Az 1587-ben Nancyban született Jean Leclerc a francia barokk festészet egyik legmeggyőzőbb alakja. Lotaringia kulturális virágzása közepette alakította ki stílusát, amelyet az olasz hatások és a francia expresszivitás figyelemre méltó szintézise jellemez. Leclerc művészi útját nagybátyja, Jacques Bellange alapvetően formálta, akinek manierista képi nyelve és drámai fényhasználata Leclerc egész életművében visszaköszön. A Rómában töltött, meghatározó tanulmányi évek után, ahol közelről foglalkozott Caravaggio műveivel, Leclerc visszatért Nancyba, és az olasz naturalizmus vívmányait hozta be a lotaringiai művészeti körökbe. Festményeit, mint például a Saint-Sébastien templomban található híres "A keresztre feszítés" című oltárképet, erőteljes chiaroscuro technika jellemzi, amely drámai fényben fürdeti az alakokat, és hangsúlyozza érzelmi mélységüket. Kompozíciói dinamikusak, gyakran szinte színpadias feszültséggel töltődnek fel, a tiszta, szinte szoborszerű rajzot gazdag, fényes palettával kombinálja.

Leclerc életművét a vallási témák uralják, amelyeket ritka intenzitással és pszichológiai érzékenységgel ábrázolt. Figurái élettelinek tűnnek, gesztusaik és arckifejezésük belső küzdelmekről és lelki tapasztalatokról mesélnek. Különösen feltűnő, hogy Leclerc a fényt narratív eszközként használja: nemcsak testeket modellez, hanem a néző tekintetét is a jelenet központi mozzanataira irányítja. A Krisztus passióját vagy a Szent Családot ábrázoló képein a pátosz és az intimitás olyan egyedi vizuális nyelvvé olvad össze, amely azonnal megérinti a nézőt. Leclerc hatása a lotaringiai festészetre félreérthetetlen - ő hozta be az olasz művészet vívmányait a régióba, és művészek egész generációját inspirálta. Művei, amelyek ma Franciaország-szerte múzeumokban és templomokban találhatók, mély vallásosságról és a barokk festészet mesteri ismeretéről tanúskodnak.