A művészcsaládot nem csak Stuttgartban lehetett nagyra becsülni. Az apa "udvari aranyozó", az idősebb testvér, Viktor a hercegi udvar festője, aki többek között színházi díszítésekért, mennyezet- és falfestményekért volt felelős, szobrász, az újonnan alapított stuttgarti egyetem professzora. Unokaöccse, Carl Alexander a 19. század egyik leghíresebb német építésze lett.
Nicolaus Innocentius Wilhelm Clemens Heideloffról több száz kép maradt fenn. Életéről azonban csak szűkszavú tények ismertek. Az 1761-ben Stuttgartban született Heideloff a Hohe Karlsschule katonai akadémiára és elitiskolába járt, amely a drillről volt hírhedt - akárcsak Friedrich Schiller, akinek egyébként a Karlsschule traumatikus élményt jelentett. Nicolaus metszőnek és rézkarcolónak tanul, bátyja mellett dolgozik a hercegnek, testvére néhány tervét metszetként és metszetként valósítja meg, többek között vadászjeleneteket és ünnepségeket ábrázol. Addig minden "normálisan" megy Nicolaus számára.
1784-ben Párizsba küldik továbbképzésre, ahol egészen a francia forradalom kitöréséig marad, amely mindent felforgat, így az ő életét is. Londonba menekül, ahol összefog egy másik német bevándorlóval, a mindenes Rudolph Ackermannal: vállalkozó, feltaláló, kiadó, litográfus. Feltehetően a vállalkozó szellemű Ackermann hozza össze a tehetséges metsző és metsző Nicolaus-t egy meglehetősen új piaccal: Divatmagazinok. A 18. században a női magazinok nagy példányszámban, akár 2000 példányban is megjelenhettek, és a gazdag és művelt középosztályt célozták meg. Nicolaus 1794 és 1803 között havi divatlapot adott ki, amelyben színes rézmetszetek, akvatinták és metszetek jelentek meg: A Divat Galériája. Mindössze 450 példányban került forgalomba, de állítólag még Charlotte királynő is az előfizetők között volt. A Gallery of Fashion a Regency, azaz a nagyjából 1795 és 1820 közötti korszak legexkluzívabb és leghíresebb divatmagazinja. A Regency divat - az ősi tóga ihlette - romantikusan egyszerű, józan, fehér, magas derekú "Jane Austen-ruhákkal" jelentkezik. A Divatgalériában Heideloff mindent ábrázol, ami divatos volt: a reggeli ruhától a pazar estélyi viseleten át a gyászruhákig, hiszen sok nőnek életének jelentős részét közeli és távoli rokonok gyászolásával kellett töltenie - de kérem, tegyék ezt divatosan. A Regency stílusát meghatározó kiegészítőket, mint például a pénztárcák, muffok, főkötők, ékszerek, a teljes öltözék egészen a frizuráig, a szemközti oldalon illusztráljuk és tárgyaljuk. Miért szűnt meg ez a divatlap 1803-ban? Nicolaus Heideloff 1814-ig tartó londoni tartózkodása alatt Rudolph Ackermann számára történelmi jeleneteket, csatákat, a brit haditengerészetet dicső hajóival vagy karikatúrákat is megörökít, gyakran kézzel színezett metszetek formájában.
Hogyan lett 1815-ben a hágai Királyi Képtár, a mai Mauritshuis igazgatója, és hogyan élt ott 1837-ben bekövetkezett haláláig? Másolatokat készített a Képtárban található műalkotásokról, amelyek közül néhány rajzként, mások pedig metszetként és metszetként maradtak fenn. Egy kis feljegyzés szerint 2020-ban a Mauritzhuis 90 Nicolaus Heideloff-rajzot és 164 eredeti metszetet adott át a Holland Művészettörténeti Intézetnek (RKD).
A művészcsaládot nem csak Stuttgartban lehetett nagyra becsülni. Az apa "udvari aranyozó", az idősebb testvér, Viktor a hercegi udvar festője, aki többek között színházi díszítésekért, mennyezet- és falfestményekért volt felelős, szobrász, az újonnan alapított stuttgarti egyetem professzora. Unokaöccse, Carl Alexander a 19. század egyik leghíresebb német építésze lett.
Nicolaus Innocentius Wilhelm Clemens Heideloffról több száz kép maradt fenn. Életéről azonban csak szűkszavú tények ismertek. Az 1761-ben Stuttgartban született Heideloff a Hohe Karlsschule katonai akadémiára és elitiskolába járt, amely a drillről volt hírhedt - akárcsak Friedrich Schiller, akinek egyébként a Karlsschule traumatikus élményt jelentett. Nicolaus metszőnek és rézkarcolónak tanul, bátyja mellett dolgozik a hercegnek, testvére néhány tervét metszetként és metszetként valósítja meg, többek között vadászjeleneteket és ünnepségeket ábrázol. Addig minden "normálisan" megy Nicolaus számára.
1784-ben Párizsba küldik továbbképzésre, ahol egészen a francia forradalom kitöréséig marad, amely mindent felforgat, így az ő életét is. Londonba menekül, ahol összefog egy másik német bevándorlóval, a mindenes Rudolph Ackermannal: vállalkozó, feltaláló, kiadó, litográfus. Feltehetően a vállalkozó szellemű Ackermann hozza össze a tehetséges metsző és metsző Nicolaus-t egy meglehetősen új piaccal: Divatmagazinok. A 18. században a női magazinok nagy példányszámban, akár 2000 példányban is megjelenhettek, és a gazdag és művelt középosztályt célozták meg. Nicolaus 1794 és 1803 között havi divatlapot adott ki, amelyben színes rézmetszetek, akvatinták és metszetek jelentek meg: A Divat Galériája. Mindössze 450 példányban került forgalomba, de állítólag még Charlotte királynő is az előfizetők között volt. A Gallery of Fashion a Regency, azaz a nagyjából 1795 és 1820 közötti korszak legexkluzívabb és leghíresebb divatmagazinja. A Regency divat - az ősi tóga ihlette - romantikusan egyszerű, józan, fehér, magas derekú "Jane Austen-ruhákkal" jelentkezik. A Divatgalériában Heideloff mindent ábrázol, ami divatos volt: a reggeli ruhától a pazar estélyi viseleten át a gyászruhákig, hiszen sok nőnek életének jelentős részét közeli és távoli rokonok gyászolásával kellett töltenie - de kérem, tegyék ezt divatosan. A Regency stílusát meghatározó kiegészítőket, mint például a pénztárcák, muffok, főkötők, ékszerek, a teljes öltözék egészen a frizuráig, a szemközti oldalon illusztráljuk és tárgyaljuk. Miért szűnt meg ez a divatlap 1803-ban? Nicolaus Heideloff 1814-ig tartó londoni tartózkodása alatt Rudolph Ackermann számára történelmi jeleneteket, csatákat, a brit haditengerészetet dicső hajóival vagy karikatúrákat is megörökít, gyakran kézzel színezett metszetek formájában.
Hogyan lett 1815-ben a hágai Királyi Képtár, a mai Mauritshuis igazgatója, és hogyan élt ott 1837-ben bekövetkezett haláláig? Másolatokat készített a Képtárban található műalkotásokról, amelyek közül néhány rajzként, mások pedig metszetként és metszetként maradtak fenn. Egy kis feljegyzés szerint 2020-ban a Mauritzhuis 90 Nicolaus Heideloff-rajzot és 164 eredeti metszetet adott át a Holland Művészettörténeti Intézetnek (RKD).
Oldal 1 / 1