John William Godwardnak valószínűleg nem volt könnyű gyerekkora, szülei parancsolgatós viselkedése zárkózott és visszahúzódó emberré tette. A művészi pályaválasztása sem jött jól a londoni köztisztviselői családnak. Godward építészeti rajzot tanult, a festő és rajzoló ARTISTREPLEPLACE0 lett a pártfogója, így 1887-től a Királyi Művészeti Akadémián is kiállíthatta néhány művét. Ezt követte a Royal Society of British Artists, majd 1889-ben a párizsi Szalon.
Godward a viktoriánus kor neoklasszikus festőinek egyike volt, stílusát a klasszikus építészet, az ókori Róma, a mozdulatlan tájképek és a márványépületek befolyásolták. Patrónusa is nagy hatással volt rá, a gonosz nyelvek Godwardot csak Alma-Tadema tanítványaként látják. Motívumai közé tartoznak a klasszikus építészeti portrék, valamint a klasszikus köntösben pózoló nők; az akt- és félaktrajzok ritkábban, de előfordulnak, mint például a "Tepidáriumban" című képen. A ruhák, jelmezek és az építészet terén Godwardnak fontos volt a részletesség és a hitelesség, ezért sok időt töltött kutatással. Egyik leghíresebb műve a "Dolce far Niente". Godward gyakran több változatot is készített műveiből, ebből a műből három van, az 1904-es változatot a Broadway sztárja, Andrew Lloyd Webber vásárolta meg magángyűjteménye számára. Ez magában foglalja a talán leghíresebb művét, a "Sweet Nothings" címűt. Színpalettája, különösen a női témáknál, általában erőteljes és színes. A klasszikus környezetben élő gyönyörű nők és technikai mestersége révén Godward nevet szerzett magának. Londonban festőműhelyt is vezetett.
Godward életében Olaszország iránti szeretet is kialakult; állítólag 1905-ben látogatott el először az országba. 1912-ben Godward odaköltözött egyik modelljével, majd a család megszakította a kapcsolatot. Évekig Rómában élt a Villa Strohl-Fern területén, ahol számos híres művész bérelte műtermét a művészet pártfogójától. Közel tízéves tartózkodása alatt többek között megalkotta a "The Belvedere"-t. Állítólag többször tartózkodott Caprin is. A 20-as évek elején egészségügyi okokból visszatelepült Angliába. Nem sokkal később öngyilkosságban halt meg, mire a családja elégette a róla készült összes képet és iratot. Egy búcsúlevelében Godward állítólag azt írta, hogy a világ nem elég nagy neki és Pablo Picassónak. A modern művészet és a kubizmus felé fordulás idején Godward úgy látta, hogy munkája elavult, kevesebbet vállalt és depressziós lett. Ma görög-római ihletésű művei és történelmi festészete világszerte ismert.
John William Godwardnak valószínűleg nem volt könnyű gyerekkora, szülei parancsolgatós viselkedése zárkózott és visszahúzódó emberré tette. A művészi pályaválasztása sem jött jól a londoni köztisztviselői családnak. Godward építészeti rajzot tanult, a festő és rajzoló ARTISTREPLEPLACE0 lett a pártfogója, így 1887-től a Királyi Művészeti Akadémián is kiállíthatta néhány művét. Ezt követte a Royal Society of British Artists, majd 1889-ben a párizsi Szalon.
Godward a viktoriánus kor neoklasszikus festőinek egyike volt, stílusát a klasszikus építészet, az ókori Róma, a mozdulatlan tájképek és a márványépületek befolyásolták. Patrónusa is nagy hatással volt rá, a gonosz nyelvek Godwardot csak Alma-Tadema tanítványaként látják. Motívumai közé tartoznak a klasszikus építészeti portrék, valamint a klasszikus köntösben pózoló nők; az akt- és félaktrajzok ritkábban, de előfordulnak, mint például a "Tepidáriumban" című képen. A ruhák, jelmezek és az építészet terén Godwardnak fontos volt a részletesség és a hitelesség, ezért sok időt töltött kutatással. Egyik leghíresebb műve a "Dolce far Niente". Godward gyakran több változatot is készített műveiből, ebből a műből három van, az 1904-es változatot a Broadway sztárja, Andrew Lloyd Webber vásárolta meg magángyűjteménye számára. Ez magában foglalja a talán leghíresebb művét, a "Sweet Nothings" címűt. Színpalettája, különösen a női témáknál, általában erőteljes és színes. A klasszikus környezetben élő gyönyörű nők és technikai mestersége révén Godward nevet szerzett magának. Londonban festőműhelyt is vezetett.
Godward életében Olaszország iránti szeretet is kialakult; állítólag 1905-ben látogatott el először az országba. 1912-ben Godward odaköltözött egyik modelljével, majd a család megszakította a kapcsolatot. Évekig Rómában élt a Villa Strohl-Fern területén, ahol számos híres művész bérelte műtermét a művészet pártfogójától. Közel tízéves tartózkodása alatt többek között megalkotta a "The Belvedere"-t. Állítólag többször tartózkodott Caprin is. A 20-as évek elején egészségügyi okokból visszatelepült Angliába. Nem sokkal később öngyilkosságban halt meg, mire a családja elégette a róla készült összes képet és iratot. Egy búcsúlevelében Godward állítólag azt írta, hogy a világ nem elég nagy neki és Pablo Picassónak. A modern művészet és a kubizmus felé fordulás idején Godward úgy látta, hogy munkája elavult, kevesebbet vállalt és depressziós lett. Ma görög-római ihletésű művei és történelmi festészete világszerte ismert.
Oldal 1 / 2