Nadir QuintornrnHangrnMegbeszélés arnJogalkotásrnMódosításrnWikiszöveg szerkesztésernKronológiarnrnEszközökrnAspektus ElrejtésernSzövegrnrnKisrnrnStandardrnrnNagyrnSzélességrnrnStandardrnrnSzélesrnSzín (béta)rnrnAutomatikusrnrnTisztarnrnSötétrnNadir Quinto (* 1918. november 26. Milánó; † 1994. március 15. Milánó) olasz illusztrátor és karikaturista, az olasz képregény egyik úttörője, akit a legjelentősebb kiadók Olaszországban és külföldön is kiadtak. [1][2][3][4]rnrnÉletrajzrnA Brera-i Képzőművészeti Akadémiára[2] járt, amikor behívták a második világháborúba. Az 1930-as évek végén debütált a Romanzi del Cigno sorozatban[3] és a Lotario Vecchi által szerkesztett Audace-ban. [1][4] 1946-ban a Corriere dei Piccoliban[2] több műve jelent meg, egy folytatásos novellája A halál labirintusa címmel. Ugyanebben az időszakban más folyóiratokban is publikált, mint például a Dinamite, az Albi di Salgari, a Festival és az Intrepido. [2]rnrnA negyvenes és ötvenes években a Corriere dei Piccoli számára jelmezes mesesorozatot készített, valamint a gyermekirodalomból vett történeteket, köztük a Tamás bácsi kunyhója és az Oroszlánszívű Richárd, Az arany város és A bánat kardja címűeket. [idézet szükséges]rnrn1954 és 1964 között a brit piac számára készített illusztrációkat, a Thriller Picture Library által kiadott Robin Hood-történeteket is ő készítette,[2] és 1974-ig olyan brit magazinokkal dolgozott együtt, mint a Treasures, World of Wonder, Princess Magazine, Look and Learn, ahol színes illusztrációkat készített történetekhez és mesékhez, melyek közül a legfontosabbak a Pán Péter, Heidi, Münchhausen báró kalandjai, Tell Vilmos. [idézet szükséges]rnrn1965-től kezdve kizárólag illusztrációkkal foglalkozott, és a hetvenes évek végéig nem készített képregényes történeteket. A hetvenes évek végén folytatta együttműködését a Corriere dei ragazzi című laptal, és elkészítette a Tom Boy és Swea című sorozatot. 1978-ban lányával, Dianával közösen megalkotta az Il Giornalino című hetilap számára az I Delfini című sorozatot[1]. Emellett számos képregényt készített gyermekregényekből, mint például a Kisasszonyok, az Óz, a nagy varázsló, a Tom Sawyer, valamint Carlo Boscarato mellett a Larry Yuma sorozat több epizódját, és Milo Milanival együtt megalkotta a Jacopo del Mare sorozatot, amely 1984-ben debütált;[4][2] 1991-ben rajzolta a Vele e Capitani című sorozatot, amelyet N. Danieli írt. [2]rnrn1994. március 15-én halt meg Milánóban, miközben Tex Willer[2][1] történetén dolgozott, amelyet Sergio Bonelli 1992-ben rendelt meg, és ugyancsak az Il Giornalino számára egy fantasy történet, az Issing del Fiume rajzolása közben. Mindkét munka befejezetlen maradt.
Nadir QuintornrnHangrnMegbeszélés arnJogalkotásrnMódosításrnWikiszöveg szerkesztésernKronológiarnrnEszközökrnAspektus ElrejtésernSzövegrnrnKisrnrnStandardrnrnNagyrnSzélességrnrnStandardrnrnSzélesrnSzín (béta)rnrnAutomatikusrnrnTisztarnrnSötétrnNadir Quinto (* 1918. november 26. Milánó; † 1994. március 15. Milánó) olasz illusztrátor és karikaturista, az olasz képregény egyik úttörője, akit a legjelentősebb kiadók Olaszországban és külföldön is kiadtak. [1][2][3][4]rnrnÉletrajzrnA Brera-i Képzőművészeti Akadémiára[2] járt, amikor behívták a második világháborúba. Az 1930-as évek végén debütált a Romanzi del Cigno sorozatban[3] és a Lotario Vecchi által szerkesztett Audace-ban. [1][4] 1946-ban a Corriere dei Piccoliban[2] több műve jelent meg, egy folytatásos novellája A halál labirintusa címmel. Ugyanebben az időszakban más folyóiratokban is publikált, mint például a Dinamite, az Albi di Salgari, a Festival és az Intrepido. [2]rnrnA negyvenes és ötvenes években a Corriere dei Piccoli számára jelmezes mesesorozatot készített, valamint a gyermekirodalomból vett történeteket, köztük a Tamás bácsi kunyhója és az Oroszlánszívű Richárd, Az arany város és A bánat kardja címűeket. [idézet szükséges]rnrn1954 és 1964 között a brit piac számára készített illusztrációkat, a Thriller Picture Library által kiadott Robin Hood-történeteket is ő készítette,[2] és 1974-ig olyan brit magazinokkal dolgozott együtt, mint a Treasures, World of Wonder, Princess Magazine, Look and Learn, ahol színes illusztrációkat készített történetekhez és mesékhez, melyek közül a legfontosabbak a Pán Péter, Heidi, Münchhausen báró kalandjai, Tell Vilmos. [idézet szükséges]rnrn1965-től kezdve kizárólag illusztrációkkal foglalkozott, és a hetvenes évek végéig nem készített képregényes történeteket. A hetvenes évek végén folytatta együttműködését a Corriere dei ragazzi című laptal, és elkészítette a Tom Boy és Swea című sorozatot. 1978-ban lányával, Dianával közösen megalkotta az Il Giornalino című hetilap számára az I Delfini című sorozatot[1]. Emellett számos képregényt készített gyermekregényekből, mint például a Kisasszonyok, az Óz, a nagy varázsló, a Tom Sawyer, valamint Carlo Boscarato mellett a Larry Yuma sorozat több epizódját, és Milo Milanival együtt megalkotta a Jacopo del Mare sorozatot, amely 1984-ben debütált;[4][2] 1991-ben rajzolta a Vele e Capitani című sorozatot, amelyet N. Danieli írt. [2]rnrn1994. március 15-én halt meg Milánóban, miközben Tex Willer[2][1] történetén dolgozott, amelyet Sergio Bonelli 1992-ben rendelt meg, és ugyancsak az Il Giornalino számára egy fantasy történet, az Issing del Fiume rajzolása közben. Mindkét munka befejezetlen maradt.
Oldal 1 / 3