Művészi értelemben a romantika korszakához az érzelmek felkeltésének és a vágyak kielégítésének szándéka társult. A dél és az elmúlt idők utáni vágyakozás mutatta az utat.
Louis-Francois Cassas ebben a korszakban született egy mezőkéses fiaként, aki már korán arra ösztönözte, hogy műszaki rajzolói tanoncnak tanuljon. A fiatal Louis-Francois már akkoriban is nagy ambíciót fektetett motívumainak aprólékosan pontos ábrázolásába, és arra törekedett, hogy mindent a lehető legrealisztikusabban ábrázoljon. A párizsi rajzakadémián elsajátított sokféle technika, mint a rajzolás, az akvarellfestés és a rendkívül részletes színezés, későbbi műveiben is visszaköszön, és megalapozza műveinek különleges hangulatát.
23 éves korában Louis-Francois-Cassas egyesítette a romantika meghatározó motívumait, a délre való vágyakozást és a múlt utáni sóvárgást, és Rómába indult. Az archaikus építészet iránti rajongásának az örök városban tudott élni, ahol ókori római műemlékek sokasága várta. Ez idő alatt Cassas megértette, hogyan kell az ókori római építészet sajátosságait valósághűen visszaadni, és ezzel dokumentációs értéket is kölcsönzött rajzainak.
A külföld, különösen a Közel-Kelet iránti vágyakozása erre ösztönözte, és rajzolói és festői hírneve alapján megengedték neki, hogy a francia nagykövetet elkísérje egy konstantinápolyi diplomáciai útra. A nagykövet megbízásából úgy tudta megörökíteni az akkori Oszmán Birodalom festői tájait és ősi épületeit, hogy a szemlélő nem tud nem elragadtatni a keleti félteke. Ezzel Cassas saját, letűnt korok és idegen kultúrák iránti szenvedélyét ültette át a vászonra, így az ember jól érzékeli, milyen lehetett saját szemével látni a motívumait, és magába szívni a hangulatot.
A még mindig élő vágyakozás végül Szíriába sodorta Cassas-t. Palmyra oázisvárosában különböző rajzokat készített az évezredes város ősi építészetéről és környékéről. Az aprólékosságra való hajlama és az ebből az időszakból származó motívumainak rendkívül részletes ábrázolása oda vezetett, hogy ezeket a műveket az ókori épületfelmérések mintájaként idézték. Később Cassas-t többször is a Közel-Kelet vonzotta, ahol az ókori építészet számos emléke kínált neki motívumokat, és ahol kiélhette az egzotikum iránti szeretetét. Libanontól Palesztinán át az egyiptomi építési kultúra emlékeiig gyakran úttörőként működött közre számos ókori épület művészi dokumentálásában.
Mielőtt Cassas 1792-ben visszatért Franciaországba, ismét Rómában tartózkodott, ahol az örök város archaikus építészete iránti szeretete mellett megtalálta és feleségül vette élete szerelmét. Ezzel bezárul a vágyak kielégítésének köre Louis-Francois Cassas életében.
Művészi értelemben a romantika korszakához az érzelmek felkeltésének és a vágyak kielégítésének szándéka társult. A dél és az elmúlt idők utáni vágyakozás mutatta az utat.
Louis-Francois Cassas ebben a korszakban született egy mezőkéses fiaként, aki már korán arra ösztönözte, hogy műszaki rajzolói tanoncnak tanuljon. A fiatal Louis-Francois már akkoriban is nagy ambíciót fektetett motívumainak aprólékosan pontos ábrázolásába, és arra törekedett, hogy mindent a lehető legrealisztikusabban ábrázoljon. A párizsi rajzakadémián elsajátított sokféle technika, mint a rajzolás, az akvarellfestés és a rendkívül részletes színezés, későbbi műveiben is visszaköszön, és megalapozza műveinek különleges hangulatát.
23 éves korában Louis-Francois-Cassas egyesítette a romantika meghatározó motívumait, a délre való vágyakozást és a múlt utáni sóvárgást, és Rómába indult. Az archaikus építészet iránti rajongásának az örök városban tudott élni, ahol ókori római műemlékek sokasága várta. Ez idő alatt Cassas megértette, hogyan kell az ókori római építészet sajátosságait valósághűen visszaadni, és ezzel dokumentációs értéket is kölcsönzött rajzainak.
A külföld, különösen a Közel-Kelet iránti vágyakozása erre ösztönözte, és rajzolói és festői hírneve alapján megengedték neki, hogy a francia nagykövetet elkísérje egy konstantinápolyi diplomáciai útra. A nagykövet megbízásából úgy tudta megörökíteni az akkori Oszmán Birodalom festői tájait és ősi épületeit, hogy a szemlélő nem tud nem elragadtatni a keleti félteke. Ezzel Cassas saját, letűnt korok és idegen kultúrák iránti szenvedélyét ültette át a vászonra, így az ember jól érzékeli, milyen lehetett saját szemével látni a motívumait, és magába szívni a hangulatot.
A még mindig élő vágyakozás végül Szíriába sodorta Cassas-t. Palmyra oázisvárosában különböző rajzokat készített az évezredes város ősi építészetéről és környékéről. Az aprólékosságra való hajlama és az ebből az időszakból származó motívumainak rendkívül részletes ábrázolása oda vezetett, hogy ezeket a műveket az ókori épületfelmérések mintájaként idézték. Később Cassas-t többször is a Közel-Kelet vonzotta, ahol az ókori építészet számos emléke kínált neki motívumokat, és ahol kiélhette az egzotikum iránti szeretetét. Libanontól Palesztinán át az egyiptomi építési kultúra emlékeiig gyakran úttörőként működött közre számos ókori épület művészi dokumentálásában.
Mielőtt Cassas 1792-ben visszatért Franciaországba, ismét Rómában tartózkodott, ahol az örök város archaikus építészete iránti szeretete mellett megtalálta és feleségül vette élete szerelmét. Ezzel bezárul a vágyak kielégítésének köre Louis-Francois Cassas életében.
Oldal 1 / 1