Portréiról és freskóiról ismert. Jules-Élie Delaunay a tizenkilencedik század jelentős francia művésze volt. Jules-Élie Delaunay a Loire-atlanti Nantes-ban született, és húszévesen beiratkozott a párizsi École des Beaux-arts-ra, ahol korának neves művészei között tanult.
Jules-Élie Delaunay 1853-ban érte el első nagy sikerét, amikor a Jésus chassant les vendeurs du Temple (Jézus elűzi a templomárusokat) című festményével elnyerte a "Second Grand Prix de Rome" (a francia kormány által a legérdemesebb művészeti hallgatók számára alapított ösztöndíj, amely lehetővé tette számára, hogy négy évet Rómában töltsön) díjat. Néhány évvel később, 1856-ban ismét elnyerte a második római nagydíjat Le Retour du jeune Tobie (Az ifjú Tóbiás visszatérése) című festményéért. A Rómában töltött idő alatt eltávolodott Raffaello tökéletességideáljától, és a 15. századi festészet igazsága és szigorúsága felé fordult. Tizenkilencedik századi festő volt. Mindazonáltal klasszikus festő volt, és egyik legnagyobb inspirációja kétségtelenül Ingres volt. Néhány műve, amelyről leginkább emlékezetes, a nantes-i Saint Nicolas-templom festménye. Ő készítette továbbá a párizsi Opera 5 tábláját (Apolló, Orfeusz, Amphion) és a Palais Royal Államtanácsterem 12 festményét.
A párizsi városháza díszlépcsőjét is ő díszítette, és számos, Szent Genovéva és Attila életét ábrázoló táblát készített a Pantheon főhajója számára. Ez utóbbin Delaunay olyan intenzíven dolgozott, hogy az 15 év után is befejezetlen volt és maradt. 1879-ben Delaunayt beválasztották a Képzőművészeti Akadémiába, 1889-ben pedig a párizsi Képzőművészeti Iskola műtermének vezetőjévé nevezték ki. Delaunay, aki barátságban állt a gazdag zenekedvelő Ernest Legouvéval, unokaöccse (a későbbi festő, George Desvallières) művészeti óráit irányította. Delaunay és Desvallières olyan jó barátok lettek, hogy 1884-ben együtt utaztak Ticinóba. Ott Delaunay bemutatta őt Gustave Moreau-nak. George Desvallières és Marguerite Lefebvre 1890-es esküvőjén Moreau és Delaunay tanúként működött közre. Jules-Élie Delaunay 1891. szeptember 5-én halt meg párizsi otthonában, a 9. kerület 3. kerületében, a rue Notre-Dame-de-Lorette 58. szám alatt, és a nantes-i Miséricorde temetőben temették el.
Portréiról és freskóiról ismert. Jules-Élie Delaunay a tizenkilencedik század jelentős francia művésze volt. Jules-Élie Delaunay a Loire-atlanti Nantes-ban született, és húszévesen beiratkozott a párizsi École des Beaux-arts-ra, ahol korának neves művészei között tanult.
Jules-Élie Delaunay 1853-ban érte el első nagy sikerét, amikor a Jésus chassant les vendeurs du Temple (Jézus elűzi a templomárusokat) című festményével elnyerte a "Second Grand Prix de Rome" (a francia kormány által a legérdemesebb művészeti hallgatók számára alapított ösztöndíj, amely lehetővé tette számára, hogy négy évet Rómában töltsön) díjat. Néhány évvel később, 1856-ban ismét elnyerte a második római nagydíjat Le Retour du jeune Tobie (Az ifjú Tóbiás visszatérése) című festményéért. A Rómában töltött idő alatt eltávolodott Raffaello tökéletességideáljától, és a 15. századi festészet igazsága és szigorúsága felé fordult. Tizenkilencedik századi festő volt. Mindazonáltal klasszikus festő volt, és egyik legnagyobb inspirációja kétségtelenül Ingres volt. Néhány műve, amelyről leginkább emlékezetes, a nantes-i Saint Nicolas-templom festménye. Ő készítette továbbá a párizsi Opera 5 tábláját (Apolló, Orfeusz, Amphion) és a Palais Royal Államtanácsterem 12 festményét.
A párizsi városháza díszlépcsőjét is ő díszítette, és számos, Szent Genovéva és Attila életét ábrázoló táblát készített a Pantheon főhajója számára. Ez utóbbin Delaunay olyan intenzíven dolgozott, hogy az 15 év után is befejezetlen volt és maradt. 1879-ben Delaunayt beválasztották a Képzőművészeti Akadémiába, 1889-ben pedig a párizsi Képzőművészeti Iskola műtermének vezetőjévé nevezték ki. Delaunay, aki barátságban állt a gazdag zenekedvelő Ernest Legouvéval, unokaöccse (a későbbi festő, George Desvallières) művészeti óráit irányította. Delaunay és Desvallières olyan jó barátok lettek, hogy 1884-ben együtt utaztak Ticinóba. Ott Delaunay bemutatta őt Gustave Moreau-nak. George Desvallières és Marguerite Lefebvre 1890-es esküvőjén Moreau és Delaunay tanúként működött közre. Jules-Élie Delaunay 1891. szeptember 5-én halt meg párizsi otthonában, a 9. kerület 3. kerületében, a rue Notre-Dame-de-Lorette 58. szám alatt, és a nantes-i Miséricorde temetőben temették el.
Oldal 1 / 1