgazdagsága kimeríthetetlennek tűnik. Megvolt a képessége arra, hogy egy négysoros rímből képeskönyvet formáljon. Caldecott olyan művész volt, aki felnőttkorában is megőrizte a gyermekek képzeletbeli világába való betekintést. Randolph Caldecott tisztában volt a képességeivel. Őt tartják az első illusztrátornak, aki munkája jutalmaként részesedést vállalt a nyereségből. Állítólag minden eladott példány után egy pennyt kapott jogdíjként, a szerződése szerint. Sajnos betegségének késői hatásai egyre inkább utolérték, és az amerikai világba tett első lépései során a művész meghalt, mielőtt betöltötte volna negyvenedik életévét.
Randolph Caldecott gyermekkora valószínűleg a viktoriánus korszakra jellemző volt. Olyan családban nőtt fel, amelyet ma úgy jellemeznek, hogy sokgyermekes. Az apa üzletember volt, és biztos gazdasági keretet adott a családnak. Randolph már nagyon fiatalon megszerette a rajzolást és a formatervezést. Kedvenc motívumai az állatok voltak, amelyeket képileg és fából faragva is ábrázolt. A család személyes környezetében Rudolfot csodagyereknek tartották. A reumás láz meghiúsította a tehetséges fiú jövőre vonatkozó terveit. Apja hatására Randolph Caldecott elfogadott egy állást egy bankban. Amennyire a betegség utóhatásai engedték, Randolph esténként művészetet tanult. Hamarosan magazinok és folyóiratok számára készített megrendeléseket, amelyek sok pozitív visszhangot váltottak ki a művészből. Randolph, aki inkább művész, mint bankár volt, hátat fordított a pénzügyi világnak, és az illusztráció világának szentelte magát.
A romantika korának társadalmi fejleményei hatással voltak a képeskönyvre. Az olvasóközönség növekvő kíváncsisága a gazdagon illusztrált könyvek megjelenéséhez vezetett, és a művészet egy tevékenységi körrel bővült: a hivatásos illusztrátorokkal. A gyermekeknek szóló képeskönyvek különösen átalakultak. Az első gyermekkönyvek olyan nevelési útmutatók voltak, amelyek a kor pedagógiai felfogását tükrözték. A gyermekkor az idealizálás szigorú elképzeléseinek volt alávetve. A romantikus korszakkal a képeskönyvek elbeszélő jellegűvé váltak. Az egyes képek és képsorozatok először növelték a tényirodalmi könyvek kifejezőerejét, és egyre inkább a könyv elbeszélő elemévé váltak. A szövegek gyermekeknek megfelelő módon költőivé váltak. A rímek, dalok és különösen a mesék kerültek a középpontba. Az illusztrációk elvesztették szigorúságukat, és a szövegeket vidám gyermekfigurák és emberi alakú állatok kísérték. Randolph Caldecott ebben a közegben találta meg magát. Művészi pályafutása kezdetén megrendelői rangos magazinok és információs médiumok voltak, később pedig gyermekirodalmi írók és sikeres kiadók.
A művész leghíresebb művei számos gyermekszemet ragyogtattak fel. Caldecott illusztrációi kiemelkedtek a kiadói média nagy tömegéből. Randolph világának szereplői barátságosak, látszólag mindig mosolyognak. Az emberi vonásokkal rendelkező, gyakran emberi alakban megjelenő állatok a gyermeki fantáziák figuratív ábrázolása. A művész ötletgazdagsága kimeríthetetlennek tűnik. Megvolt a képessége arra, hogy egy négysoros rímből képeskönyvet formáljon. Caldecott olyan művész volt, aki felnőttkorában is megőrizte a gyermekek képzeletbeli világába való betekintést. Randolph Caldecott tisztában volt a képességeivel. Őt tartják az első illusztrátornak, aki munkája jutalmaként részesedést vállalt a nyereségből. Állítólag minden eladott példány után egy pennyt kapott jogdíjként, a szerződése szerint. Sajnos betegségének késői hatásai egyre inkább utolérték, és az amerikai világba tett első lépései során a művész meghalt, mielőtt betöltötte volna negyvenedik életévét.
Oldal 1 / 4