A képzőművészet régóta a hatalom apológiájának szolgálatában áll. Jean-Baptiste Martin francia festő művei jól illusztrálják a művészet fejlődésének ezt az aspektusát. Martin az abszolutista udvari művészet képviselője. XIV. Lajos alatt a festő a Napkirály katonai eredményeinek dicsőítésére szolgált. A pfalzi örökösödési háború (1688-1697) során, amely az európai fennhatóságért folyt, Márton kétszer is elkísérte a Napkirályt és a dauphint a hadjáratokra. Eközben német és belga városok ostromát és elfoglalását ábrázoló csataképeket, valamint a francia király rezidenciáiról készült látképeket készített, amiért Martin a "Martin des Batailles" becenevet kapta. A háborúból visszatérve Martin hozzájárult az abszolutista uralkodó egyik tekintélyes épületének, a Hotel des Invalidesnek a művészi díszítéséhez. XIV. Lajos ezzel az épületegyüttessel példát mutatott az arra érdemes katonákkal való bánásmódban. A szálloda a háborúban megsebesült francia katonáknak kívánt menedéket nyújtani, és demonstrálni az uralkodó felelősségét alattvalói iránt. Az abszolutista építészet a hatalmi igényt képviseli, ezért az ilyen funkcionális épületeket is császári stílusban valósították meg. Martin tervezte a négy étkezőterem falfreskóit, amelyek a meghódított erődök ábrázolásait tartalmazzák, és a sebesült katonák büszkeségét hivatottak kelteni tetteikért.
Márton pályafutása feltárja az abszolutista udvari élet struktúráit és működését. Egy építőmester fiaként, aki a Bétiments du Roi számára dolgozott, a kibővített udvarhoz tartozott. A Bétiments volt felelős a Párizs környéki királyi rezidenciák építési tevékenységéért. Martin művészi pályafutását a sikeres udvari festő Laurent de la Hyre tanoncaként kezdte, aki a királynak és Richelieu bíborosnak dolgozott. Apja kapcsolatai révén Martin Sébastien Le Prestre Vauban, XIV. Lajos tábornokának szolgálatába állt, aki különösen az erődépítés terén elért eredményeiről vált híressé. Martin pártfogoltjaként végül a flamand festő, Adam Frans van der Meulen szolgálatába állt, aki portré- és csatafestőként jelentős szerepet játszott a Napkirály nyilvános megítélésében. Martin ezután a Gobelin manufaktúrák igazgatói posztját töltötte be, és számos gobelintervet készített. Martin a király hivatalos festőjeként a francia protestánsok elleni 1699-es katonai akciók során élte meg karrierje csúcsát.
Martin művészi teljesítménye nem a személyes stílus kialakításában vagy a művészi kifejezésmód bővítésében, hanem az abszolutista művészi elvárások teljesítésében nyilvánult meg. Tanára, van der Meulen tökéletessé fejlesztette az abszolutista uralkodóábrázolások és csatamítoszok műfaját. Martinnak semmi oka nem volt arra, hogy ezen a műfajon és tanára technikáján bármiben is változtasson. Művei alig különböztethetők meg van der Meulen munkáitól. Az ő teljesítménye az adott technikák másolásában és tökéletesítésében rejlett.
A képzőművészet régóta a hatalom apológiájának szolgálatában áll. Jean-Baptiste Martin francia festő művei jól illusztrálják a művészet fejlődésének ezt az aspektusát. Martin az abszolutista udvari művészet képviselője. XIV. Lajos alatt a festő a Napkirály katonai eredményeinek dicsőítésére szolgált. A pfalzi örökösödési háború (1688-1697) során, amely az európai fennhatóságért folyt, Márton kétszer is elkísérte a Napkirályt és a dauphint a hadjáratokra. Eközben német és belga városok ostromát és elfoglalását ábrázoló csataképeket, valamint a francia király rezidenciáiról készült látképeket készített, amiért Martin a "Martin des Batailles" becenevet kapta. A háborúból visszatérve Martin hozzájárult az abszolutista uralkodó egyik tekintélyes épületének, a Hotel des Invalidesnek a művészi díszítéséhez. XIV. Lajos ezzel az épületegyüttessel példát mutatott az arra érdemes katonákkal való bánásmódban. A szálloda a háborúban megsebesült francia katonáknak kívánt menedéket nyújtani, és demonstrálni az uralkodó felelősségét alattvalói iránt. Az abszolutista építészet a hatalmi igényt képviseli, ezért az ilyen funkcionális épületeket is császári stílusban valósították meg. Martin tervezte a négy étkezőterem falfreskóit, amelyek a meghódított erődök ábrázolásait tartalmazzák, és a sebesült katonák büszkeségét hivatottak kelteni tetteikért.
Márton pályafutása feltárja az abszolutista udvari élet struktúráit és működését. Egy építőmester fiaként, aki a Bétiments du Roi számára dolgozott, a kibővített udvarhoz tartozott. A Bétiments volt felelős a Párizs környéki királyi rezidenciák építési tevékenységéért. Martin művészi pályafutását a sikeres udvari festő Laurent de la Hyre tanoncaként kezdte, aki a királynak és Richelieu bíborosnak dolgozott. Apja kapcsolatai révén Martin Sébastien Le Prestre Vauban, XIV. Lajos tábornokának szolgálatába állt, aki különösen az erődépítés terén elért eredményeiről vált híressé. Martin pártfogoltjaként végül a flamand festő, Adam Frans van der Meulen szolgálatába állt, aki portré- és csatafestőként jelentős szerepet játszott a Napkirály nyilvános megítélésében. Martin ezután a Gobelin manufaktúrák igazgatói posztját töltötte be, és számos gobelintervet készített. Martin a király hivatalos festőjeként a francia protestánsok elleni 1699-es katonai akciók során élte meg karrierje csúcsát.
Martin művészi teljesítménye nem a személyes stílus kialakításában vagy a művészi kifejezésmód bővítésében, hanem az abszolutista művészi elvárások teljesítésében nyilvánult meg. Tanára, van der Meulen tökéletessé fejlesztette az abszolutista uralkodóábrázolások és csatamítoszok műfaját. Martinnak semmi oka nem volt arra, hogy ezen a műfajon és tanára technikáján bármiben is változtasson. Művei alig különböztethetők meg van der Meulen munkáitól. Az ő teljesítménye az adott technikák másolásában és tökéletesítésében rejlett.
Oldal 1 / 1