Maximilien Luce francia posztimpresszionista volt. Fő motívuma az egyszerű párizsi lakosság mindennapi élete és munkája volt. Luce 1858-ban született Montparnasse-ban, és szintén a munkásosztályból származott. Gyermekkori környezetének emlékei maradandó hatással voltak a tehetséges francia munkásságára. Luce személyes stílusát a pöttyös ecsetvonások és a jól összehangolt színharmóniák jellemezték.
Henri Theophile Hildebrand fametszőnél töltött első tanulóévei után Luce Eugene Froment fametsző műtermében kezdett dolgozni. Ott szorgalmas asszisztensként a fiatalember különböző francia és külföldi magazinok, például a "The Graphic" számára készített illusztrációkat. Eközben Luce szórványosan részt vett az Academie Suisse művészeti tanfolyamain, hogy megvalósíthassa álmát, és szabadúszó művészként élhessen. A művész Carolus-Duran is művészeti oktatásban részesítette az ambiciózus ifjút. Miután megismerkedett Leo Gausson és Emile-Gustave Peduzzi festőkkel, Luce tájképeket kezdett festeni. Új barátai kíséretében, akik tehetséges szabadtéri festők voltak, Luce Franciaország mezőit és rétjeit járta, és termékenyen és szorgalmasan alkotott. 1887-ben a tehetséges fiatal művész első sikerét a párizsi Salon des Artistes Independents csoportos kiállításán aratta. Luce festménye felkeltette Camille Pissarro figyelmét. A kiváló műkritikus, Felix Feneon el volt ragadtatva a francia művészvilág új felfedezésétől. Paul Signac végül megszerezte a festményt, és ezzel megalapozta művészi pályafutásának kiindulópontját.
Luce sikere folyamatosan nőtt, és olajfestményeit évente állította ki a neoimpresszionistákkal együtt. Barátaival és művésztársaival együtt Londonba, Saint-Tropez-ba, Belgiumba és Bretagne-ba utazott. Egyik kedvenc motívuma azonban továbbra is a Párizstól nyugatra fekvő Szajna folyóparti sétánya maradt. Más impresszionistáktól eltérően Luce a természetábrázolások mellett a városi motívumokat részesítette előnyben, mint például a Latin negyed nyüzsgő utcai életét, a párizsi sugárutakon dolgozó építőmunkásokat és a Montmartre háztetői fölött elnyúló kilátást. Maximilien Luce-t szakmája mesterének tartották. Művei ma is nagyon népszerűek. A sokoldalú művész tekintélyes életművet alkotott akvarellek, litográfiák, olajfestmények és illusztrációk formájában.
Maximilien Luce francia posztimpresszionista volt. Fő motívuma az egyszerű párizsi lakosság mindennapi élete és munkája volt. Luce 1858-ban született Montparnasse-ban, és szintén a munkásosztályból származott. Gyermekkori környezetének emlékei maradandó hatással voltak a tehetséges francia munkásságára. Luce személyes stílusát a pöttyös ecsetvonások és a jól összehangolt színharmóniák jellemezték.
Henri Theophile Hildebrand fametszőnél töltött első tanulóévei után Luce Eugene Froment fametsző műtermében kezdett dolgozni. Ott szorgalmas asszisztensként a fiatalember különböző francia és külföldi magazinok, például a "The Graphic" számára készített illusztrációkat. Eközben Luce szórványosan részt vett az Academie Suisse művészeti tanfolyamain, hogy megvalósíthassa álmát, és szabadúszó művészként élhessen. A művész Carolus-Duran is művészeti oktatásban részesítette az ambiciózus ifjút. Miután megismerkedett Leo Gausson és Emile-Gustave Peduzzi festőkkel, Luce tájképeket kezdett festeni. Új barátai kíséretében, akik tehetséges szabadtéri festők voltak, Luce Franciaország mezőit és rétjeit járta, és termékenyen és szorgalmasan alkotott. 1887-ben a tehetséges fiatal művész első sikerét a párizsi Salon des Artistes Independents csoportos kiállításán aratta. Luce festménye felkeltette Camille Pissarro figyelmét. A kiváló műkritikus, Felix Feneon el volt ragadtatva a francia művészvilág új felfedezésétől. Paul Signac végül megszerezte a festményt, és ezzel megalapozta művészi pályafutásának kiindulópontját.
Luce sikere folyamatosan nőtt, és olajfestményeit évente állította ki a neoimpresszionistákkal együtt. Barátaival és művésztársaival együtt Londonba, Saint-Tropez-ba, Belgiumba és Bretagne-ba utazott. Egyik kedvenc motívuma azonban továbbra is a Párizstól nyugatra fekvő Szajna folyóparti sétánya maradt. Más impresszionistáktól eltérően Luce a természetábrázolások mellett a városi motívumokat részesítette előnyben, mint például a Latin negyed nyüzsgő utcai életét, a párizsi sugárutakon dolgozó építőmunkásokat és a Montmartre háztetői fölött elnyúló kilátást. Maximilien Luce-t szakmája mesterének tartották. Művei ma is nagyon népszerűek. A sokoldalú művész tekintélyes életművet alkotott akvarellek, litográfiák, olajfestmények és illusztrációk formájában.
Oldal 1 / 3