Julius Anton Adam, más néven "Katzenadam" vagy "Katzenraffael" 1852. május 18-án látta meg a napvilágot Münchenben, a német romantika bölcsőjeként és gazdag művészeti múltjáról híres városban. Apja, akit szintén Julius Adamnak hívtak, nagyra becsült litográfus és fényképész volt. A fiatal Adam a középiskola elvégzése után követte apját a fotóműterembe, és művészi pályafutását tájképfotózással kezdte. A képi ábrázoláshoz való tehetsége és művészi szeme Brazíliába vezette, ahol közel hat évig retusőrként dolgozott Rio de Janeiróban.
A művészi képességeinek továbbfejlesztése iránti vágytól vezérelve Adam visszatért Németországba, ahol Michael Echter irányításával folytatta tanulmányait a müncheni Royal School of Applied Artsban. Később belépett a neves müncheni akadémiára, és korának egyik vezető festőművészének, Wilhelm von Diez-nak a tanítványa lett. Hat év intenzív tanulás és művészi gyakorlat után Adam 1882-ben Münchenben telepedett le, ahol zsáner- és állatfestőként dolgozott. Ebben az időszakban készültek híres macskaképei, amelyek miatt a "Katzenadam" becenevet kapta.
1893-ban Adam, akit ekkorra már akadémiai professzorrá neveztek ki, a gerni villatelepen, a Böcklinstraße 25-ben lévő újonnan épült villába költözött, amelyet Heilmann és Littmanntól vásárolt meg. Itt élt és dolgozott 1913-ban bekövetkezett haláláig. Adam macskákat ábrázoló képei világszerte ismertté váltak, és különösen az Egyesült Államokban ünnepelték. Művei, köztük az "Anyai boldogság", "Az utolsó harapás", "A beteg", "Szieszta" és "Melegedő szoba", aranyérmet kaptak az 1905-ös müncheni nemzetközi művészeti kiállításon.
Bár nagyapja, Albrecht Adam sírján felirat jelzi, hogy Julius Adam is ott van eltemetve, a hivatalos sírkönyvben nem szerepel a neve. Ettől a kétértelműségtől függetlenül művészi hagyatéka és egyedülálló képessége, hogy a macskák lelkét és lényegét vászonra vigye, felejthetetlen marad. Julius Anton Adam művei több mint egyszerű képi ábrázolások - ablakot nyitnak az általa oly szeretettel ábrázolt állatok lelkébe.
Julius Anton Adam, más néven "Katzenadam" vagy "Katzenraffael" 1852. május 18-án látta meg a napvilágot Münchenben, a német romantika bölcsőjeként és gazdag művészeti múltjáról híres városban. Apja, akit szintén Julius Adamnak hívtak, nagyra becsült litográfus és fényképész volt. A fiatal Adam a középiskola elvégzése után követte apját a fotóműterembe, és művészi pályafutását tájképfotózással kezdte. A képi ábrázoláshoz való tehetsége és művészi szeme Brazíliába vezette, ahol közel hat évig retusőrként dolgozott Rio de Janeiróban.
A művészi képességeinek továbbfejlesztése iránti vágytól vezérelve Adam visszatért Németországba, ahol Michael Echter irányításával folytatta tanulmányait a müncheni Royal School of Applied Artsban. Később belépett a neves müncheni akadémiára, és korának egyik vezető festőművészének, Wilhelm von Diez-nak a tanítványa lett. Hat év intenzív tanulás és művészi gyakorlat után Adam 1882-ben Münchenben telepedett le, ahol zsáner- és állatfestőként dolgozott. Ebben az időszakban készültek híres macskaképei, amelyek miatt a "Katzenadam" becenevet kapta.
1893-ban Adam, akit ekkorra már akadémiai professzorrá neveztek ki, a gerni villatelepen, a Böcklinstraße 25-ben lévő újonnan épült villába költözött, amelyet Heilmann és Littmanntól vásárolt meg. Itt élt és dolgozott 1913-ban bekövetkezett haláláig. Adam macskákat ábrázoló képei világszerte ismertté váltak, és különösen az Egyesült Államokban ünnepelték. Művei, köztük az "Anyai boldogság", "Az utolsó harapás", "A beteg", "Szieszta" és "Melegedő szoba", aranyérmet kaptak az 1905-ös müncheni nemzetközi művészeti kiállításon.
Bár nagyapja, Albrecht Adam sírján felirat jelzi, hogy Julius Adam is ott van eltemetve, a hivatalos sírkönyvben nem szerepel a neve. Ettől a kétértelműségtől függetlenül művészi hagyatéka és egyedülálló képessége, hogy a macskák lelkét és lényegét vászonra vigye, felejthetetlen marad. Julius Anton Adam művei több mint egyszerű képi ábrázolások - ablakot nyitnak az általa oly szeretettel ábrázolt állatok lelkébe.
Oldal 1 / 1