Az amerikai művész, Mathew Clum expresszív, absztrakt festményeiről ismert, amelyeken gyakran színátmenetek és élénk színek jelennek meg. A michigani születésű festő filozófiát és művészetet tanult, ami mindig tükröződik műveiben. A művek, amelyek többsége New Yorkban és Londonban készült, olyan témákkal foglalkoznak, mint a szeparációs szorongás, a fejlődés, a szenvedély és az élet eredete. A festő teljesen tartózkodik a figuratív ábrázolásoktól vagy a tájképek ábrázolásától, és a színátmenetek, színátmenetek és színtömbök segítségével sikerül megragadnia az adott kép témájának hangulatát és energiáját. Festményei néha finomak, néha erőteljesek, és megragadják a nézőt, mert elgondolkodtatják. Ahelyett, hogy intellektuális szinten érné el a nézőt, Clum művei inkább a néző érzelmi szintjét igyekeznek megszólítani, és ezáltal a kép által sugárzott hangulatba helyezni. Festményeivel a művész arra törekszik, hogy kitágítsa a néző érzékelési horizontját, és inkább az érzelmeihez érjen el.
Clum munkáiban az a különleges, hogy a képeknek van egy olyan különleges kisugárzása, amelytől nehéz megszabadulni. Az olyan képek, mint a "Sárga óceán" vagy a "Reggel" természeti témákat ábrázolnak, amelyek azonban absztrakt módon vannak kifejezve. Az impresszionizmushoz hasonlóan Clum a fény- és színhangulatokkal dolgozik, de a képi ábrázolást inkább arra az érzésre redukálja, amit az ember az óceán vagy a napfelkelte láttán érez. Ezt úgy éri el, hogy lemond minden konkrét ábrázolásról, és kizárólag a fény hangulatát adja vissza lenyűgöző színátmenetekben. Ez nagy szabadságot hagy a nézőnek az adott kép értelmezésében. Az olyan művek, mint a "Chaos gepflegt" vagy a "Tanz" bizonyos dinamizmust és mélységi dimenziót hordoznak a világos és sötét színterek elrendezésének köszönhetően, ami a néző tekintetét a középpont felé irányítja. Míg Clum néhány munkája, mint például a "Fejlődés" és a "Teljes körű tudás" nyugtató hatású, mivel tartózkodik az erős kontrasztok használatától, és meglehetősen kétdimenziósnak hat, addig az olyan munkák, mint a "Vihar" vagy a "Kék és arany" olyan sajátos lendülettel bírnak, amely már-már zavarónak tűnhet.
Az intellektus és az érzelmek egyformán megszólítása Mathew Clum művész szándéka, aki maga is vizuális algoritmusként jellemzi művészetét. Az ábrázolás egyszerűségének célja az azonnali hatás és annak érzelmi érzékelése, amit a művész ábrázolni próbál. Mivel Clum a színtónusokra specializálódik, és mellőzi a konkrét ábrázolásokat, művei az intellektusra apellálnak, mivel a nézőnek azzal a kihívással kell szembenéznie, hogy intellektuálisan osztályozza az érzelmi szinten keresztül közvetített művészetet.
Az amerikai művész, Mathew Clum expresszív, absztrakt festményeiről ismert, amelyeken gyakran színátmenetek és élénk színek jelennek meg. A michigani születésű festő filozófiát és művészetet tanult, ami mindig tükröződik műveiben. A művek, amelyek többsége New Yorkban és Londonban készült, olyan témákkal foglalkoznak, mint a szeparációs szorongás, a fejlődés, a szenvedély és az élet eredete. A festő teljesen tartózkodik a figuratív ábrázolásoktól vagy a tájképek ábrázolásától, és a színátmenetek, színátmenetek és színtömbök segítségével sikerül megragadnia az adott kép témájának hangulatát és energiáját. Festményei néha finomak, néha erőteljesek, és megragadják a nézőt, mert elgondolkodtatják. Ahelyett, hogy intellektuális szinten érné el a nézőt, Clum művei inkább a néző érzelmi szintjét igyekeznek megszólítani, és ezáltal a kép által sugárzott hangulatba helyezni. Festményeivel a művész arra törekszik, hogy kitágítsa a néző érzékelési horizontját, és inkább az érzelmeihez érjen el.
Clum munkáiban az a különleges, hogy a képeknek van egy olyan különleges kisugárzása, amelytől nehéz megszabadulni. Az olyan képek, mint a "Sárga óceán" vagy a "Reggel" természeti témákat ábrázolnak, amelyek azonban absztrakt módon vannak kifejezve. Az impresszionizmushoz hasonlóan Clum a fény- és színhangulatokkal dolgozik, de a képi ábrázolást inkább arra az érzésre redukálja, amit az ember az óceán vagy a napfelkelte láttán érez. Ezt úgy éri el, hogy lemond minden konkrét ábrázolásról, és kizárólag a fény hangulatát adja vissza lenyűgöző színátmenetekben. Ez nagy szabadságot hagy a nézőnek az adott kép értelmezésében. Az olyan művek, mint a "Chaos gepflegt" vagy a "Tanz" bizonyos dinamizmust és mélységi dimenziót hordoznak a világos és sötét színterek elrendezésének köszönhetően, ami a néző tekintetét a középpont felé irányítja. Míg Clum néhány munkája, mint például a "Fejlődés" és a "Teljes körű tudás" nyugtató hatású, mivel tartózkodik az erős kontrasztok használatától, és meglehetősen kétdimenziósnak hat, addig az olyan munkák, mint a "Vihar" vagy a "Kék és arany" olyan sajátos lendülettel bírnak, amely már-már zavarónak tűnhet.
Az intellektus és az érzelmek egyformán megszólítása Mathew Clum művész szándéka, aki maga is vizuális algoritmusként jellemzi művészetét. Az ábrázolás egyszerűségének célja az azonnali hatás és annak érzelmi érzékelése, amit a művész ábrázolni próbál. Mivel Clum a színtónusokra specializálódik, és mellőzi a konkrét ábrázolásokat, művei az intellektusra apellálnak, mivel a nézőnek azzal a kihívással kell szembenéznie, hogy intellektuálisan osztályozza az érzelmi szinten keresztül közvetített művészetet.
Oldal 1 / 1