A nyílt tengeri csatákról készült rajzok és festmények Nicholas Pocock brit művész specialitásai közé tartoztak. De a tájképfestészet is része volt kiterjedt művészi munkásságának. Pocock apja kereskedő és tengerész volt. A fiú 1757-ben apjánál tanult. Ez idő alatt ketten együtt mentek a tengerre. Valószínűleg ez az oka Nicholas Pocock tengerészmotívumok iránti lelkesedésének. Apja két évvel később meghalt. A sorsnak ez a súlyos csapása térítette le először a későbbi művészt az életútjáról. Ettől kezdve neki kellett gondoskodnia a család jövedelméről, mint legidősebb fiúnak. Egy kereskedőnek dolgozott az egyik hajóján, és többek között Dél-Karolinába is eljutott. A nyílt tengeren töltött idő nem volt túl eseménydús. Pocock tehát könnyen talált időt a rajzolásra. Néhány művét később egy hajózási magazinban illusztrációként publikálták. Munkaadója is nagyra értékelte a tehetséges rajzoló művészetét.
Az idő múlásával Pocock más festészeti technikákat is felfedezett. 1780-ban úgy döntött, hogy jelentkezik a Királyi Akadémiára. Referenciaként benyújtotta első olajfestményét. Sajnos a munkáját is tartalmazó pályázata túl későn érkezett meg a neves intézménybe. Így a tanulmányaira egy ideig várnia kellett. De szerencsére kapott egy levelet a művészeti akadémia elnökétől, Sir Joshua Reynolds-tól. Felismerte Pocock tehetségét, és azt tanácsolta neki, hogy használja ki művészi tehetségét és képezze magát tovább. Két évvel később az egyik művét először állították ki a Royal Academy-n. A festmény "A Redcliff-templom látképe a tengerpartról" címmel jelent meg. Későbbi, impozáns tengeri csatákat ábrázoló műveit is kiállította a jeles művészeti intézmény termeiben.
Nicholas Pocock alkotó éveinek nagy részét Londonban töltötte, amikor nem a tengeren volt. 1817-ben elhagyta Londont. Legidősebb fiához költözött Maidenheadbe. Négy évvel később a brit művész meghalt. A családi sírboltban temették el. Pocockot élete során mindig is erősen kötődött a tengerhez, ami művészi alkotásaiban is megmutatkozik. Szoros kapcsolatot tartott fenn a brit haditengerészet méltóságaival is.
A nyílt tengeri csatákról készült rajzok és festmények Nicholas Pocock brit művész specialitásai közé tartoztak. De a tájképfestészet is része volt kiterjedt művészi munkásságának. Pocock apja kereskedő és tengerész volt. A fiú 1757-ben apjánál tanult. Ez idő alatt ketten együtt mentek a tengerre. Valószínűleg ez az oka Nicholas Pocock tengerészmotívumok iránti lelkesedésének. Apja két évvel később meghalt. A sorsnak ez a súlyos csapása térítette le először a későbbi művészt az életútjáról. Ettől kezdve neki kellett gondoskodnia a család jövedelméről, mint legidősebb fiúnak. Egy kereskedőnek dolgozott az egyik hajóján, és többek között Dél-Karolinába is eljutott. A nyílt tengeren töltött idő nem volt túl eseménydús. Pocock tehát könnyen talált időt a rajzolásra. Néhány művét később egy hajózási magazinban illusztrációként publikálták. Munkaadója is nagyra értékelte a tehetséges rajzoló művészetét.
Az idő múlásával Pocock más festészeti technikákat is felfedezett. 1780-ban úgy döntött, hogy jelentkezik a Királyi Akadémiára. Referenciaként benyújtotta első olajfestményét. Sajnos a munkáját is tartalmazó pályázata túl későn érkezett meg a neves intézménybe. Így a tanulmányaira egy ideig várnia kellett. De szerencsére kapott egy levelet a művészeti akadémia elnökétől, Sir Joshua Reynolds-tól. Felismerte Pocock tehetségét, és azt tanácsolta neki, hogy használja ki művészi tehetségét és képezze magát tovább. Két évvel később az egyik művét először állították ki a Royal Academy-n. A festmény "A Redcliff-templom látképe a tengerpartról" címmel jelent meg. Későbbi, impozáns tengeri csatákat ábrázoló műveit is kiállította a jeles művészeti intézmény termeiben.
Nicholas Pocock alkotó éveinek nagy részét Londonban töltötte, amikor nem a tengeren volt. 1817-ben elhagyta Londont. Legidősebb fiához költözött Maidenheadbe. Négy évvel később a brit művész meghalt. A családi sírboltban temették el. Pocockot élete során mindig is erősen kötődött a tengerhez, ami művészi alkotásaiban is megmutatkozik. Szoros kapcsolatot tartott fenn a brit haditengerészet méltóságaival is.
Oldal 1 / 2