A romantika művészeti korszaka álomszerű tájképeket társít, amelyek a fénnyel való játékból élnek, és bizonyos melankóliát sugároznak. Az akvarellfestékkel való festés támogatja az éteri kifejezést, és a leheletnyi színesség misztikus hangulatú festői világokat teremt. A romantika kora segítette az akvarellfestészet elismertségét, és a vízzel és színes pigmentekkel készült festményeket valódi művészeti alkotásokként ismerte el. Különösen az angol művészeti életben az akvarellfestők alkották azt a művészcsoportot, amely különös figyelmet és elismerést kapott. Az akvarell az angol társadalomban elterjedt ízlés kifejezője volt.
John Harden munkája megmutatja, hogy a keret mennyire egyénileg és személyesen értelmezheti az akvarellel való festést. Míg a korszak nagyjai, mint Turner és Constable a tájképek ábrázolására koncentrálnak, Harden a személyes környezetében keresi a motívumokat. Korai alkotói korszakának meghatározó motívumai a családja és barátai körében megörökített mindennapi élet jelenetei. John akvarelljeit visszafogott színek és a korhoz képest szokatlanul intenzív forma jellemzi. Míg a kortárs festők csökkentették az emberek ábrázolását, Harden a korszakra jellemző foglalkozásokban mutatja be őket. A művész asszonyokat varrással, csendes olvasással vagy családi estékkel egybekötött baráti összejöveteleken vetíti papírra. John Harden talán konzervatív művész volt, aki csak későbbi éveiben vette fel a kor újításait, és építette be azokat tájképeibe. Az akvarellek következetes használata azonban két következtetést is lehetővé tesz. Az olajfestékek tárolására szolgáló óncsövek feltalálása még nem fejeződött be. Olajjal vászonra festeni csak a műteremben lehetett. Az akvarell inkább szükséges megoldás volt, hogy a művészek a szabadban festhessenek. John Harden festészeti technikája azt mutatja, hogy közel állt a korszellemhez és gazdasági szemlélettel rendelkezett.
A romantika kora a társadalmak változásaiból eredt. A fejlődő ipar, az első vasútvonal és a növekvő modernizáció ambivalens érzéseket váltott ki. Bármennyire is pozitív volt az előrelépés, a változások visszafordíthatatlanul beivódtak, ugyanakkor nagy volt az érzékenység is. Az utazás népszerűsége a társadalom minden rétegét áthatotta. Míg sok művész Dél-Európába utazott, John Harden a Lake Districtbe vonzódott. A nyugodt tóparti tájban a festő kapcsolatot talált a romantikus írók körével és John Constable festővel. Az irodalom és a művészet harmonikus szimbiózist alkotott a hatalmas tájban. William Woodworth író és John Harden között állítólag szoros barátság alakult ki. Ez az a pont, ahol Harden munkája kezd megváltozni. A festő nyitott tájképeket választ, amelyeket az emberekkel kapcsol össze, és a kifejezést finom színhasználattal támogatja. Nagyon egyéni látásmódjával megragadja a tavi tájat, és finom ábrázolásmóddal veti papírra.
A romantika művészeti korszaka álomszerű tájképeket társít, amelyek a fénnyel való játékból élnek, és bizonyos melankóliát sugároznak. Az akvarellfestékkel való festés támogatja az éteri kifejezést, és a leheletnyi színesség misztikus hangulatú festői világokat teremt. A romantika kora segítette az akvarellfestészet elismertségét, és a vízzel és színes pigmentekkel készült festményeket valódi művészeti alkotásokként ismerte el. Különösen az angol művészeti életben az akvarellfestők alkották azt a művészcsoportot, amely különös figyelmet és elismerést kapott. Az akvarell az angol társadalomban elterjedt ízlés kifejezője volt.
John Harden munkája megmutatja, hogy a keret mennyire egyénileg és személyesen értelmezheti az akvarellel való festést. Míg a korszak nagyjai, mint Turner és Constable a tájképek ábrázolására koncentrálnak, Harden a személyes környezetében keresi a motívumokat. Korai alkotói korszakának meghatározó motívumai a családja és barátai körében megörökített mindennapi élet jelenetei. John akvarelljeit visszafogott színek és a korhoz képest szokatlanul intenzív forma jellemzi. Míg a kortárs festők csökkentették az emberek ábrázolását, Harden a korszakra jellemző foglalkozásokban mutatja be őket. A művész asszonyokat varrással, csendes olvasással vagy családi estékkel egybekötött baráti összejöveteleken vetíti papírra. John Harden talán konzervatív művész volt, aki csak későbbi éveiben vette fel a kor újításait, és építette be azokat tájképeibe. Az akvarellek következetes használata azonban két következtetést is lehetővé tesz. Az olajfestékek tárolására szolgáló óncsövek feltalálása még nem fejeződött be. Olajjal vászonra festeni csak a műteremben lehetett. Az akvarell inkább szükséges megoldás volt, hogy a művészek a szabadban festhessenek. John Harden festészeti technikája azt mutatja, hogy közel állt a korszellemhez és gazdasági szemlélettel rendelkezett.
A romantika kora a társadalmak változásaiból eredt. A fejlődő ipar, az első vasútvonal és a növekvő modernizáció ambivalens érzéseket váltott ki. Bármennyire is pozitív volt az előrelépés, a változások visszafordíthatatlanul beivódtak, ugyanakkor nagy volt az érzékenység is. Az utazás népszerűsége a társadalom minden rétegét áthatotta. Míg sok művész Dél-Európába utazott, John Harden a Lake Districtbe vonzódott. A nyugodt tóparti tájban a festő kapcsolatot talált a romantikus írók körével és John Constable festővel. Az irodalom és a művészet harmonikus szimbiózist alkotott a hatalmas tájban. William Woodworth író és John Harden között állítólag szoros barátság alakult ki. Ez az a pont, ahol Harden munkája kezd megváltozni. A festő nyitott tájképeket választ, amelyeket az emberekkel kapcsol össze, és a kifejezést finom színhasználattal támogatja. Nagyon egyéni látásmódjával megragadja a tavi tájat, és finom ábrázolásmóddal veti papírra.
Oldal 1 / 3