Philipp Bauknecht 1884-ben született württembergi órásmester családban, de élete első tíz évét a spanyolországi Barcelonában töltötte. Az expresszionista festő és grafikus azonban végül a svájci Davosba költözött, ahol a legtöbb műve született. Bauknecht itt számos olyan művészeti hatással is találkozott, amely maradandó hatással volt munkásságára. Davosba költözésének oka azonban eleinte nem volt túl kellemes. A festő 1910-ben tuberkulózisban megbetegedett, és a híres gyógyfürdőben kereste a gyógyulást. Itt kapcsolatba került mind a gyógyfürdő gazdag és értelmiségi vendégeinek előkelő társaságával, mind a hegyvidéki paraszti lakosság zord és kedvezőtlen életkörülményeivel. Mindkét hatást beépítette festményeibe és fametszeteibe.
Emellett Bauknecht olyan davosi személyiségekkel is kapcsolatba került, akik hatással voltak művészi munkásságára és stílusára. Köztük volt Erwin Poeschel művészettörténész és az egyik legjelentősebb német expresszionista: Ernst Ludwig Kirchner. Utóbbi munkásságával vannak hasonlóságok, és kezdetben a kettő között is intenzívebb együttműködés alakult ki. Később azonban a kapcsolat megromlott, mert életmódjuk túlságosan különböző és összeegyeztethetetlen volt. Jó kapcsolatainak köszönhetően, de természetesen átlagon felüli tehetségének köszönhetően Bauknecht egész életében képes volt festményeinek és fametszeteinek kiállításokat szervezni Svájcban és Németországban. Miután Bauknecht 1933-ban fiatalon meghalt egy davosi műtét során, műveit el kellett rejteni a náci csatlósok elől, és a feledés homályába merültek. A munkássága iránti új lelkesedés csak az 1960-as években tért vissza a megújult kiállítások révén.
Philipp Bauknechtet színes, kompozíciósan kötetlen expresszionista stílus jellemzi. Művészi pályája kezdetén még a késői impresszionizmus és a szecesszió hatása alatt állt, de a svájci magányban következetesen megtalálta saját expresszionista stílusát. Műveinek középpontjában mindig az alpesi táj és a Davos környéki vidéki egyszerűség áll, ami az eredetiség érzetét kelti, és az elemi emberi érzésekre és cselekedetekre helyezi a hangsúlyt. Gyakran alkot fantasztikus tájképeket, amelyek az ember és a természet közötti harmóniát mutatják. A táj gyakran erősen egzisztenciálisra sűrített, és erős színkontrasztok jellemzik. Bauknecht azonban távol áll attól, hogy idealizálja vagy romantikusan ábrázolja a hegyvidéki életet. Sokkal jobban élvezi a hegyi parasztemberek groteszk és csontos túlzásait. Ebbe az egyszerű és szegényes létbe azonban mindig életet lehel egy színes és izgalmas színvilággal.
Philipp Bauknecht 1884-ben született württembergi órásmester családban, de élete első tíz évét a spanyolországi Barcelonában töltötte. Az expresszionista festő és grafikus azonban végül a svájci Davosba költözött, ahol a legtöbb műve született. Bauknecht itt számos olyan művészeti hatással is találkozott, amely maradandó hatással volt munkásságára. Davosba költözésének oka azonban eleinte nem volt túl kellemes. A festő 1910-ben tuberkulózisban megbetegedett, és a híres gyógyfürdőben kereste a gyógyulást. Itt kapcsolatba került mind a gyógyfürdő gazdag és értelmiségi vendégeinek előkelő társaságával, mind a hegyvidéki paraszti lakosság zord és kedvezőtlen életkörülményeivel. Mindkét hatást beépítette festményeibe és fametszeteibe.
Emellett Bauknecht olyan davosi személyiségekkel is kapcsolatba került, akik hatással voltak művészi munkásságára és stílusára. Köztük volt Erwin Poeschel művészettörténész és az egyik legjelentősebb német expresszionista: Ernst Ludwig Kirchner. Utóbbi munkásságával vannak hasonlóságok, és kezdetben a kettő között is intenzívebb együttműködés alakult ki. Később azonban a kapcsolat megromlott, mert életmódjuk túlságosan különböző és összeegyeztethetetlen volt. Jó kapcsolatainak köszönhetően, de természetesen átlagon felüli tehetségének köszönhetően Bauknecht egész életében képes volt festményeinek és fametszeteinek kiállításokat szervezni Svájcban és Németországban. Miután Bauknecht 1933-ban fiatalon meghalt egy davosi műtét során, műveit el kellett rejteni a náci csatlósok elől, és a feledés homályába merültek. A munkássága iránti új lelkesedés csak az 1960-as években tért vissza a megújult kiállítások révén.
Philipp Bauknechtet színes, kompozíciósan kötetlen expresszionista stílus jellemzi. Művészi pályája kezdetén még a késői impresszionizmus és a szecesszió hatása alatt állt, de a svájci magányban következetesen megtalálta saját expresszionista stílusát. Műveinek középpontjában mindig az alpesi táj és a Davos környéki vidéki egyszerűség áll, ami az eredetiség érzetét kelti, és az elemi emberi érzésekre és cselekedetekre helyezi a hangsúlyt. Gyakran alkot fantasztikus tájképeket, amelyek az ember és a természet közötti harmóniát mutatják. A táj gyakran erősen egzisztenciálisra sűrített, és erős színkontrasztok jellemzik. Bauknecht azonban távol áll attól, hogy idealizálja vagy romantikusan ábrázolja a hegyvidéki életet. Sokkal jobban élvezi a hegyi parasztemberek groteszk és csontos túlzásait. Ebbe az egyszerű és szegényes létbe azonban mindig életet lehel egy színes és izgalmas színvilággal.
Oldal 1 / 1