A 19. század művészeti szempontból a stílusváltozásokkal teli évszázad volt. A klasszicizmustól a romantikán át a realizmusig az európai művészek újra és újra új gyártási technikáknak és mindenekelőtt új motívumoknak szentelték magukat. Kezdetben a festők főként szentimentális, melankolikus és költői képeket alkottak. A múlt és különösen a középkor volt a kedvelt motívum. A realizmus irányába történő stílusváltással a tájképfestészet lassan egyre fontosabbá vált. Ennek ellenére sok művész továbbra is a vágyakozást és a természetest ötvözte. Az "Olaszország utáni vágyakozás" hatására sok alkotóművész a tengerpartokra és a csizma nagy múltú városaiba ment. Sok ismert, majd feltörekvő művészt vonzott Olaszország, ahol az izgalmas tengerpartokat és napsütötte tájakat vászonra vitték. Az Olaszországban születettek megértették a külföldiek vágyakozását a helyi növény- és állatvilág után, de maguk gyakran máshol kerestek ihletet.
Raimundo Petraroja alkotói korszaka az izgalmas század utolsó harmadára esik. Nápolyban élő olasz művészként elsősorban realista és természeti témáknak szentelte magát. Annak ellenére, hogy ebben az időben sok művész új irányzatokat valósított meg, és az impresszionizmusnak vagy a szabadtéri festészetnek hódolt, Petraroja továbbra is a realista motívumokra összpontosított. A természet tanulmányozása során számos műalkotást készített, amelyeken főként állatok, növények és egzotikus ábrázolások szerepelnek. Néhány művéhez az akkoriban feltörekvő litográfia technikáját használta. A vászonpapírra készült litográfiákat ezután kézzel színezték és szignálták. A föld minden kontinenséről származó számos teremtmény mellett legalább ugyanennyi tengeri élőlényt is teremtett. Soha nem csak az állat állt a középpontban. A naturalista hátterek és a buja kísérő növényvilág szilárdan hozzátartozott a stílusához. A realista jelleg nemcsak a műveken, hanem gyakran a címekben is megmutatkozik, amelyeken gyakran az állatvilág latin neve szerepel.
Ráadásul művei ritkán foglalták el az egész vásznat. Legyen szó borzról, majomról vagy víz alatti szivacsról, mindet a felszínre helyezték, hogy a hangsúly még inkább a fő motívumon legyen. Ez a technika a tudományos illusztrációkra volt és ma is jellemző. Az ábrázolás módja sokat elárul Petrarojáról, aki egész művészi munkásságát a természeti jelenetek részletes bemutatásának szentelte. A természettel való foglalkozás változást jelentett az országban a 19. század vége felé tapasztalható politikai feszültségekhez és zavargásokhoz képest. Az Olasz Királyság csak 1861-ben alakult meg. Az ezt követő években az országot az észak és dél közötti megosztottság jellemezte, ami polgárháborúhoz hasonló állapotokban nyilvánult meg. Az elmúlt évtizedek során Olaszország csatlakozott Ausztria-Magyarország és a Német Birodalom gyarmati hatalmához. Az újonnan alakult Hármas Szövetség az 1880-as években területeket hódított Etiópiában, Eritreában és Szomáliában. Így nem meglepő, hogy az afrikai motívumok is szerepelnek Petraroja repertoárjában.
A 19. század művészeti szempontból a stílusváltozásokkal teli évszázad volt. A klasszicizmustól a romantikán át a realizmusig az európai művészek újra és újra új gyártási technikáknak és mindenekelőtt új motívumoknak szentelték magukat. Kezdetben a festők főként szentimentális, melankolikus és költői képeket alkottak. A múlt és különösen a középkor volt a kedvelt motívum. A realizmus irányába történő stílusváltással a tájképfestészet lassan egyre fontosabbá vált. Ennek ellenére sok művész továbbra is a vágyakozást és a természetest ötvözte. Az "Olaszország utáni vágyakozás" hatására sok alkotóművész a tengerpartokra és a csizma nagy múltú városaiba ment. Sok ismert, majd feltörekvő művészt vonzott Olaszország, ahol az izgalmas tengerpartokat és napsütötte tájakat vászonra vitték. Az Olaszországban születettek megértették a külföldiek vágyakozását a helyi növény- és állatvilág után, de maguk gyakran máshol kerestek ihletet.
Raimundo Petraroja alkotói korszaka az izgalmas század utolsó harmadára esik. Nápolyban élő olasz művészként elsősorban realista és természeti témáknak szentelte magát. Annak ellenére, hogy ebben az időben sok művész új irányzatokat valósított meg, és az impresszionizmusnak vagy a szabadtéri festészetnek hódolt, Petraroja továbbra is a realista motívumokra összpontosított. A természet tanulmányozása során számos műalkotást készített, amelyeken főként állatok, növények és egzotikus ábrázolások szerepelnek. Néhány művéhez az akkoriban feltörekvő litográfia technikáját használta. A vászonpapírra készült litográfiákat ezután kézzel színezték és szignálták. A föld minden kontinenséről származó számos teremtmény mellett legalább ugyanennyi tengeri élőlényt is teremtett. Soha nem csak az állat állt a középpontban. A naturalista hátterek és a buja kísérő növényvilág szilárdan hozzátartozott a stílusához. A realista jelleg nemcsak a műveken, hanem gyakran a címekben is megmutatkozik, amelyeken gyakran az állatvilág latin neve szerepel.
Ráadásul művei ritkán foglalták el az egész vásznat. Legyen szó borzról, majomról vagy víz alatti szivacsról, mindet a felszínre helyezték, hogy a hangsúly még inkább a fő motívumon legyen. Ez a technika a tudományos illusztrációkra volt és ma is jellemző. Az ábrázolás módja sokat elárul Petrarojáról, aki egész művészi munkásságát a természeti jelenetek részletes bemutatásának szentelte. A természettel való foglalkozás változást jelentett az országban a 19. század vége felé tapasztalható politikai feszültségekhez és zavargásokhoz képest. Az Olasz Királyság csak 1861-ben alakult meg. Az ezt követő években az országot az észak és dél közötti megosztottság jellemezte, ami polgárháborúhoz hasonló állapotokban nyilvánult meg. Az elmúlt évtizedek során Olaszország csatlakozott Ausztria-Magyarország és a Német Birodalom gyarmati hatalmához. Az újonnan alakult Hármas Szövetség az 1880-as években területeket hódított Etiópiában, Eritreában és Szomáliában. Így nem meglepő, hogy az afrikai motívumok is szerepelnek Petraroja repertoárjában.
Oldal 1 / 5