Hogy Pieter Coecke van Aelst zseniális volt-e, mai szemmel nézve lehetetlen megmondani. Egy dolog azonban biztos: sokat utazott ember volt, szellemi vállalkozó és tehetséges fordító, aki nyilvánvalóan több nyelvet is elsajátított, és szakirodalmat fordított olaszból németre, flamandra vagy franciára. Festő, építész, író, szobrász - egyszóval művész volt. Korának buja és részletgazdag stílusában készített festményeket. Nagy figyelmet kapott és ma is csodált művei között van "Az utolsó vacsora" - egy triptichon. Állítólag e motívum Leonardo Da Vincis változata ihlette. Az Albrecht Dürer hatásai is felfedezhetők ebben a konkrét műben. A festményt a műtermében dolgozó asszisztensek számtalanszor lemásolták, így a 16. században valószínűleg egyfajta bestseller volt. Pieter Coecke van Aelst kétségtelenül korának befutott művészeti szcénájához tartozott. Gobelineket tervezett, kis gyártóközpontokban készíttette el őket, és a korabeli uralkodók jóváhagyták gobelintervezését. Nem véletlen, hogy időközben V. Károly udvari festője is volt.
Pieter Coecke van Aelst 1502. augusztus 14-én született Aalstban, az alpolgármester fiaként, tehát minden bizonnyal jómódú körülmények között. Gyermekkoráról nem sokat tudunk. Van Aelst mindenesetre Brüsszelben tanult festészetet a reneszánsz szcéna szakértőinél. Tanulmányutakat tett Olaszországban, hosszú időt töltött Törökországban, és megpróbált a konstantinápolyi szultánnak kedveskedni. Mindezeket a hatásokat később természetesen beépítette művészetébe. Az építészetről szóló olasz szakkönyvek fordítójaként végzett munkája révén - állítólag ezt tette - így honosította meg a reneszánsz témát az országban. Mindenesetre azt mondják, hogy az olasz hatás jól látható a figuráin. A rendkívül termékeny van Aelst minden bizonnyal mestere volt művészete marketingjének minden formájának. Kétszer nősült meg. A két házasságából öt gyermeke született, de állítólag két törvénytelen gyermeke is volt. Pieter Coecke van Aelst 48 éves korában, 1550. december 6-án halt meg Brüsszelben.
Hogy Pieter Coecke van Aelst zseniális volt-e, mai szemmel nézve lehetetlen megmondani. Egy dolog azonban biztos: sokat utazott ember volt, szellemi vállalkozó és tehetséges fordító, aki nyilvánvalóan több nyelvet is elsajátított, és szakirodalmat fordított olaszból németre, flamandra vagy franciára. Festő, építész, író, szobrász - egyszóval művész volt. Korának buja és részletgazdag stílusában készített festményeket. Nagy figyelmet kapott és ma is csodált művei között van "Az utolsó vacsora" - egy triptichon. Állítólag e motívum Leonardo Da Vincis változata ihlette. Az Albrecht Dürer hatásai is felfedezhetők ebben a konkrét műben. A festményt a műtermében dolgozó asszisztensek számtalanszor lemásolták, így a 16. században valószínűleg egyfajta bestseller volt. Pieter Coecke van Aelst kétségtelenül korának befutott művészeti szcénájához tartozott. Gobelineket tervezett, kis gyártóközpontokban készíttette el őket, és a korabeli uralkodók jóváhagyták gobelintervezését. Nem véletlen, hogy időközben V. Károly udvari festője is volt.
Pieter Coecke van Aelst 1502. augusztus 14-én született Aalstban, az alpolgármester fiaként, tehát minden bizonnyal jómódú körülmények között. Gyermekkoráról nem sokat tudunk. Van Aelst mindenesetre Brüsszelben tanult festészetet a reneszánsz szcéna szakértőinél. Tanulmányutakat tett Olaszországban, hosszú időt töltött Törökországban, és megpróbált a konstantinápolyi szultánnak kedveskedni. Mindezeket a hatásokat később természetesen beépítette művészetébe. Az építészetről szóló olasz szakkönyvek fordítójaként végzett munkája révén - állítólag ezt tette - így honosította meg a reneszánsz témát az országban. Mindenesetre azt mondják, hogy az olasz hatás jól látható a figuráin. A rendkívül termékeny van Aelst minden bizonnyal mestere volt művészete marketingjének minden formájának. Kétszer nősült meg. A két házasságából öt gyermeke született, de állítólag két törvénytelen gyermeke is volt. Pieter Coecke van Aelst 48 éves korában, 1550. december 6-án halt meg Brüsszelben.
Oldal 1 / 2