Jean Louis Ernest Meissonier az egyik leghíresebb francia festő. Műveivel az 1850-es és 1860-as években érte el fénykorát. A művészet iránti szenvedélye és lelkesedése 17 éves korában Párizsba vezette. Itt lett a történelem- és portréfestő Léon Cogniet tanítványa. Nagy csodálattal tekintett a holland mesterek műveire, amelyeket a Louvre-ban tett látogatásai során alaposan tanulmányozott. Eleinte másolta a műveiket, hogy megtanulja és tökéletesítse a festészeti technikát. Művészi pályafutása kezdetén számos megbízást vállalt könyvnyomdáknak, hogy anyagilag meg tudjon élni. Illusztrációi a Biblia különböző kiadásait, valamint Ludovico Ariostos és Henri-Bernardin de Saint Pierre műveit díszítették. Alkotói korszakának korai szakaszában vallási jeleneteket is festett, mivel ezekre akkoriban különösen nagy igény volt.
A művész először 1836-ban állított ki 17. és 18. századi jeleneteket ábrázoló műveket a Párizsi Szalonban. Meissonier ekkorra már kialakította jellegzetes, elismerésre méltó festészeti stílusát. A közönség lelkesedett a festményeiért. A művészeti kritikusok is dicsérték ábrázolásait. A legnagyobb sikert a katonai hatású festményeivel érte el, amelyek nagy kereskedelmi sikerhez segítették. Jean Louis Ernest Meissonier részletes pontossággal ábrázolta műveiben XIV. és XV. Lajos korának embereit. A realisztikus és elegáns portrék nagyon népszerűek voltak a közönség körében. A történelmi és katonai motívumokat részesítette előnyben. Különösen ismertek a Napóleon alatti francia háborúk ábrázolásai. Jean Louis Ernest Meissonier azonban nem csak a műalkotásaiért kapott dicséretet. A katonai és gyakran stilizált ábrázolásokat a művésztársak is kritizálták. Az impresszionista ARTISTREPLEPLACE2 műveinek egyik legkiemelkedőbb kritikusa volt.
A Georges Petit galéria 1870 körül vette fel műveit a portfóliójába. Ezen a galérián keresztül művei számos tehetős amerikai művészetkedvelőhöz jutottak el, akik előszeretettel vásárolták Meissonier műveit. Radírjaival, litográfiáival és rajzaival is széles közönséghez jutott el. A maga idejében a klasszicizmus egyik vezető művésze volt. Néhány művét már életében díjazták. 1867-ben kapott először lehetőséget arra, hogy művészi elképzeléseivel részt vegyen a párizsi világkiállításon. Kifejezetten erre az alkalomra öt festményt készített. Meissonier részt vett az 1878-as világkiállításon is. Nem sokkal halála előtt megkapta a Becsületlégió Keresztjét, Franciaország egyik legmagasabb kitüntetését. Fia, Jean Charles szintén nagy művészi tehetséggel rendelkezett, így nem meglepő, hogy szakmailag is apja nyomdokaiba lépett. Apjától is kapott leckéket. Meissonier 1891-ben, 75 éves korában halt meg Párizsban. A sikeres művészről a párizsi 17. kerületben található Rue Meissonier utcát nevezték el.
Jean Louis Ernest Meissonier az egyik leghíresebb francia festő. Műveivel az 1850-es és 1860-as években érte el fénykorát. A művészet iránti szenvedélye és lelkesedése 17 éves korában Párizsba vezette. Itt lett a történelem- és portréfestő Léon Cogniet tanítványa. Nagy csodálattal tekintett a holland mesterek műveire, amelyeket a Louvre-ban tett látogatásai során alaposan tanulmányozott. Eleinte másolta a műveiket, hogy megtanulja és tökéletesítse a festészeti technikát. Művészi pályafutása kezdetén számos megbízást vállalt könyvnyomdáknak, hogy anyagilag meg tudjon élni. Illusztrációi a Biblia különböző kiadásait, valamint Ludovico Ariostos és Henri-Bernardin de Saint Pierre műveit díszítették. Alkotói korszakának korai szakaszában vallási jeleneteket is festett, mivel ezekre akkoriban különösen nagy igény volt.
A művész először 1836-ban állított ki 17. és 18. századi jeleneteket ábrázoló műveket a Párizsi Szalonban. Meissonier ekkorra már kialakította jellegzetes, elismerésre méltó festészeti stílusát. A közönség lelkesedett a festményeiért. A művészeti kritikusok is dicsérték ábrázolásait. A legnagyobb sikert a katonai hatású festményeivel érte el, amelyek nagy kereskedelmi sikerhez segítették. Jean Louis Ernest Meissonier részletes pontossággal ábrázolta műveiben XIV. és XV. Lajos korának embereit. A realisztikus és elegáns portrék nagyon népszerűek voltak a közönség körében. A történelmi és katonai motívumokat részesítette előnyben. Különösen ismertek a Napóleon alatti francia háborúk ábrázolásai. Jean Louis Ernest Meissonier azonban nem csak a műalkotásaiért kapott dicséretet. A katonai és gyakran stilizált ábrázolásokat a művésztársak is kritizálták. Az impresszionista ARTISTREPLEPLACE2 műveinek egyik legkiemelkedőbb kritikusa volt.
A Georges Petit galéria 1870 körül vette fel műveit a portfóliójába. Ezen a galérián keresztül művei számos tehetős amerikai művészetkedvelőhöz jutottak el, akik előszeretettel vásárolták Meissonier műveit. Radírjaival, litográfiáival és rajzaival is széles közönséghez jutott el. A maga idejében a klasszicizmus egyik vezető művésze volt. Néhány művét már életében díjazták. 1867-ben kapott először lehetőséget arra, hogy művészi elképzeléseivel részt vegyen a párizsi világkiállításon. Kifejezetten erre az alkalomra öt festményt készített. Meissonier részt vett az 1878-as világkiállításon is. Nem sokkal halála előtt megkapta a Becsületlégió Keresztjét, Franciaország egyik legmagasabb kitüntetését. Fia, Jean Charles szintén nagy művészi tehetséggel rendelkezett, így nem meglepő, hogy szakmailag is apja nyomdokaiba lépett. Apjától is kapott leckéket. Meissonier 1891-ben, 75 éves korában halt meg Párizsban. A sikeres művészről a párizsi 17. kerületben található Rue Meissonier utcát nevezték el.
Oldal 1 / 3