Holland nevű francia rokokó portréfestő: Ez egyáltalán nem olyan szokatlan, mint amilyennek elsőre hangzik. A határokon átnyúló migráció mindig is létezett, különösen a szakemberek és különösen a művészeti körök körében. Gondoljunk csak Domenikos Theotokopoulosra, akit nemcsak Spanyolországban ismernek jobban "El Greco" néven.
Louis Michel van Loo nagyapja már ismert művész volt, és Amszterdamból vándorolt ki Dél-Franciaországba. Apja, Jean-Baptiste van Loo Aix-en-Provence-ban született, és már fiatalon megbízásokat fogadott el középületek megfestésére. Maga Louis-Michel 1707-ben született Toulonban, nem sokkal azelőtt, hogy a család elhagyta a várost a spanyol örökösödési háború ostroma miatt. Louis-Michel az apjától tanulta a festő mesterséget Torinóban és Rómában. Egy második saját tanulmányútja mindkét városban négy évig tartott, 1728 és 1732 között. 1732-ben a részletgazdag, színes portrék voltak a mesterségei - olyan színesek, mint a rokokó egyenruhái és gálaöltözékei, amely művészeti irányzat 1700 és 1770 között Európa szinte valamennyi fejedelmi udvarát uralta.
1737-ben ajánlásra Madridba ment - V. Fülöp királynak új udvari festőre volt szüksége, és egyik kollégája, a jelentős portréfestő Hyacinthe Rigaud ajánlotta van Loo-t. Mint említettem, az államhatárokon átnyúló karrierek nem voltak ritkák abban az időben. Spanyolországban van Loo 15 évig, 1753-ig maradt, és ott megörökítette V. Fülöp mellett feleségét, Elisabetta de Farnese-t, Mária Terézia Rafaela infánsnőt (hercegnőt), valamint az összesen 14 tagú családot. Fülöp halála után anno 1746-ban VI. Ferdinánd király és felesége, Maria Barbare de Braganza megörökítette van Loos műtermében.
Von Loo 1753-ban visszatért Párizsba, ott is udvari festővé avanzsált, ezúttal XV. Lajos francia király, és olyan híres kortársakat is megörökített, mint a filozófus Denis Diderot, de Sade márki vagy a "jezsuiták kiűzője", de Pombal márki: hangzatos nevek egy olyan korszakból, amely megrészegült saját pompájától, de már - nem csak anyagilag - a szakadék szélén tántorgott. Van Loo neve ma már Oroszországban is jól ismert: a moszkvai Puskin Múzeumban ma a Nagy Katalin orosz követ feleségéről, Jekatyerina Dmitrijevna Golizynáról készült portréja látható. Van Loo természetesen nem érte meg a forradalmat: 1771-ben halt meg Párizsban. Testvérei, Francois (aki azonban fiatalon meghalt) és Charles-Amédée szintén koruk ismert festői voltak.
Holland nevű francia rokokó portréfestő: Ez egyáltalán nem olyan szokatlan, mint amilyennek elsőre hangzik. A határokon átnyúló migráció mindig is létezett, különösen a szakemberek és különösen a művészeti körök körében. Gondoljunk csak Domenikos Theotokopoulosra, akit nemcsak Spanyolországban ismernek jobban "El Greco" néven.
Louis Michel van Loo nagyapja már ismert művész volt, és Amszterdamból vándorolt ki Dél-Franciaországba. Apja, Jean-Baptiste van Loo Aix-en-Provence-ban született, és már fiatalon megbízásokat fogadott el középületek megfestésére. Maga Louis-Michel 1707-ben született Toulonban, nem sokkal azelőtt, hogy a család elhagyta a várost a spanyol örökösödési háború ostroma miatt. Louis-Michel az apjától tanulta a festő mesterséget Torinóban és Rómában. Egy második saját tanulmányútja mindkét városban négy évig tartott, 1728 és 1732 között. 1732-ben a részletgazdag, színes portrék voltak a mesterségei - olyan színesek, mint a rokokó egyenruhái és gálaöltözékei, amely művészeti irányzat 1700 és 1770 között Európa szinte valamennyi fejedelmi udvarát uralta.
1737-ben ajánlásra Madridba ment - V. Fülöp királynak új udvari festőre volt szüksége, és egyik kollégája, a jelentős portréfestő Hyacinthe Rigaud ajánlotta van Loo-t. Mint említettem, az államhatárokon átnyúló karrierek nem voltak ritkák abban az időben. Spanyolországban van Loo 15 évig, 1753-ig maradt, és ott megörökítette V. Fülöp mellett feleségét, Elisabetta de Farnese-t, Mária Terézia Rafaela infánsnőt (hercegnőt), valamint az összesen 14 tagú családot. Fülöp halála után anno 1746-ban VI. Ferdinánd király és felesége, Maria Barbare de Braganza megörökítette van Loos műtermében.
Von Loo 1753-ban visszatért Párizsba, ott is udvari festővé avanzsált, ezúttal XV. Lajos francia király, és olyan híres kortársakat is megörökített, mint a filozófus Denis Diderot, de Sade márki vagy a "jezsuiták kiűzője", de Pombal márki: hangzatos nevek egy olyan korszakból, amely megrészegült saját pompájától, de már - nem csak anyagilag - a szakadék szélén tántorgott. Van Loo neve ma már Oroszországban is jól ismert: a moszkvai Puskin Múzeumban ma a Nagy Katalin orosz követ feleségéről, Jekatyerina Dmitrijevna Golizynáról készült portréja látható. Van Loo természetesen nem érte meg a forradalmat: 1771-ben halt meg Párizsban. Testvérei, Francois (aki azonban fiatalon meghalt) és Charles-Amédée szintén koruk ismert festői voltak.
Oldal 1 / 1