A művészettörténet mozaikja gyakran elrejti egy-egy rendkívüli művész árnyalatát, akinek művei ablakként hatnak eltűnt világokba. Ilyen művész volt Lilian Stannard, aki a művészeti világban zajló felfordulások és átalakulások idején találta meg saját, jellegzetes stílusát. A 20. század elejét Angliában nemcsak a technológiai fejlődés, hanem a természeti szépség mélységes megbecsülése is jellemezte. Lilian, a tehetséges akvarellfestő és illusztrátor csatlakozott a "kertfestők" elit csoportjához, és az angol kerteket lenyűgöző műalkotásokká változtatta. A hiteles ábrázolásmódú munkái olyan nagy érdeklődést váltottak ki, hogy nemcsak festményei, hanem a műveiről készült művészi nyomatok is ismertté tették. 1902 és 1930 között közel harminc ilyen akvarell kertjelenetet mutatott be a tekintélyes Royal Academy of Artsban, és ezzel egyre ismertebbé tette nevét a művészeti cirkuszban.
A bedfordshire-i Froxfieldben született olyan családban, ahol a művészet lüktetett az erekben, Lilian kreativitástól átitatott neveltetést élvezett. Édesapja, a festő Henry Stannard irányítása alatt nemcsak a technikákat tanulta meg, hanem a művészet iránti szenvedélyt is. A család minden tagja, legyen az Emily nővér, Henry bátyja vagy akár a tehetséges unokahúg, Theresa, a maga módján hozzájárult a Stannard-ház művészi légköréhez. Lilian munkái azonban különös figyelmet kaptak. Már 1898-ban, a Royal Society of British Artists bemutatkozó kiállításán megmutatta, hogy a legapróbb részleteket is képes megörökíteni - legyen az egy apró pillangó vagy egy finom búzavirág.
De vibráló színpalettája és a kertek egyedi értelmezése volt az, ami páratlan helyet biztosított számára a művészvilágban. Kiállításait, például az Anglia nyári kertjei és az Anglia virágoskertjei címűeket a művészetkedvelők és a kritikusok egyaránt elismeréssel fogadták. Még a királyi elismerés sem volt idegen tőle, amikor a walesi hercegnő megvásárolta egyik művét.De minden hírnév és elismerés ellenére Lilian Stannard hű maradt művészetéhez. Az első világháború alatt és az azt követő években alig változtatott stílusán, de folytatta erőteljes színhasználatát és a pompás és a házikertek nosztalgikus ábrázolását egyaránt.
Az élet Bedfordshire-ből Londonba és vissza vitte, de végül a fővárosban lehelte ki a lelkét. Blackheathben halt meg 1944. november 24-én, de olyan örökséget hagyott hátra, amely máig érezhető minden művének minden egyes lenyomatában. Művészetének szíve abban rejlett, hogy képes volt megragadni az angol kert lelkét, és ez a tulajdonsága minden alkalommal érezhető, amikor mesteri munkáira pillantunk.
A művészettörténet mozaikja gyakran elrejti egy-egy rendkívüli művész árnyalatát, akinek művei ablakként hatnak eltűnt világokba. Ilyen művész volt Lilian Stannard, aki a művészeti világban zajló felfordulások és átalakulások idején találta meg saját, jellegzetes stílusát. A 20. század elejét Angliában nemcsak a technológiai fejlődés, hanem a természeti szépség mélységes megbecsülése is jellemezte. Lilian, a tehetséges akvarellfestő és illusztrátor csatlakozott a "kertfestők" elit csoportjához, és az angol kerteket lenyűgöző műalkotásokká változtatta. A hiteles ábrázolásmódú munkái olyan nagy érdeklődést váltottak ki, hogy nemcsak festményei, hanem a műveiről készült művészi nyomatok is ismertté tették. 1902 és 1930 között közel harminc ilyen akvarell kertjelenetet mutatott be a tekintélyes Royal Academy of Artsban, és ezzel egyre ismertebbé tette nevét a művészeti cirkuszban.
A bedfordshire-i Froxfieldben született olyan családban, ahol a művészet lüktetett az erekben, Lilian kreativitástól átitatott neveltetést élvezett. Édesapja, a festő Henry Stannard irányítása alatt nemcsak a technikákat tanulta meg, hanem a művészet iránti szenvedélyt is. A család minden tagja, legyen az Emily nővér, Henry bátyja vagy akár a tehetséges unokahúg, Theresa, a maga módján hozzájárult a Stannard-ház művészi légköréhez. Lilian munkái azonban különös figyelmet kaptak. Már 1898-ban, a Royal Society of British Artists bemutatkozó kiállításán megmutatta, hogy a legapróbb részleteket is képes megörökíteni - legyen az egy apró pillangó vagy egy finom búzavirág.
De vibráló színpalettája és a kertek egyedi értelmezése volt az, ami páratlan helyet biztosított számára a művészvilágban. Kiállításait, például az Anglia nyári kertjei és az Anglia virágoskertjei címűeket a művészetkedvelők és a kritikusok egyaránt elismeréssel fogadták. Még a királyi elismerés sem volt idegen tőle, amikor a walesi hercegnő megvásárolta egyik művét.De minden hírnév és elismerés ellenére Lilian Stannard hű maradt művészetéhez. Az első világháború alatt és az azt követő években alig változtatott stílusán, de folytatta erőteljes színhasználatát és a pompás és a házikertek nosztalgikus ábrázolását egyaránt.
Az élet Bedfordshire-ből Londonba és vissza vitte, de végül a fővárosban lehelte ki a lelkét. Blackheathben halt meg 1944. november 24-én, de olyan örökséget hagyott hátra, amely máig érezhető minden művének minden egyes lenyomatában. Művészetének szíve abban rejlett, hogy képes volt megragadni az angol kert lelkét, és ez a tulajdonsága minden alkalommal érezhető, amikor mesteri munkáira pillantunk.
Oldal 1 / 1