Az 1819-ben Brugge-ben született Paul Jean Clays a 19. század egyik legjelentősebb belga tengerfestője. Műveit a fény és a hangulat iránti kivételes érzékenység jellemzi, amelyet mesterien örökített meg a kikötők, folyók és tengerparti tájak ábrázolásaiban. Egyik legjelentősebb festménye, az "Antwerpeni Schelde" jól példázza Clays képességét az égbolt tágasságának és a nyugodt vizek felhőinek játékának ábrázolására. Ezen a művön az ég finom árnyalatai zökkenőmentesen olvadnak össze a víz felszínén csillogó tükröződésekkel, szinte meditatív hangulatot teremtve. Clays technikáját finom, mégis precíz ecsetkezelés jellemzi, aprólékosan részletezve a hajókat, kikötői jeleneteket és a természeti környezetet.

A realista hagyományban szilárdan gyökerező Clays a drámai effektusoktól eltekintett a természet és a vízparti mindennapi élet hiteles ábrázolása érdekében. Festményei pillanatképek, amelyek a hajózás és a flamand folyami tájak derűs világába repítik a nézőt. Clays továbbra is elkötelezett maradt a fény és a hangulat megragadása mellett, ami megkülönbözteti műveit korának romantikusabb tengerfestőitől. A belga tengerparti régió krónikásaként festményei nemcsak a táj szépségét mutatják be, hanem a tengeri élet jelentőségét is dokumentálják a térség számára. Paul Jean Clays hatása messze túlmutat szülőhazáján, Belgiumon, művei ma számos múzeumban és gyűjteményben találhatók. Egyedülálló képessége, hogy a víz csendjét és kiterjedését színekkel érzékeltesse, a 19. század egyik legfontosabb európai tengerfestőjeként tartja számon.