| Született | 1857. február 18. (Leipzig) |
| Elhunyt | 1920. július 4. (Großjena) 63 éves korában |
| Nemzetiség | Germany |
| Korszakok | Szimbolizmus |
| Foglalkozás | Bildhauer, Maler, Hochschullehrer, Schriftsteller, Druckgrafiker, Einjährig-Freiwilliger, Exlibriskünstler, bildender Künstler, Radierer, Professor, Medailleur, Kunsthistoriker, Künstler |
| Család | Házastársa: Gertrud Bock |
| Tanította | Karl Gussow, Emile Wauters, Ludwig Des Coudres |
| Tagságok | Berliner Secession Akademie der Bildenden Künste München Akademie der Künste Berlin Wiener Secession |
| Ismert művek | Paraphrase über den Fund eines Handschuhs (1878), Die Blüte Griechenlands (1909), Das Urteil des Paris (1886), Die blaue Stunde" (1890), Eine Gesandtschaft (1882) |
| Múzeumok | Staatliche Kunsthalle Karlsruhe, Art Institute of Chicago, Saint Louis Art Museum, Staatliche Museen zu Berlin, Cleveland Museum of Art |
Max Klinger, aki festőként, szobrászként és grafikusként is dolgozott, a szimbolizmus fontos képviselőjének számít. 1857-ben Lipcsében született, művészi útja először Karlsruhéba vezetett, ahol zongoristaként is nevet szerzett magának. Klinger 1875-től a berlini Porosz Művészeti Akadémián tanult, ahol művészi mintaként a realista Adolph Menzel-t fedezte fel. Tanulmányai sikeres befejezése után Klinger részt vett első berlini kiállításain, ahol akkoriban elsősorban tollrajzokat készített. Erre példa a "The Action": egy korcsolyázó lehajol, hogy felvegye az előtte korcsolyázó hölgy által elveszített kesztyűt.
Klinger visszahúzódó művésznek számított, akár Berlinben, akár Brüsszelben, akár Párizsban élt. Elméletileg hosszasan tanulmányozta Darwin elméleteit. A festészetben a spanyol Francisco de Goya és a francia karikaturista Daumier, valamint a szimbolista Pauvis de Chavannes voltak nagy példaképei. Klinger saját munkáiban a szimbolista elem egyértelműen felismerhető. A tudattalan, a fantasztikus, a dekoratív és a lélek tájképe nyilvánvaló a "Halott anya" vagy "A pestis" című sorozatában. Klinger számos utazást tett Spanyolországba, Olaszországba, Angliába, Görögországba és Hollandiába. Egy Rodinnel való találkozás 1900-ban meghatározóvá vált.
Max Klinger nagy szobrásznak számít. Fontos volt számára a sokszínű kő, az életnagyságú szobrok és az elevenség. A "Nyári táj" és a "Sziklaszurdok" viszont azt bizonyítja, hogy Klinger a finom árnyalatok mestere is volt. A romlás és a szépség szorosan összefügg a szimbolistáknál. Munch, Barlach, Beckmann: mindannyian Klingerre hivatkoztak, aki nemcsak tehetséges grafikus és bátor szobrász volt, hanem érdeklődő értelmiségi is.
Oldal 1 / 6
| Született | 1857. február 18. (Leipzig) |
| Elhunyt | 1920. július 4. (Großjena) 63 éves korában |
| Nemzetiség | Germany |
| Korszakok | Szimbolizmus |
| Foglalkozás | Bildhauer, Maler, Hochschullehrer, Schriftsteller, Druckgrafiker, Einjährig-Freiwilliger, Exlibriskünstler, bildender Künstler, Radierer, Professor, Medailleur, Kunsthistoriker, Künstler |
| Család | Házastársa: Gertrud Bock |
| Tanította | Karl Gussow, Emile Wauters, Ludwig Des Coudres |
| Tagságok | Berliner Secession Akademie der Bildenden Künste München Akademie der Künste Berlin Wiener Secession |
| Ismert művek | Paraphrase über den Fund eines Handschuhs (1878), Die Blüte Griechenlands (1909), Das Urteil des Paris (1886), Die blaue Stunde" (1890), Eine Gesandtschaft (1882) |
| Múzeumok | Staatliche Kunsthalle Karlsruhe, Art Institute of Chicago, Saint Louis Art Museum, Staatliche Museen zu Berlin, Cleveland Museum of Art |
Max Klinger, aki festőként, szobrászként és grafikusként is dolgozott, a szimbolizmus fontos képviselőjének számít. 1857-ben Lipcsében született, művészi útja először Karlsruhéba vezetett, ahol zongoristaként is nevet szerzett magának. Klinger 1875-től a berlini Porosz Művészeti Akadémián tanult, ahol művészi mintaként a realista Adolph Menzel-t fedezte fel. Tanulmányai sikeres befejezése után Klinger részt vett első berlini kiállításain, ahol akkoriban elsősorban tollrajzokat készített. Erre példa a "The Action": egy korcsolyázó lehajol, hogy felvegye az előtte korcsolyázó hölgy által elveszített kesztyűt.
Klinger visszahúzódó művésznek számított, akár Berlinben, akár Brüsszelben, akár Párizsban élt. Elméletileg hosszasan tanulmányozta Darwin elméleteit. A festészetben a spanyol Francisco de Goya és a francia karikaturista Daumier, valamint a szimbolista Pauvis de Chavannes voltak nagy példaképei. Klinger saját munkáiban a szimbolista elem egyértelműen felismerhető. A tudattalan, a fantasztikus, a dekoratív és a lélek tájképe nyilvánvaló a "Halott anya" vagy "A pestis" című sorozatában. Klinger számos utazást tett Spanyolországba, Olaszországba, Angliába, Görögországba és Hollandiába. Egy Rodinnel való találkozás 1900-ban meghatározóvá vált.
Max Klinger nagy szobrásznak számít. Fontos volt számára a sokszínű kő, az életnagyságú szobrok és az elevenség. A "Nyári táj" és a "Sziklaszurdok" viszont azt bizonyítja, hogy Klinger a finom árnyalatok mestere is volt. A romlás és a szépség szorosan összefügg a szimbolistáknál. Munch, Barlach, Beckmann: mindannyian Klingerre hivatkoztak, aki nemcsak tehetséges grafikus és bátor szobrász volt, hanem érdeklődő értelmiségi is.